Klasszikus

Diótörő – 2.0

2012.12.27. 07:09
Ajánlom
A Művészetek Palotája 2007-ben kapcsolódott be először a karácsonyi Diótörő-versenybe. Úgy tűnik, hogy sikerrel: a partitúra húzások nélküli megszólaltatásával és a történet álomszerű vizuális reprezentációjával a produkció a klasszikus balettelőadások alternatívájává vált.

Menetközben a színpadi világ kicserélődött. Tavaly és idén Novák János rendezésében a Kolibri Színház csapata igyekezett elvarázsolni a közönséget. Az előző produkció megálmodói, a Budapest Bábszínház művészei annak idején arra vállalkoztak, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremet az illúziószínház követelményeinek megfelelően hamisítatlan színházi térré alakítsák át, rafinált kulisszarendszert hoztak létre, melyben a legkülönbözőbb bábtechnikákat lehetett izgalmasan megmutatni. Novák Jánosék viszont - a színpadi adottságokat tudomásul véve - egy több "platformos" előadásban gondolkodtak, melyben a bábszínészet (szintén sok-sok technikával reprezentálva) és a hagyományos színészi játék (leginkább pantomimként) nagyjából egyenlő arányban jelenik meg. A "platformok" között az animált képsorok vetítése, a színpadi játék felnagyító közvetítése és a tradicionális bábelőadás éppúgy megtalálható volt, mint a különböző színpadi akciók és spektákulumok "játszóházszerű", egyszerű eszközökkel, de igen ötletesen kivitelezett szekvenciái. 

Ez a rendezés - a legifjabb generáció sokfókuszos figyelmére apellálva - egyszerre több felületen helyezett el információkat. Nem meglepő, hogy magamon például azt vettem észre, hogy nem is tudok mindenre figyelni. A gyerekeknek mindez persze nem okozhatott problémát. Hogy pontosan mely korosztálynak készült ez a Diótörő - nem tudom. A Kolibri csapata a néhány hónapos csecsemőktől a kamaszokig sok generációnak készít előadásokat, ők egészen pontosan tudják, hogy például egy hétévesnek már nem lehet ugyanazt kínálni, mint egy ötévesnek. A Müpa hatalmas nézőterét viszont nem lehet életkor-specifikusan megtölteni, ide bizony valami "minden generációt megragadó" dolgot kell kitalálni. Talán ezért is működtettek több "platformot". Az összkép tekintetében azonban úgy érzem, hogy a Kolibri Színház előadása leginkább a 8-10 éveseknek szól; a szülők nagyobbik része viszont (a december 22-én látott előadás nézőtere erről tanúskodott) úgy számított, hogy a sokkal kisebbek - akár a 2-3 évesek - is élvezni fogják. Hogy ebben a számításukban csalódniuk kellett-e, nem tudom; azt viszont közvetlenül megtapasztaltam, hogy a mellettem ülő kétéves forma kislány - sűrű gügyögések mellett - derekasan végignézte és hallhatóan élvezte a kétszer ötvenperces produkciót. 

A pár éve látott másik előadás a nyolc és fél éves fiamnak még sok, a tízévesnek már kevés volt, ez a mostani viszont épp ideális lett volna. Az új produkció ugyanis olyan kulturális kódokkal operál, melyeket ez a korosztály már magabiztosan képes dekódolni. Például a bikaviadalon felbukkanó lila tehén, a hétfejű egérkirály és a diótörő királyfi fénykard viadala, illetve a sok-sok perspektívaváltás a fogyasztói-, televíziós és filmes kultúrára jobban reflektál, így tökéletesen érthető. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Diótörő ideális közönségéről feltételezhető, hogy már nem romlatlan.

A keretjátékszerű első rész a mostani előadásban is "izgalmasabb" volt, úgy tűnik, hogy a második rész "jobban" működik balettként. (Mindezt ellenőrizendő, megnéztem a Mariinszkij Színház előadását). Nem kizárólag látványként erősebb a tiszta tánc, mint a táncstilizáció - minden ötletessége ellenére például a virágok keringője kifejezetten szegényesnek hatott a Művészetek Palotájában -, hanem az érthetetlen történet is (ki érti, hogy mi történik a Diótörőben?) világosabb a tánc "ezoterikus" nyelvén. S ha valaki mesepszichológiai megfejtéseken törné a fejét, gyanítom, hogy egy klasszikus balettelőadás mindennél több inspirációt adhat. 

