Klasszikus

Diszkantisták, sipolák és daláregyletek, avagy hogy alakult ki a zenei szaknyelvünk?

2017.07.08. 10:31
Ajánlom
Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, és ez a zene univerzális nyelvére is igaz. Az elmúlt 250 évben kialakult a szaknyelv, melynek nehézségét az is jelzi, hogy maga a "zene" szó is a nyelvújítással jött létre.

A nyelvújítás nem egyszerűen egybeesett a magyarországi kulturális fejlődéssel, hanem a kifejezőbb, potensebb nyelv létrejötte a művészeti élet fellendülését szolgálta: a korban a színház, az irodalom és a tudományok egyaránt látványos erősödést mutattak. A zene azonban némileg más útvonalon haladt. A magyarországi zenei élet létrejötte a polgári közönségnek köszönhető, mely a bécsi klasszika korában igényt támasztott az itthoni koncertekre. A 18. század közepén-végén a hazai minőségi zenekultúra kibontakozását az értelmiségi réteg makacssága akadályozta, akik nem mutattak hajlandóságot a barokk-klasszicista zeneirodalom (például Haydn) befogadására, hanem megrekedtek az idejétmúlt egyszólamú dalköltészetnél. Egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy elkezdődjön a zenei intézményesülés, melynek fontos állomása, hogy zenei szaklapok indultak, rendszeres kritikák készültek.

Ez egy fuvora... illetve fuvola.

Ez egy fuvora... illetve fuvola.

A nyelvújítás idején a zenei szókincs is látványosan gyarapodott, ez azonban még nem jelenti azt, hogy szigorú értelemben vett szaknyelv kialakult volna. Korábban ez a rétegnyelv jobbára csak (népi) hangszernevekre korlátozódott (duda, síp, bőgő), és zenekultúra hiánya miatt sem a középkori latin, sem a reneszánsz és barokk stílust meghatározó olasz nyelvből nem találunk átvételeket. Istvánffy Benedek, az első jelentős klasszicista komponista életrajzából kiderül, hogy a diszkantista szóval illették a legfelső fiúszólamot éneklőket, a rézfúvós hangszeren játszókat pedig megkülönböztetés nélkül tubicineseknek nevezték.

Kazinczy feljegyzésében is idegen szavakkal pótolta a magyarból hiányzókat:

Mozart az orkesztert igazgatá, fortepianóját vervén. De az oly annyira nem testi örömök felől, mint amiket a muzsika ád, nem szabad szólani. Hol az a szó, mely azt fesse?

A hazai elmaradottságot mi sem jelzi jobban, hogy a nyelvújítással jött létre maga a zene szó, illetve a hangszer és a nyitány.

A zenei szaknyelv kialakulása a 20. század elején körvonalazódik, amikor – immár a Zeneakadémia létrejöttével, illetve az első hazai nevelésű zenészgeneráció felnövekedésével – a magyar elemek egyensúlyba kerültek az idegen átvételekkel, az idegen átvételek pedig elvesztették idegenségüket a magyar szövegekben. A magyarítás egyébként még a 20. században is kívánatos volt.

A Monarchia területén törekvés volt, hogy az olasz nyelv uralmát felváltsa a nemzeti,

így Mahler a szimfóniatételeit már németül iratozta fel, a Magyar Nyelvőr 1915-ös számában pedig rövidhír olvasható, mely szerint a közoktatásügyi miniszternek feladata, hogy „rendelje el az olasz kifejezéseknek kiküszöbölését a zeneoktatásból és pótlásukat magyar műszavakkal”.

A magyar nyelvújítás szótára meglehetősen kevés zenei kifejezést tartalmaz, és ezeknek is töredéke tekinthető a szaknyelvhez tartozónak. A hangszernevek csekély számából arra lehet következtetni, hogy a modern szimfonikus zenekar hangszerei alig nyertek ismertséget itthon a nyelvújítás korában. A vonóshangszerek, melyek a népzenében is használatosak, rendelkeztek már névvel. A korban keletkeztek viszont a fuvola és a harsona szavak.

