Klasszikus

"Da Capo al Fine" - utolsó nap a Kaposfesten

2013.08.26. 13:48
Ajánlom
Kialakultak azok az erővonalak, amelyek az idei fesztivál fő irányait jelölték ki. Ebben az évben a vonósoké lett a főszerep, kevesebb fúvós- és egyéb hangszer lépett színre, ütősök sem jöttek, amolyan igazi klasszikus hangulat érződött tehát. Érződtek a változások, a fejlődések, a hangsúlyok, és számba vettük az újdonságokat. Ezekből még az utolsó nap is szolgált bőséggel. KRITIKA

Lantversenyt nem is tudom, mikor hallottam utoljára, ezért Vivaldi D-dúr alkotását (RV 93), amelyet Thomas Dunford és a Chiaroscuro Kvartett adott elő, nagy várakozással figyeltem. Szépen megformált előadásuknak egy nagy hibája volt, hogy a lant időnként eltűnt a vonósok függönye mögött, alig-alig hallatszottak Dunford pianói és halk motívumjátéka, csak az erőteljesebb akkordikus zenélés jutott el a nézőtér minden szegletébe. A kvartett nagyon szépen alkalmazkodott a barokk muzsikához, de ez a lantverseny valószínűleg templomi akusztikát kívánt volna, hogy a pengetett hangok előbukkanhassanak a vonósok alól. A lassú tételben hallottuk meg először igazán a hangszert a zeneházban.

A délutáni koncert másik érdekes száma Richard Strauss Esz-dúr szonátája volt hegedűre és zongorára (op. 18), amelyet úgy konferált föl Bősze Ádám, hogy az első két tétel után a harmadik tételre hallhatunk variációkat Szakcsi Lakatos Bélától. A mű mindenképp kuriózumnak számít a koncerttermekben; a fesztiválközönségnek most Vilde Frang és Katia Skanavi mutatta be. Az első tétel nagy formátumúnak bizonyult, tele volt nagyromantikus dallamokkal, terjedelmes zongoraszólókkal, hosszú témákkal, szépen megformált, hibátlan hegedűjátékot hallottunk szenvedélyes kísérettel. Taps is csattant a tétel végén, amely után a lassú tétel szép ívű dallamai következtek, majd Szakcsi Lakatos Bélát vártuk a színpadra. Azonban a két játékos mégis eljátszotta előbb az utolsó tételt, láthatóan feszült hangulatban, és csak ezután következett a kiváló zongorista, aki először Csajkovszkij, majd Rahmanyinov szféráiba röpítette a Strauss-mű kissé dagályos dallamvilágát, izgalmas akkordokkal és hibátlan koncentrációval. A szünet után újabb csoda született. Beethoven C-dúr („A vihar") vonósötösét (op. 29) a Maxim Rysanovval kiegészült Kelemen Kvartett játszotta gyönyörűen, különösen a lassú tétel dallamossága és az utolsó tétel apró mozdulásai, robbanásai sikerültek „stúdióminőségűre", egészen káprázatosra.

A zárókoncert hangjai méltóak voltak a fesztiválhoz. A Brahms-klarinétötös (h-moll, op. 115) kígyózó dallamai, apró struktúrákból építkező szerkezete a késői időpont ellenére sem váltak andalítóvá. Bár nagyon hosszú műről van szó, Matthew Hunt mégis fenn tudta tartani a figyelmet ezerszínű klarinétjátékával, amelyhez értő kíséret csatlakozott. A német szerző könnyen közhelyszerűvé vagy unalmassá degradálódhat, csak annyi kell hozzá, hogy szép dallamainak ne villantsák föl rafinált szerkezetét, ne koncentráljanak arra, hogy sok esetben az egész műben visszaköszönnek a melódiák építőkockái. Az éjszakai előadásban azonban a forma megrajzolása tökéletesen sikerült. A zárószám igazi jutalomjáték volt, amelybe már néhány apróbb baki is belefért; a Kis éji zene (K 525) hangjai után hosszú, álló vastaps és tombolás fogadta a hajlongó zenészeket, akiket alig akartak elengedni, mindenki felment a színpadra, aki részese volt a hét napon át tartó örömzenélésnek.

Igazából ez a Kaposfest titka: koncerten innen és túl a levegőben mindig ünnepi pillanatok szállnak, a színpadon pólóban-bermudában-mezítláb ücsörgő közönség pedig valódi élményeket él át, mert a többségében alkalmi formációkat alkotó zenészek nem (csak) a technikai tökélyre törekednek, hanem abból akarnak megvalósítani valamit, amiért egyáltalán a kamarazenélés létezik. A zene együttes megformálása, az egymáshoz fizikailag is közel ülő és egymásra tekintő játékosok között vibráló hullámok szinte láthatóvá válnak, és az ember maga sem tudja, hogy miért robban ki valóban rockkoncert-hangulatú ordítozásban a publikum a végén. De nagyon élvezi. És kifelé menet mosolyog, nem a telefonja után kapkod, hanem beszélget másokkal, pont ugyanúgy, ahogyan a színpadon tíz perce még hárman beszélgettek a hangszerük mögül egymással, a szerzővel - és vele. Érdemes eljönni jövőre is a találkozóra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Tánc

Elmaradó előadások az Experidance Társulatnál (FRISSÍTETT CIKK)

A Román Sándor vezette társulat közleménye szerint a repertoár bemutatása csak időszakosan szünetel, amelynek oka nyolc táncművész távozása. (CIKKÜNK FRISSÜLT.)
Színház

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Tánc

Cáfolja a megszűnésről szóló hírt az Experidance

A társulat ma adott ki sajtónyilatkozatot, melyben „egyértelműen és határozottan visszautasítják” azt a hírt, mely szerint feloszlanának.
Vizuál

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus hír

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.
Klasszikus london

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus interjú

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.