Debussy Sain-Germain-en-Laye-ben született 1862. augusztus 22-én. Apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. 1873-ban lett a párizsi Conservatoire növendéke, 1884-ben elnyerte a Római díjat A tékozló fiú című kantátájával. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás hírű pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Meck asszony vitte magával Svájcba, Olaszországba és Moszkvába. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahms-szal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene. 1908-ban ismét Londonba utazott, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit. A század első éveitől kezdve mint író is működött. Párizsban halt meg 1918. március 25-én.
Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát.
Debussy: Szonáta gordonkára és zongorára, km.: Perényi Miklós, Schiff András (2008. Zeneakadémia)
hírlevél