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar rugalmasan, a karakterpillanatokat magabiztosan eltalálva muzsikált, az együttes sok színnel és talán már némi patinával is feldíszítette Csajkovszkij megunhatatlan zenéjét - a lassan karácsonyi rutinelőadássá váló produkción nem érződött a rutin zsibbadtsága. Kocsis Zoltán vezényelt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bösendorfer zongorát hallunk Érdi Tamás új Beethoven-lemezén

Mindig, mindenhol a Steinway, most viszont egy olyan lemez jelent meg, amelyen Bösendorfer-zongora szól. De korántsem ez Érdi Tamás felvételének érdeme.
Klasszikus

Ha a rezesek viccelni kezdenek...

... csinálják úgy, mint ez az öt plusz egy fickó. Most, amikor kis hangszórókon hallgatunk zenét, mindennél fontosabb, hogy megismertessük a legkisebbekkel az élő zene izgalmait. A Brass In Five harsány humorral és a hangszereik sokféle hasznosításával végzik ezt a munkát.
Jazz/World

Visszahelyezik a verset ősi jogaiba – 50 éves a Kaláka

Idén ötvenéves a Kaláka zenekar, akinek dalain már több generáció nőtt fel. A jubileumot november 30-án a Müpában is megünneplik, ennek kapcsán kérdeztük Gryllus Dánielt a vers szerepéről, a gyerekközönségről és Latinovits Zoltánról.
Vizuál

Milyen volt Jeney Zoltán kapcsolata a filmmel?

Jeney Zoltánra emlékezik a Magyar Nemzeti Filmalap. Az október végén elhunyt zeneszerzőt talán sokan a Jób lázadása, a Szindbád és a Kincskereső kisködmön filmzenéiért ismerték. Négy alkotása most ingyen elérhető az interneten.
Vizuál

Tölts egy napot Woody Allennel

November 28-án érkezik a hazai mozikba Woody Allen legújabb filmje, az Egy esős nap New Yorkban. Ebből az alkalomból Woody Allen-napot tartanak a Kino Cafe Moziban, a mester utóbbi években készített legjobb filmjeivel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Az EU is elismerte a Kodály-módszeren alapuló digitális tudásközpontot

A zeneoktatás innovatív módszereinek kidolgozására létrejött digitális zenepedagógiai tudásközpont, a Kodály HUB az első magyar vezetésű felsőoktatási Erasmus-projekt, amely „Jó Gyakorlat” és „Sikertörténet” minősítést is nyert.
Klasszikus interjú

A karmester nem közlekedési rendőr

Kitűnő hegedűsből lett rendkívüli karmester. Takács-Nagy Gábor energiája a színpadon a zenét szolgálja, interjú közben pedig az őszinte beszélgetés záloga. Október elején, egy budapesti zenekari próba és egy mesterkurzus közben kerestük fel az Egyesült Királyságban élő művészt.
Klasszikus beszámoló

Ha a rezesek viccelni kezdenek...

... csinálják úgy, mint ez az öt plusz egy fickó. Most, amikor kis hangszórókon hallgatunk zenét, mindennél fontosabb, hogy megismertessük a legkisebbekkel az élő zene izgalmait. A Brass In Five harsány humorral és a hangszereik sokféle hasznosításával végzik ezt a munkát.
Klasszikus lemez

Bösendorfer zongorát hallunk Érdi Tamás új Beethoven-lemezén

Mindig, mindenhol a Steinway, most viszont egy olyan lemez jelent meg, amelyen Bösendorfer-zongora szól. De korántsem ez Érdi Tamás felvételének érdeme.
Klasszikus koktélparti

A Mozart, aki nem a Wolfgang Amadeus

Háromszáz éve született Leopold Mozart, korának egyik legjobb hegedűtanára, akire csodagyerek és csodafelnőtt fia révén emlékezünk.