A huszonnyolc éves karmester annyi felkérést kap, hogy alig győz közöttük válogatni. Nyolc évvel ezelőtt állt először a pulpitusra egy Buxtehude-oratóriumot vezényelni, később a Szolnoki Szimfonikus Zenekar nyitotta meg a kaput. „Ma már az együttes állandó karmestere vagyok” – mondja a Zenekar folyóirat 2018/2. számában megjelenő interjúban.
A Dohány utcai Zsinagógának és a gazdagréti Szent Angyalok templomának orgonistája, ami azt jelenti, hogy hetente négyszer fél napot az orgona mellett tölt. „A zsinagógában szerveztek nekem egy komoly meghallgatást, amelyen bebizonyíthattam, mennyire tudok improvizálni, Gazdagréten pedig Liszt Koronázási miséjét vezényeltem, azt követően hívott meg erre a posztra az atya” – mondta arról, hogy került ezekre a posztokra ilyen fiatalon.
Úgy emlékszik, a karmesteri munka gyerekkori szerelem volt:
Megkaptam kazettán Beethoven V. szimfóniáját Klempererrel a nagynénémtől, rongyosra hallgattam, s a nagypapám is készített nekem különböző zenei összeállításokat.
Egy idő után már elmondtam a kívánságlistáimat, amikor például elolvastam a Tamás templom karnagyát, akkor természetesen jöhetett a Máté passió.” És ha már szóba került, a fiatal karmester nagyapja Dobszay László zenetudós, karnagy volt: „ [A] nagypapám egy karmesterkurzust szervezett az egyházzenei szakon, amelyet Hamar Zsolt vezetett. Az egyik foglalkozás után odamentem hozzá, neki mondtam el először, hogy szeretnék dirigens lenni” – emlékszik vissza Péter.
Jelenleg a törzsrepertoárból szeretne minél többet dirigálni, aztán „meglátjuk, hogy melyikkel milyen mélységig lehet foglalkozni. Amit még nagyon szeretnék, az az opera” – teszi hozzá. Beszámol arról is, hogy milyen hangszereken játszik: „Az akadémián kötelező volt az ütős szak, utána elkezdtem a hegedűt és a klarinétot is, egy évvel később pedig a trombitát. Bár nagy szünetek telnek el, mire újra és újra kezembe veszem az instrumentumokat, azt tapasztalom, hogyha egy kicsit is foglalkozom velük, akkor sokkal jobban kinyílik az ember füle a hangszeren belüli részletekre.
Hogy a hegedű négy húrja között milyen színkülönbség van, hogyan változik a klarinét hangja regiszterenként, s milyen vibrato szól éppen a trombitán... Persze mindez abban is segít, hogy jobb dirigenssé váljak.”
Természetesen a Solti Karmesterversenyre is reflektál: „Azzal elégedett voltam, hogy az egy évtizeddel idősebb karmesteri mezőnyben is megálltam a helyem.” Felesége, Dobszay-Meskó Ilona szintén karmester, emellett zenét is szerez: „Koncert után mindig megvitatjuk a tapasztalatokat, de egy-egy darabról elbeszélgetünk akkor is, ha éppen a rádióból szól. Én magányosabb alkat vagyok, aki egyedül készül, de mindketten kiváló külső fülek tudunk lenni a másik számára.”

Kapcsolódó
Miért olyan ritkák a női karmesterek?
Szinte szenzációként hatott a múlt héten, hogy az I. Nemzetközi Doráti Antal Karmesterversenyre a mintegy száz férfi versenyző mellett tizenkilenc nő is jelentkezett. Az Olasz Kultúrintézetben rendezett megmérettetés november 28-án ért véget, és végül egyik hölgy sem ért el helyezést. De miért is ekkora hír az, hogy egy karmesterversenyen nők is indulnak?
A teljes interjút itt olvashatja el.