Klasszikus

Debussy és Kékszakállú – két karmesterrel

2012.09.28. 07:02
Ajánlom
Igen: kettővel. Fizikai valójában ugyan csak egy állt a zenekar előtt, de úgy hiszem hála és elismerés illeti az emlékezetesen szép szezonnyitó hangversenyért a másikat is, azt, aki súlyos műtét után fekszik a betegágyon.

Mert nem szabad feledni: a Nemzeti Filharmonikus Zenekart (lánykori nevén: Állami Hangversenyzenekart) Kocsis Zoltán hozta fel, áldozatos, s ma már sajnos tudjuk: önpusztító munkával a mai szintre. Régebben is voltak persze ünnepi pillanatok, Kobayashi Ken-Ichiróval, Ferencsikkel (a távolabbi múltból nincsenek emlékeim). Ám utána mindig jöttek a szürke (s olykor igencsak egér-szürke) hétköznapok. Némi ingadozás ma is van, ez törvényszerű: az FC Barcelona sem nyeri meg sorozatban az összes meccsét. De Kocsis zenekara legalább indulhatna a végső győzelem reményében a zenekari bajnokok ligájában. És a Kékszakállút kétségkívül Kocsis tanította be az együttesnek, még most is elkezdte az emlékezetfrissítő próbákat, ahogy a Debussy-darabokét is. Aztán jött a váratlan összeomlás. A zenekar vezetői az adott helyzetben a lehető legjobb megoldást választották: Kovács Jánost kérték fel a feladatra. Kovács "beugrott" (NB. micsoda ügyetlen kifejezés ez), alig volt alkalma próbálni, mégis csodát tett, mert volt mire alapoznia. Valahol egyszer már leírtam-elmondtam, elnézést az önismétlésért: nem értem, miért nem futott be világkarriert. Képességei kiválóak, világos, nagyon változatos és érzékeny gesztusokkal irányít, forma-, arány- és színérzéke, stílusismerete bámulatos. Mindent tud a dirigens-mesterségről. Azaz, majdnem mindent. Mert egyet nyilván nem: a gátlástalan ön-menedzselést. És ez a mai világban úgy tűnik, öreg hiba.

Két kompozíció szólalt meg a műsor első felében a százötven esztendeje született Claude Debussytől, a Faun (pontos, kissé kacifántos címén "Prelűd az Egy Faun délutánjához" - Debussy eredetileg további darabokat is tervezett a Mallarmé-költeményhez, ám soha nem volt vasszorgalmáról híres, így ezek végül is csak tervek maradtak), illetve a Tenger. Kovács János a Faunt végtelenül finom, alapjában véve statikus zeneként állította elénk. Megvallom, én szeretem nagyobb kitárulkozásokkal, erőteljesebb dinamikai fokozással nagyjából a közepén (vagy inkább kissé előbb, a harmadánál), amit még a precíz és mindig kissé hűvös Boulez is megvalósít egy felvételén. Ám most Kovács János meggyőzött az igazáról. Valóban látni véltem a kecskelábút, amint tunyán heverészve nimfákról álmodozik, régi nimfákról, mert újabb kalandra indulni már rest a délutáni hőségben. Igazi fin de siecle muzsika ez a kompozíció, nosztalgia, ábrándozás, "régi asszonyok illata", némi hamvába holt nekibuzdulással. Kovács János ezt a képet, ezt az életérzést idézte fel, ezernyi színárnyalattal.

És ezernyi színben pompázott a Tenger három tétele is. Debussy zenéjére valamiképpen ráragadt a címke: impresszionista. Holott az életmű nagy részének édeskevés köze van a filozófiai vagy festőművészeti impresszionizmushoz (a kettő összefügg, de ebbe most ne menjünk bele). A Tenger viszont valóban a kivételek közé tartozik. Ugyanolyan pillanatfelvétel-sorozat, mint a híres Monet-sorozat a Rouen-i katedrálisról. Ugyanazt látjuk (zene esetében persze idézőjelbe kell tenni ezt a szót) hajnalban, napfelkeltekor, délben, szélcsendes időben és vihar előtt. Az utolsó tételben Kovács és a zenekar a drámai kontrasztokkal sem maradt adósunk.

Ami a Kékszakállú zenekari megvalósítását illeti, ezúttal csak egyetlen mozzanatot emelek ki. Ezen az előadáson döbbentem rá, hogy Judit még a hetedik ajtó kinyitása előtt világosan tudja, mi vár rá. Nem csak sejti: tudja. Bartók zenéje szerint már látja a zárt ajtó mögött. Olyan motívum szólal meg itt, amit korábban is hallottunk, csak akkor még halkan, szinte sejtelmesen. Ebben a pillanatban viszont elemi erővel szól - és pontosan azt a hatást kelti, amit a mandarin bejövetelét kísérő félelmetes kisterc. Minden karmester megteremti persze a kontrasztot, de ilyen hátborzongatóan, mint most, ezt még soha sem hallottam.

5C57E9CB-91BA-44CD-8CFB-F922103F4833

Bretz Gábor

Szántó Andrea és Bretz Gábor énekelte Judit, illetve a Kékszakállú szerepét, előbbi egy picit, nagyon diszkréten játszott is, utóbbi kevésbé (illetve úgy is fogalmazhatnék: azt játszotta, hogy alig gesztikulál, mozdul - ami ennél a szerepnél egyáltalán nem megvetendő felfogás). Mindkét produkciót igen jónak találtam. Szántó Andrea kivágta a magas cét, annak rendje s módja szerint, és pontosan tudta, mikor érdemes beszédszerűbb, deklamálóbb énekre váltania. Bretz a legmélyebb hangokat kissé erőlteti ugyan, de feljebb szárnyal - hangszíne gyönyörű. Ideális Kékszakállúnak tartom. A Kékszakállú ugyanis nem öregedő-pocakosodó milliomos, aki némi slusszkulcs-csörgetéssel, madeirai nyaralással és feneketlen bankkártyával csábítja a hölgyeket. Éppen olyan korúnak és alkatúnak képzelem, amilyen korú és alkatú Bretz most. Az opera kezdetén Mácsai Pál a prológot is elmondta. Hangját, szövegértelmezését kifejezetten kedvelem. De ezt a szöveget, vessenek meg érte, nem. Dagályos, modoros, művészkedő. "Szemem pillás függönnye..." Brrr! Azt hiszem, a Kékszakállú is egy példa a sok közül arra, hogy nem feltétlenül a legnagyobb irodalmi remekek alapján készülnek a remekmívű operák.

Bartók Béla: A kékaszakállú herceg vára - részlet, km.: Londoni Filharmonikus Zenekar, Sass Sylvia, Kováts Kolos (ének), vez.: Sir Solti György

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.