Klasszikus

Debrecenbe kéne menni

2003.10.02. 00:00
Ajánlom
"A magyar jazz ünnepe" - áll a Budapest Jazz Fesztivál szóróanyagán és a pesti estes különszámon. Vakargatom a fejemet, gondolkodom, milyen ünnepelnivaló támadhatott a magyar dzsesszben így szeptember végén.

Aztán kinyitom a füzetet, és nyomban az első bekezdésben hat zenész és egy szakszervezeti elnök lelkendezik azon, hogy a "kulturális kormányzat 2003-tól, az államilag támogatott műfajok közé emelte az évtizedekig csak tűrt kategóriába tartozó improvizatív kortárs zenét..." Tehát azt ünnepeljük, hogy valaki forrásra lelt fesztiváljának megszervezéséhez? Netán a kulturális kormányzat vélt nagylelkűségéhez szalutálnak a szervezők? Mindez már csak azért is érdekes, mert több, a tönkremenetel szélén álló zenei intézményről hallani, ami semmiképpen nem nevezhető a zenei közélet ünnepekkel teli időszakának. Arra pedig már gondolni sem merek, hogy a szóróanyagokon a magát elegánsan bújtató szervező cég, a Budapest Music Center saját tevékenységére tesz ily módon koronát, és képes volt azt tuszakolni támogatói (a kulturális tárca, a IX. kerület, a főváros, az NKA és az Előadóművész Jogvédő Iroda) fejébe, hogy a kiadványain szereplő előadókból szervezett promóciós fesztivál hűen tükrözi a magyar dzsesszpalettát. Nem, ilyesmi itthon elő sem fordulhat, ahogyan nyilván az is csak a véletlen műve, hogy pontosan ugyanebben az időpontban tartották a 32. Debreceni Jazz-napokat is. Éljen a konszenzuskészség, a kollegialitás, a magyar dzsessz ügyéért és a közönségért önzetlenül küzdő programszervező!

Szép történet ez arról, miként válik a magyar dzsessz ünnepe a magyar dzsessz tragikus hétvégéjévé, hogyan kényszeríti a butaság az amúgyan is szűkös, a dzsessz iránt még fogékony réteget döntéshelyzetbe és veszi el tőle az újabb zenék megismerésének lehetőséget. Szomorú volt látni azt a kb. 120 lődörgőt, aki Debrecenben Jacky Terrassont és Andrew Hillt várta. Mert nem akárkikről van szó: Terrasson a negyven alatti dzsesszer generáció legtehetségesebb tagja, Hill pedig, közeledve a hetvenhez, a még élő legendák közé sorolható. Két kiemelkedő képességű zongorista, mindketten a Blue Note-nál jelentetik meg lemezeiket, a ma működő dzsesszkiadók közül is a legkiválóbbnál. Terrasson ma igazi világsztár, végigböngészve a debreceni fellépéssel kezdődő európai turnéjának állomásait, látható, hogy egyfolytában koncertezik. Viszonya a zenéhez egészen más keletű, mint a korosztályából kiemelt bármely nagyra tartott muzsikusé: ugyan a fesztivál amerikai tematikáját hivatott ő is erősíteni, de az amerikai mellett francia és német gyökerek is fellelhetők életrajzában. Talán ezért, talán másért a klasszikus műveltség a hagyományos fekete dzsesszelemekkel vegyítve nála különös ötvözetet alkot, amelynek ékes példája a francia dallamokat feldolgozó 99-es A Paris... című albuma. A lemezen megjelenik Francis Poulenc egyik szerzeménye, ami egyfelől tisztelgés a Hatok elnevezésű csoportnak a nálunk a többieknél kicsit ismertebb tagja előtt, akinek születése 100. évfordulójára éppen akkoriban lehetett emlékezni. Másfelől a Poulenc-darab a szerző személyén keresztül összefoglalja, hogy mi minden van még Terrasson muzsikájában a dzsesszen túl: romantika, impresszionista és neoklasszicista hatások, humor, a formák szellemes kibontása és variálása. Ugyanígy ott a La Marseillaise zseniálisan kávéházivá lassított változata, gyönyörűen átharmonizálva, teljesen eltüntetve a forradalmi hevületet.

Terrasson triófelállásban érkezett Debrecenbe, amelyből Sean Smith, a bőgős még nem játszott a lemezein. Eric Harland Leon Parker mellett Terrasson legkedvesebb dobosa, játéka erősen emlékeztet Paul Motien-re: ügyesen töri a ritmusokat, a legjobb pillanatokban vált dinamikát és szerepe nem csupán a kíséretre korlátozódik, színezéseivel szerves részévé válik a daraboknak. Nem így Smith, aki láthatóan végigunta bőgőjének bögyörgetését, bár neki is volt szép szóló-kiállása - játéka inkább masszív alapnak tűnt, semmint sokatmondó virtuozitásnak. A kétórás koncert majd' felét Ravel Bolerója, helyesebben Terrassonék Bolerója adta, közel sem az ismert fokozatos építkezéssel. Néhol erősebb, néhol halkabb volt a dallam variálása, hol négyben, hol ötben ment az eredetileg hármas lüktetés. A poliritmia mellett ismét egy századelős húzás, a politonalitás bizsergette a füleket, ahogyan a motívum szépen átsétált a szomszédos hangnemekbe és szinkópás lüktetésével már-már új kompozíció kerekedett a végére. Terrasson játékának minden pillanata kincs, különösen, ahogyan a balladákat játssza, ahogyan minden témából érzelmeket tud kifacsarni. A legutóbbi, Smile című lemezéről egy Miles Davis szerzeményt, a Nardist játszották, lefegyverzően gazdag érzelemvilágról és technikai képességekről téve tanúbizonyságot. Jellemző Terrassonra a tenuto-játék, a hangok teljes értékű kitartása: egyedülálló, ahogy megragadja a hangokat, mert mindegyiknek külön szerepe és dinamikai jelentősége van. Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell!

Nehéz összekötni az éjfél után kezdő Andrew Hillt Terrassonnal, éppen ezért nem is teszem, minden kapcsolódási pont keresése hamis erőlködést szülne. Azonban egyetlen momentumot érdemes kiemelni, amiből az itthoni dzsesszközélet is sokat tanulhat. Jacky Terrasson a koncertje után végig a színpad széléről figyelte érdeklődve az idős mester játékát, készséggel állt rendelkezésre, mikor törülközőt vagy egy pohár vizet kellett benyújtani. Nekik bizonyára eszükbe sem jutott egy időben kezdeni produkciójukat, és nyilván nem okozott gondot, ki mikor kerüljön sorra.

(32. Debreceni Jazz-napok, szeptember 27.: a Jacky Terrasson trió koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Vizuál

Angyallal a vállán – Hajduk Károly a Kult50-ben

Hisz benne Hajduk Károly, hogy a színész, amikor valami igazán lényegit érez meg szerepében, akkortól az a nehezen megmagyarázható „valami” kisangyalként ül a vállán, és játéka minden egyes pillanatában a fülébe sugdos. Hajduk Károly alakítását látva, minden bizonnyal ezt a segítséget is megkapta, amikor az Akik maradtak című, számtalan rangos elismerést begyűjtő film főszerepét forgatta.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.