Klasszikus

Dinamizmus és fegyelmezettség

2010.10.12. 07:53
Ajánlom
A Strasbourgi Ütőegyüttes hangversenyével ért véget az idei Korunk Zenéje, s kezdődött a Budapesti Őszi Fesztivál. Érdemes volt összefognia a két fesztiválnak a strasbourgiak meghívására, ők ugyanis már több évtizede a világ egyik vezető ütőegyüttese.

A hattagú formáció 1962-ben alakult, s kezdettől fogva a kortárs zene elkötelezett és meghatározó előadója. Elég arra utalni, hogy több mint 250 mű született a számukra. Budapesti koncertjük műsorát is három, nekik dedikált alkotásból állították össze, melyek közül kettő magyarországi, egy pedig ősbemutatóként hangzott el. 

A Strasbourgi Ütőegyüttes tagságában a megalakulás óta eltelt 38 év alatt persze több változás történt, az alapítók közül már senki sem játszik az együttesben. Ezért is vártam különös kíváncsisággal hangversenyüket: ma vajon milyen ez a legendás hírű együttes? Valóban olyan kiemelkedőnek számítanak-e ma is, amikor már számos csodálatos ütőegyüttes működik világszerte? 

Nos, a Strasbourgi Ütőegyüttes továbbra is az élvonalbeli ütőegyüttesek közé tartozik. Budapesti produkciójukat a tökéletes profizmus jellemezte: teljes fegyelmezettség, pontos együttjáték, alapos, kidolgozott intrepretációk. Mindezek mellett azonban az együttes legjellemzőbb vonásának az igényességet éreztem, azt az igényességet, amely a műsor összeállításában eminens módon érvényesült. Számos ütőegyüttessel ellentétben a strasbourgiak nem látványos, hatásvadász, könnyű és „közönségbarát" műveket választottak, hanem nagyszabású, szellemi és játéktechnikai értelemben egyaránt nehéz, fajsúlyos alkotásokat. Ez persze azt is eredményezte, hogy produkciójukat a közönség egy része távolságtartással fogadta, majd a szünetben elpárolgott. 

A hangverseny Gérald Grisey 1979-ben komponált Tempus ex machina című opuszával kezdődött. A francia zeneszerzőt az ún. spektrális zene egyik kezdeményezőjeként tartják számon, amely - szemben a huszadik század közepi avantgárd szélsőségesen strukturalista és spekulatív szemléletével - nem a hang „külső" paramétereiből (magasságából, időtartamából, hangerejéből), hanem annak „belső", akusztikai tulajdonságaiból indul ki. Ha jól értettem a zeneszerző számomra kissé túl magasröptű kommentárját, a Tempus ex machina a szerző szándéka szerint „utazás a hang belseje felé", s hallgatóját valamiképpen az idő kitágításának élményében részesíti. A több mint húszperces zenemű voltaképpen egyetlen óriási folyamat, amely a hangzás mintegy a semmiből történő megszületésétől indul, s a lassankénti összesűrűsödésén át annak fokozatos leépüléséig vezet. A Tempus ex machinában Grisey egészen elemi zenei sejtekből, ritmusképletekből, a hangszerpark takarékos használatával olyan monumentális hangzó folyamatot hoz létre, amely több mint húsz percen át képes tökéletesen lekötni a hallgató figyelmét. 

Az idén ötvennégy esztendős olasz komponista, Alessandro Solbiati most bemutatott művét, a Thai Songot kizárólag thai gongokra írta. Számomra elsőre ijesztőnek tűnt a pódiumon a száznál is több különféle méretű és kialakítású gong látványa, de néhány perc múltán, átadva magam a hangzás varázsának, már teljesen azonosulni tudtam a zeneszerzővel, akit lenyűgözött a thai gongok zengése. Szinte hihetetlen, milyen változatos, sokszínű hangzás csalható elő ennyi gongból: a vízigongok különleges hangszíne mellett olykor mintha csengettyűk, máskor mintha mélyhangú dobok szóltak volna, nem is beszélve a pódium közepén elhelyezett s a darab során valamennyi játékos által rituálisan megszólaltatott Bali szigeti gong csodálatosan mély zengéséről. 

