Az ősi japán zenei hagyományokat őrző művészekből szerveződött négytagú együttes a szigetország legnépszerűbb húros hangszerein, a kotón és a cugaru-samiszenen játszik majd. A különös felállást az indiai származású tabla-dob kíséret teszi még különösebbé. Az előadásokon lesz szóló és közös játék, hagyományos és modern darabok egyaránt. A publikumnak a műsor után lehetősége nyílik majd arra is, hogy – egyfajta hangszerbemutatón – egészen közelről is megfigyelhesse az egzotikus instrumentumokat és használatukat.
A hazai és nemzetközi színpadokon is fellépő vendégművészek a műfaj legkiválóbb japán mesterei. Szato Micsihiro és Szato Micsijosi híres cugaru-samiszen-virtuózok, Kaiho Szacsiko ismert kotoművésznő, Josimi Maszaki pedig neves tablás.
A samiszen négyszáz évvel ezelőtt alakult ki egy Kínából Japánba keveredett húros hangszerből. Nyelének vastagsága alapján három típust különböztetnek meg: vékony- (hoszozao), közepes- (csúzao) és vastagnyelű (futozao) samiszen; ezek az előadott zene jellegétől függően még további alcsoportokra oszthatók. A budapesti előadáson cugaru-samiszent használnak, amely a futozao típusba tartozik. Cugaru Japán legnagyobb főszigete, Honsú északi részén található Aomori tartomány része. A hangszer nevét erről a területről kapta, ott ugyanis rendkívül elterjedt. A cugaru-samiszen húrjait a bacsi nevű eszközzel pengetik, amellyel a hangok széles skáláját tudják megszólaltatni a finom, vékony hangoktól kezdve a visszhangzó, expresszív ütőeffektusokig. A hangszer előadásmódját egyedülálló ritmus és tempó, bonyolult előadástechnika, valamint az improvizáció formagazdagsága jellemzi. Ugyanazt a dalt számtalan variációban meg lehet szólaltatni, az előadóművészek egyéni stílusának megfelelően.
A koto egy nyolcadik században átvett, kínai húros hangszerből jött létre. Eredetileg az arisztokrácia használta, később – buddhista szerzetesek közvetítésével – eljutott a néphez is. A kotozene máig érvényes alapjait a Kiotóban tevékenykedő Jacuhasi Kengjó (1614–1685) fektette le. Alkotása, a „Rokudan no Sirabe” a legrégebbről fennmaradt kotodarab, amelyet manapság is előadnak. A koto előadásmódját és felépítését tekintve nagy fejlődésen ment keresztül a tizennyolcadik században, amikor is a köznép körében népszerű samiszen kísérőhangszereként kezdték el használni; e korszaktól kezdve jelentek meg a koto– samiszen közös hangszerelésű darabok. Napjainkban a kotót – elegáns hangzásának, sokféle hangolási lehetőségének és az ebből adódó rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően – nyugati hangszerekkel együtt is gyakran megszólaltatják. Külföldön ezt tartják az egyik legjellemzőbb tradicionális japán hangszernek.
A tabla a japán esteken szereplő hangszerek közül az egyedüli, amely nem japán. Indiából származó ütőhangszer, amely főleg a félsziget északi tájain használatos. Egy dobpárt alkot: a fából készült dob (tabla) a magasabb, a fémből készült párja (bayan) pedig az alacsonyabb hangokhoz szolgál. Mind a jobb, mind a bal kéz kifejező technikájára szükség van ahhoz, hogy a bonyolult ritmusvariációk megszólaljanak. A világon ismert ütőhangszerek között a tabla igényli a legmagasabb szintű előadói jártasságot – állítják a hozzáértők.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak az este hat órakor kezdődő ingyenes műsorokra.
A Japán Alapítvány a japán külügyminisztériumhoz tartozó kulturális szervezet. 1972-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítsék Japán és a többi ország közötti kulturális cserekapcsolatok fejlődését. A Japán Alapítvány Budapesti Irodája japán–magyar kormányegyezmény alapján 1991-ben létesült, feladata a két ország közötti kulturális együttműködés fejlesztése vendégkiállítások, rendezvények szervezése révén.
hírlevél
