A dirigens két olyan szimfóniát is dirigál, amelyeket mintha nem ugyanaz az ember írt volna. Beethoven II. szimfóniája 1801-1802-ben készült. Bemutatójára 1803. április 5-én került sor, a szerző második, nagy szerzői estjén, a Theater an der Wienben. A koncerten maga Beethoven vezényelt.

A hegedűre és zenekarra komponált két románc, a G-dúr és az F-dúr, a mester legnépszerűbb művei közé tartozik. Hogy kinek, milyen alkalomból íródtak, nem tudjuk, és még keletkezésük idejét sem ismerjük pontosan. Annyi bizonyos csak, hogy a zeneszerző bátyja, Karl 1802-ben mindkét darabot fölajánlotta a Breitkopf und Hartel kiadónak. A kutatók a No. 2-es, F-dúr darab keletkezését 1798 körülire, a No. 1-es G-dúrét 1801 teszik. Mindkét műre tökéletesen illik a Rousseau híres Dictionnaire-jének "Romance" címszavában leírt jellemzés: "egyszerű, megindító stílus, amiben nincs semmi manír, semmi dísz... tetszetős, természetes dallammal, amely önmagában hat".  A hegedű és zenekar párbeszédén alapuló két gyönyörű románcot a rendkívüli fiatal tehetség, Pusker Júlia közreműködésével élvezhetjük.

Az est záróműve Beethoven VII. (A-dúr) szimfóniája. A darab érzelemvilágát a világtörténelmi események (napóleoni háborúk) és a szerző magánéletének derűsebb időszakához (melynek nevezetes epizódja a csehországi Teplitzben eltöltött nyaralás, amikor Beethoven zárkózott, emberkerülő természete ellenére élénk társasági életet élt) kapcsolódó élmények határozzák meg. A szimfónia olyan hangot üt meg, melynek eddig sem Beethovennél, sem más szerzőnél nem akadt példája.

A hangverseny előtt egy órával a parkba látogatók kedvcsináló kamara előadást hallhatnak a Nemzeti Filharmonikus művészeinek előadásában.