A fuvola eredetileg fuvora alakban fordul elő,

egyesek ugyanis az –ora szótagot hangszerképzőnek tekintették (vö. zongora). Csokonai 1793 után keletkezett műfordítása Schikaneder librettójából nem a ma ismert Varázsfuvola , hanem a Varázssíp címet viseli. Később viszont a fuvola szó tett szert nagyobb népszerűségre, és olyan dolgokat is ezzel illettek, melyek valójában nem voltak fuvolák (ahogy a Mozart-operában szereplő hangszer is inkább síp vagy furulya). Így viselte 1873-ban egy, a magyar-tót népéletből merítő tárca a Pásztorfuvola címet.

2D1FE26E-40E6-4F02-8CC6-B0198A589DF5

2D1FE26E-40E6-4F02-8CC6-B0198A589DF5

Különös eset a kintorna szóé, mely a latinból, későközépkori európai közvetítéssel került a magyar nyelvbe, és eredetileg egy lantszerű húros hangszert jelentett (a quinterne vagy guiterne kifejezéseknek a legtöbb nyugati nyelvben létezik megfelelője, és a magyar gitár szó is innen származik). A nyelvújítás korában Pákh Albert a szófaragók gúnyolására a húros hangszer helyett a verkli értelemben használta, csavaros módon a különös logikájú szócsinálmány mégis fennmaradt.

A Zenészeti Lapok 1860-ban indult és 15 éven át működött, és fontos forrása a kor zenei életét kutatók számára. Ebben egy ma már máshogy nevezett műfajra bukkanhatunk, ez az ábránd, melyet fantázia vagy variáció értelemben használtak.

Az opera műfajának elnevezését már a nyelvújítók is magyarították volna,

a Mondolat idejében zengemény nek akarták nevezni. A német Singspiel mintájára (mely eredetileg nem jelentett egyet az operával, ebbe a műfajba tartozik például a Varázsfuvola ) a daljáték szó is terjedt. A Zenészeti Lapok dalműnek nevezi Wagner, Erkel, Mosonyi operáit. A dal- tő egyébként sokkal gyakoribb előfordulású volt, mint manapság, ennek oka a már említett (népies) műdal uralta kultúrában keresendő. A dalár szó, mely eredeti értelmében énekesmadarat jelölt, később jelentésbővüléssel a szólóénekesekre és mindenféle énekesre, kórustagra vonatkozott. Így lett a szakszervezet neve daláregyesület , mely a kisebb daláregyletek et fogta össze, az énekes antológia címe Dalárévkönyv , az énekes koncert neve dalárhangverseny , volt még dalárközgyűlés , dalármozgalom , dalárszövetség , dalárünnep , Dalárzsebkönyv , a korabeli Csillag születik neve pedig természetesen dalárverseny volt, a stadionépítések helyett pedig a dalcsarnok ok meglétét értékelte a dualizmus népe. Sőt, a Wagner-opera Minnesängerei sem mesterdalnokok, hanem mesterdalárok voltak. Különbség van viszont a világi énekesek és az egyházi énekesek között, ez utóbbira a korban még

az éneklész szót használták.

A ma már kikopott magyarítások közé tartozik a basszusszólam értelemben használt alhang . Ennek megfelelően a basszusmenet megfelelője az alhangmenet volt, azonban az énekes hangfekvés jelölésére ekkor is a jövevényszót használták: basszus , basszista . Két fafúvós hangszer kapott hazaibb nevet, a fagott a búgósíp névvel említtetik egy 1862-es koncertműsorban, ugyanitt klarinétot a fuvola mintájára az erősen hangutánzó sipola szóval illetik. A bordal szinonimája vagy változata volt az áldomásdal elnevezés.

