Klasszikus

"Da Capo al Fine" - utolsó nap a Kaposfesten

2013.08.26. 13:48
Ajánlom
Kialakultak azok az erővonalak, amelyek az idei fesztivál fő irányait jelölték ki. Ebben az évben a vonósoké lett a főszerep, kevesebb fúvós- és egyéb hangszer lépett színre, ütősök sem jöttek, amolyan igazi klasszikus hangulat érződött tehát. Érződtek a változások, a fejlődések, a hangsúlyok, és számba vettük az újdonságokat. Ezekből még az utolsó nap is szolgált bőséggel. KRITIKA

Lantversenyt nem is tudom, mikor hallottam utoljára, ezért Vivaldi D-dúr alkotását (RV 93), amelyet Thomas Dunford és a Chiaroscuro Kvartett adott elő, nagy várakozással figyeltem. Szépen megformált előadásuknak egy nagy hibája volt, hogy a lant időnként eltűnt a vonósok függönye mögött, alig-alig hallatszottak Dunford pianói és halk motívumjátéka, csak az erőteljesebb akkordikus zenélés jutott el a nézőtér minden szegletébe. A kvartett nagyon szépen alkalmazkodott a barokk muzsikához, de ez a lantverseny valószínűleg templomi akusztikát kívánt volna, hogy a pengetett hangok előbukkanhassanak a vonósok alól. A lassú tételben hallottuk meg először igazán a hangszert a zeneházban.

A délutáni koncert másik érdekes száma Richard Strauss Esz-dúr szonátája volt hegedűre és zongorára (op. 18), amelyet úgy konferált föl Bősze Ádám, hogy az első két tétel után a harmadik tételre hallhatunk variációkat Szakcsi Lakatos Bélától. A mű mindenképp kuriózumnak számít a koncerttermekben; a fesztiválközönségnek most Vilde Frang és Katia Skanavi mutatta be. Az első tétel nagy formátumúnak bizonyult, tele volt nagyromantikus dallamokkal, terjedelmes zongoraszólókkal, hosszú témákkal, szépen megformált, hibátlan hegedűjátékot hallottunk szenvedélyes kísérettel. Taps is csattant a tétel végén, amely után a lassú tétel szép ívű dallamai következtek, majd Szakcsi Lakatos Bélát vártuk a színpadra. Azonban a két játékos mégis eljátszotta előbb az utolsó tételt, láthatóan feszült hangulatban, és csak ezután következett a kiváló zongorista, aki először Csajkovszkij, majd Rahmanyinov szféráiba röpítette a Strauss-mű kissé dagályos dallamvilágát, izgalmas akkordokkal és hibátlan koncentrációval. A szünet után újabb csoda született. Beethoven C-dúr („A vihar") vonósötösét (op. 29) a Maxim Rysanovval kiegészült Kelemen Kvartett játszotta gyönyörűen, különösen a lassú tétel dallamossága és az utolsó tétel apró mozdulásai, robbanásai sikerültek „stúdióminőségűre", egészen káprázatosra.

A zárókoncert hangjai méltóak voltak a fesztiválhoz. A Brahms-klarinétötös (h-moll, op. 115) kígyózó dallamai, apró struktúrákból építkező szerkezete a késői időpont ellenére sem váltak andalítóvá. Bár nagyon hosszú műről van szó, Matthew Hunt mégis fenn tudta tartani a figyelmet ezerszínű klarinétjátékával, amelyhez értő kíséret csatlakozott. A német szerző könnyen közhelyszerűvé vagy unalmassá degradálódhat, csak annyi kell hozzá, hogy szép dallamainak ne villantsák föl rafinált szerkezetét, ne koncentráljanak arra, hogy sok esetben az egész műben visszaköszönnek a melódiák építőkockái. Az éjszakai előadásban azonban a forma megrajzolása tökéletesen sikerült. A zárószám igazi jutalomjáték volt, amelybe már néhány apróbb baki is belefért; a Kis éji zene (K 525) hangjai után hosszú, álló vastaps és tombolás fogadta a hajlongó zenészeket, akiket alig akartak elengedni, mindenki felment a színpadra, aki részese volt a hét napon át tartó örömzenélésnek.

Igazából ez a Kaposfest titka: koncerten innen és túl a levegőben mindig ünnepi pillanatok szállnak, a színpadon pólóban-bermudában-mezítláb ücsörgő közönség pedig valódi élményeket él át, mert a többségében alkalmi formációkat alkotó zenészek nem (csak) a technikai tökélyre törekednek, hanem abból akarnak megvalósítani valamit, amiért egyáltalán a kamarazenélés létezik. A zene együttes megformálása, az egymáshoz fizikailag is közel ülő és egymásra tekintő játékosok között vibráló hullámok szinte láthatóvá válnak, és az ember maga sem tudja, hogy miért robban ki valóban rockkoncert-hangulatú ordítozásban a publikum a végén. De nagyon élvezi. És kifelé menet mosolyog, nem a telefonja után kapkod, hanem beszélget másokkal, pont ugyanúgy, ahogyan a színpadon tíz perce még hárman beszélgettek a hangszerük mögül egymással, a szerzővel - és vele. Érdemes eljönni jövőre is a találkozóra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Könyv

Hallgassa meg a Grecsó Krisztián új regényében előforduló zenéket!

Az író Vera című regénye az 1980-as évek elején Szegeden játszódik, a kiadó egy lejátszási listával tette még átélhetőbbé a könyv atmoszféráját.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus podcast

Itt hallgathatod vissza Bősze Ádám Varázsboltjának előző adásait

Tíz rész már felkerült podcastként a netre, mutatjuk, ha esetleg nem találta volna!
Klasszikus bach

Szombaton újra Bach zenéje szól a metró peronja mellett

Idén is lemerészkednek az Operaház zenészei a metróba, Bach műveiből nyújtanak ízelítőt a zeneszerző születésének 334. évfordulóján. Élmény lesz a tömegközlekedés!
Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.
Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.