Klasszikus

De profundis...

2014.11.16. 07:47
Ajánlom
Kocsis Zoltán vezényelte a "szokatlanul mély árokban" játszó Nemzeti Filharmonikusokat a Richard Strauss-év kódájához közeledő József-legenda produkcióban, amelynek nyitányaként magyarországi bemutatót is hallhattunk: Strauss Japán ünnepi zenéjét. KRITIKA

November 12-én (és 13-án) a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem fehér drapériával bevont falú pódiuma alól szólalt meg elsőként a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulóját ünneplő muzsika, a mester 1940-ben komponált utolsó nagyzenekari műve, amolyan bevezetésként, kvázi bemelegítésként a József-legendához. Nem mintha egyszerűbb, könnyebb, vagy sokkal kevesebb hangszert alkalmazó műve lenne ez a komponistának, épp ellenkezőleg: az ismert straussi elemek, a mammut méretű zenekaron megszólaló végtelen dallamok, különleges hangszínek az utolsó szimfonikus műben is megtalálhatók. Ráadásul némi couleur locale-t biztosít a gyakran főszerepet játszó gong is (mindjárt a mű elején).

Szóval ha már lúd, legyen kövér, miért is ne szólaljon meg egy magyarországi bemutató, hiszen amúgy is az a célja Kocsis Zoltánnak, hogy végre felcsendüljenek Magyarországon az eddig nem hallott, kivételes nehézségű Strauss-művek is. Mindez - az óriási apparátust foglalkoztató kompozíciók miatt - hihetetlen mélységből. Olyannyira, hogy a karmester feje búbját vagy pálcája hegyét sem lehetett látni a 21. sorból. Ez azonban a hangzásra is rányomta a bélyegét, mivel képzeletemmel időnként korrigálni kellett a hallottakat, és most nem a zenekarra, hanem az akusztikára panaszkodom, hiszen főleg a rézkar - amit Strausst ismerve tudjuk, hogy kiaknáz rendesen - verődött vissza, és keltette azt az érzést, mintha duplán szólalna meg egy-egy hang, fél, illetve egy másodperces eltéréssel.

Kocsis Zoltán vezényléstechnikájáról a fent említett okok miatt nem tudok beszámolni, de az akusztikai jellegű malőrök ellenére is nagyszerű, hajlékony ívekkel rajzolta meg a dallamokat, és fogta egybe az egészet, rávilágítva a darab struktúrájára. Ezt segítendő persze ötletes elgondolás volt a mű részeinek kivetítése, továbbá más színekkel való érzékeltetése: pl. a Tengeri jelenet alatt zöld reflektorok világították meg az üres színpadot, a Cseresznyevirágzás pirosas árnyalatot vett. Bár tobzódott rézfúvós hangokban, de mégis a vulkánkitörés volt a darab legelementárisabban ható része, amolyan straussi viharzene, amit már jól ismerhetünk az Alpesi szimfóniából.  

Ha nem is beszélhetünk bemutatóról, de mégiscsak 1946-ban mutatták be utoljára Magyarországon balett-produkcióként (a Magyar Állami Operaházban) Strauss százesztendős alkotását, a József-legendát. Az eddig üres pódiumot és látványosan a karzatokat is benépesítette a Szegedi Kortárs Balett társulata, hogy Juronics Tamás koreográfiáját táncolva tárják elénk József és Potifárné történetét. Ahogyan már a Fideliónak adott interjújában Kocsis Zoltán is rávilágított: "Juronics Tamással hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy semmiképpen nem egy archaizáló és klasszikus díszletekkel operáló produkciót szeretnénk megvalósítani. Valójában az foglalkoztatott minket, hogyan szólhat a darab mai nyelven. Azt hiszem, az adott korban Strauss is ezt tűzte ki célul, a történeti és vallási háttér a köztudottan ateista szerző számára tökéletesen érdektelen volt."

S valóban, ezt Bianca Imelda Jeremias végletekig puritán jelmezei is igyekeztek alátámasztani. Ráadásul Juronics koreográfiája tényleg nem aktualizál, nem historizál, talán inkább egy távoli mesevilágba repít. Leginkább a történetre koncentrál, a műfaj inkább pantomim, mint sima balett, amit Strauss muzsikája igényel is. A zenekaron szinte impresszionista színek szóltak, jóllehet Kocsis is felhívja figyelmünket arra, hogy a mű a szerző modernista alkotása, amelyben „megbújik Stravinsky, Debussy, de Mahler és Ravel hatása is". A folyondár dallamokat és színeket, amelyek a mély árok ellenére is a maguk gazdagságában törnek felszínre, hasonlóan folyondár módon próbálja követni a tánc, bár néha úgy tűnik, nem tud mindig összhangban állni a két művészeti ág, főképp a straussi zene természetéből fakadóan. Juronics jellegzetes, gyakran nyújtott lábakkal és karokkal, gyakran pedig egyszerű, már-már a mindennapi mozdulatokra emlékeztető mozgásokkal operáló koreográfiája szemet gyönyörködtető, de nem elsősorban a kutyafejű (Anubisz) őröket foglalkoztató tömegjelenetekben.

Az előadás csúcspontja, amikor Potifárné próbálja elcsábítani Józsefet. Horváth M. Gergő visszafogott, szinte naiv Józsefe, de még inkább Zsadon Flóra erotikusan izzó, sőt pulzáló Potifárnéja kiemelkedik a produkcióból. Gonoszsága ide vagy oda, az utóbbi tragédiája valahol megrendítő is. A Potifárt alakító Czár Gergelynek és a púpos Dudut megformáló Csetényi Vencelnek már kevesebb a szerepe, de az előbbi szépen hozza tulajdonképpen karótnyelt karakterét, míg az utóbbi mozgásában is hatásosan ábrázolja a torzszülöttet.    

A megszabadítás, feloldozás központi motívummá válik az előadásban, amit már a korábban említett fehér drapéria is sejtet - még ha az egyensúly fenntartása végett fekete függönyös ajtók is találhatók a pódium közepén, valamint az angyal hangsúlyosnak mondható szerepe, amit azon kívül, hogy a koreográfus, Juronics Tamás maga alakítja - egy izomzatot kidomborító páncélban Vader nagyúrhoz illő hosszú fekete (!) köpennyel (tehát összességében gladiátor-jelmezben) - az is erősít, hogy az ő mozdulatai a legkevésbé táncosak.

Kocsis Zoltán is beszámolt már idézett interjújában arról, hogy a történetet "Hofmannsthal teljességgel átdolgozta és József alakját már-már krisztusi magasságokba helyezte", amire a koreográfia is reflektál a gigantikus egyfelvonásos fináléjában. A mélységből a magasságba, a sötétségből a fénybe, vagyis a feketéből a fehérbe érkezünk az előadás végére - a szolgák leveszik fekete ruhájukat a produkció zárásaképp, hogy az alatta lévő fehérneműben hagyják el a színpadot a közönség sorai mentén kitipegve, mintegy megerősítve, egyértelművé téve a megváltás üzenetét.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 
Klasszikus ajánló

A természet, a mozgás és a művészet egysége

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált július 30. és augusztus 1. között.