Zenészeti lapok

Zenészeti lapok

Német átvétel a hangnemek jelölésére szolgáló dúr és moll szavunk, ahogy a szolfézs nagy része is. Ennek megfelelően az angolokkal ellentétben nem A-B-C-D-E-F-G hangokból áll egy skála, hanem németesen H szerepel a B helyett, és a módosított H a B (az angolszász területen Bb). A Zenészeti Lapokból tudjuk, hogy ekkor még nem nyerte el magyaros írásmódját a rythmus szóés habár már létezett a hangzat szó, gyakran használták a külföldi alakot (accorde) a magyaros, mai írásmód helyett (akkord).

Természetesen sikeres magyarításokra is találunk példát a nyelvújítás után: a szótár szerint már készen állottak a hangnem, hangverseny, az összhang, és a karnagy szavak. Később, a zenetudomány fejlődésével bizonyos pontatlannak ítélt kifejezések eltűntek: a modulatio (hangnemváltás) fogalma ma a moduláció szóval fejeződik ki a nyelvújításkori hanglejtés helyett.

A 20. századra kialakult a zenei szaknyelv, mely nemcsak otthonosan cseng a magyar fül számára, hanem zenetörténeti dimenziók láttatására is alkalmas. Ilyen történeti különbségek például az azonos tőből származó két műfajjelölő szó, a prelúdium és a prelűd, melyek közül az első barokk alkotást, az utóbbi pedig a romantika korából vagy későbbről származó zeneművet jelöl. Hasonló eset a sinfonia és a szimfónia szavaké, az első az eredeti barokk operanyitány elnevezésére szolgál, az utóbbi pedig a modern, négytételes alkotáséra. (Valójában az elsőből fejlődött ki a második.)

Ma már különbség van a dalmű és az opera között is,

az előbbi szó ugyanis jobbára kihalt, de ha mégis említődik, nagy valószínűséggel nem kanonizált, a szó használatának idején keletkezett, elfeledett zenés színházi műről van szó. Számos idegen nyelvi szó szinonimává lépett elő, így éppúgy használatosak (ha ritkábban is) az orkesztrális , a dirigens , a repríz vagy a pianista kifejezések a zenekari , a karmester , a visszatérés és a zongorista helyett. Sőt, szembetűnő, milyen tudatosan használja a szaknyelv az egyes irányzatok, stílusok stb. jelzésére az idegen eredetű kifejezéseket: gyakran le sem fordítják például a wagneri kötődésű Leitmotif (vezérmotívum) és a Gesamtkunstwerk (összművészeti alkotás) kifejezéseket, Schönberg fogalmát a tizenkétfokúsággal kapcsolatban meghagyják a serie alakban (vö. az irányzat neve szerializmus). A mai könnyűzenei szaknyelv dugig van angolszász kifejezésekkel, melyek vagy magyarosodtak, vagy nem. Véletlenül sem fordítjuk a műfajneveket: pop , rock , funky , soul ; bár némelyikük már átvette a magyaros írásmódot: dzsessz , diszkó , esetleg metál . Történeti különbséget jelöl, hogy a verze nem azonos a versszak kal, az előbbi ugyanis kizárólag könnyűzenei dalok részeit jelöli.

Ma a zenei szaknyelv teljesen megfelelő arra, hogy a nagyközönséghez szóljon, de kis országunkban alighanem a zenetudomány örök problémája marad a nyelvkérdés. Viszont ha ideje engedi, menjen el a philharmoniába, és hallgasson meg egy symphonia-t, látogasson el az operába egy zengeményért, vagy ha nem akar elmenni otthonról, kapcsolja be a tévét és kövesse a dalárversenyt.

Felhasznált források

Falvi Zoltán, A magyar zene története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1999.

Farkas Zoltán, Istvánffy Benedek. Mágus, Bp. 1999.

Kárpáti János (szerk.), Zenészeti Lapok 1860-1875. III-IV. kötet. NISC, Baltimore, 2005.

Szabó Zsolt, A zenei szaknyelv néhány kérdése. Magyar Nyelvőr 124/1., 2000. 32-46.

Szily Kálmán, A magyar nyelvújítás szótára. Nap K., Bp. 2014.

Zolnai Gyula, Magyarosítás a zeneoktatás terén. Magyar Nyelvőr 44. 1915, 369.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Klasszikus építészet

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.