Az est „legkeményebb" darabja vitathatatlanul Iannis Xenakis 1979-ben komponált Pléïades-ja volt - kemény abban az értelemben is, hogy hangzása gyakran karcos, sőt agresszív, de a tekintetben is, hogy a négytételes, majd háromnegyed órás zenemű komoly szellemi és fizikai igénybevételt jelent mind az előadók, mind a hallgatók számára. A Pléïades hatalmas hangszerapparátust mozgósít, ám ezt ökonómikusan teszi: az első tétel a fémből, a második a fából készült ütőhangszereket állítja előtérbe, a harmadik tétel vegyes hangszer-összeállítású, míg az utolsó tételben a dobok kapnak főszerepet. Különlegessége a külön e darab számára megalkotott, fémlapokból álló, felhang-elvű hangszer, a sixxen. A Strasbourgi Ütőegyüttes előadása egyszerre mutatta meg a Xenakis művéből áradó hihetetlen dinamizmust és a darab szigorú szerkesztettségét. A Pléïades hallgatása egyszerre keltett erős fizikai hatást és nyújtott szellemi élvezetet.

 

A Strasbourgi Ütőegyüttes hangversenye
2010. október 8. 19:30

Thália Színház
Korunk Zenéje, Budapesti Őszi Fesztivál


Grisey: Tempus ex machina
Alessandro Solbiati: Thai Song
Xenakis: Pléïades

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Lise Meitner nagy tisztelője vagyok” – a Nobel-díjas Krausz Ferenc a Rózsavölgyi új bemutatóján járt

Herendi Gábor rendezésében mutatta be két nagyformátumú ember és különleges tudós, az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát február 16-án a Rózsavölgyi Szalon.
Zenés színház

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Klasszikus

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.
Zenés színház

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.
Vizuál

Szembenéz a világ kihívásaival a Berlinale

Talán minden eddiginél bátrabbnak és politikusabbnak tekinthető az idei Berlini Nemzetközi Fesztivál, amelynek szervezői már a megnyitó előtt kereszttűzbe kerültek. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei szemlét is a sokszínűség és a tolerancia jegyében hirdették meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Négy kiváló muzsikus rögzítette Brahms zongoranégyeseit

Brahms mindhárom zongoranégyesét vette lemezre Giovanni Guzzo, Szűcs Máté, Perényi Miklós és Várjon Dénes. Az album március 1-jén jelenik meg a Hungarotonnál.
Klasszikus ajánló

Kalló Zsolt lesz az Anima Musicae vendégkoncertmestere

Legutóbbi Nádor termi koncertjükön a zseniális Mendelssohn zenéiből válogattak, február 24-én pedig a szintén csodagyerekként emlegetett Mozart remekművei csendülnek fel az Anima Musicae Kamarazenekar és mostani vendégük, Kalló Zsolt koncertjén.
Klasszikus interjú

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.
Klasszikus hír

Nyílt levélben kért támogatást a Belgrádi Filharmonikus Zenekar

Az idei évben századik születésnapját ünneplő együttes február 9-i koncertjén a közönség előtt olvasta fel azt a levelet, amelyben nagyobb állami támogatást és évek óta ígért új koncerttermük megvalósulását kérték.
Klasszikus ajánló

Argentin dalok és olasz áriák – különleges műsorral érkezik a VeszprémFestre José Cura

A világhírű operasztár kifejezetten a veszprémi közönség kedvéért összeállított, csak itt hallható műsorában gitár- és zongorakísérettel előadott argentin népdalok és nagy ívű, szimfonikus zenekarral megszólaló operaáriák egyaránt helyet kapnak.