Dohnányi Oliver: „Megtaláltuk a közös hangot”

Korábban a jekatyerinburgi Uráli Opera és Balett első karmestereként dolgozott, 2018-ban megkapta az orosz nemzeti színházak legnagyobb díját, az Arany Maszk kitüntetést is, „A legjobb operakarmester” kategóriában. Beszélgetésünkre is egy ausztráliai Traviata-széria után került sor. Az operai szemlélet hogyan hat a szimfonikus darabok előadására?

Egy opera vagy egy szimfonikus koncert vezénylésének megvannak a sajátosságai. Számomra ez a két terület egyenrangú, és mind az operaművészet, mind a koncertvezénylés iránt elkötelezett vagyok. Karmesteri pályám kezdete óta szimfonikus zenekari karmesternek érzem magam. Az első években csak csekély mértékben érdekelt az operák dirigálása, úgy gondoltam, hogy elsősorban a koncerttevékenységre fogok koncentrálni. De az élet sok szép lehetőséget hozott számomra az opera világában, és rendkívül hálás vagyok ezért a sorsért! Számtalan érdekes inspirációt találok az operákban, de nem tagadom, hogy minden hangverseny, amelyet dirigálhatok – különösen, ha az egy szimfonikus zenekari est –, számomra a legmagasabb szentség.

A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó koncertjét mindig Bartók Béla halálának évfordulója előestéjén rendezik, aki tisztelt és ismert zeneszerző minden kontinensen. Világjáró karmesterként mennyi alkalma van Bartók-darabokat vezényelni?

Úgy érzem, volt lehetőségem erre, de nem elég, ezért elhatároztam, hogy a közeljövőben változtatni fogok ezen. Hasonlóan gondolkodom Dohnányi Ernő elhanyagolt munkásságával kapcsolatban is:

Dohnányi Oliver (Fotó/Forrás: Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Müpa)

Bartók legfontosabb zenekari művei repertoárjának részei. A versenyművekkel hogy áll? A II. hegedűversenyt most először vezényli?

Ezt a versenyművet Bartók munkásságának egyik fénypontjaként tartom számon, és bár többször volt alkalmam hallani, soha nem vezényeltem. Annál jobban várom ezt az eseményt, mégpedig több okból is. Mindenekelőtt nagy kihívást jelent minden karmesternek, főleg, ha a tanulmányai során fokozatosan érzelmileg is összekapcsolódik a darabbal. Továbbá nagyon szeretem az ilyen erős érzelmi töltetű és igényesen hangszerelt műveket, ráadásul ezt a hegedűversenyt a fiatal és igen tehetséges magyar hegedűművész, Banda Ádám tolmácsolja. A darab technikailag és a kifejezést tekintve is rendkívül igényes.

A magyar klasszikus zene napján (május 30.) is ön dirigálta a Nemzeti Filharmonikusokat, akkor Bartóktól a Magyar képek hangzott el. Egy magyar zenekar másképp játszik Bartókot?

Manapság, az információk általános hozzáférhetősége idején, beleértve a különböző országok zenekarainak felvételeit és fellépéseit, nehéz azt mondani, hogy Bartók interpretációja a világban más, mint Magyarországon. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy sok országban és városban él kiemelkedő és elismert magyar karmester, aki a hagyományos Bartók-értelmezést próbálja átadni. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy bár Bartók magyar zeneszerző volt, munkásságának hatóköre – így kompozícióinak interpretációs sokszínűsége is – világméretű.

Ha három szóban kellene összefoglalnia, mit mondana a Nemzeti Filharmonikusokkal való munkájáról?

Egy ilyen fontos és nagyszerű zenekarral való együttműködést nem ír le három szó. Hosszú évek után tértem vissza ehhez az együtteshez, és azt kell mondjam, az első koncertünk hibátlan volt. Szívesen jövök újra, és várom a további együttműködést! És máris eszembe jutott egy negyedik dolog is:

Dohnányi Oliver (Fotó/Forrás: Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Müpa)

A szeptember 25-i évadnyitó est műsorán más szerzők is helyet kapnak, így rokona, Dohnányi Ernő is. Utalt arra, hogy munkásságát elhanyagoltnak véli.

Dohnányi műveinek az egyetemes zenei kultúrába való beemelését abszolút elégtelennek tartom! Nemcsak amiatt, mert egy családból származunk – bár én csak nagyon távoli rokon vagyok –, hanem főleg azért, mert zeneszerzői mestersége, leleményessége, zseniális hangszerelése és nem utolsó sorban zenéjének szépsége minden bizonnyal sokkal többet érdemel. Magam is sokszor meglepődöm azon, hogy milyen nagyszerű és gyönyörű, ugyanakkor nagyon modern és ötletes zenét komponált. A magyar klasszikus zene napján játszott darabról (Pierrette fátyla – a Szerk.) a Nemzeti Filharmonikusok tagjai is elismeréssel beszéltek, bár ezt még nem játszották. Sokan nem ismerik ezt a művet sajnos.

Az utóbbi időben sokat tettem az ügyért, de ehhez sok idő kell, az erőfeszítés és az anyagi források mellett.

Vajon miért szorult háttérbe az életműve? Dohnányi Ernő zseniális zeneszerző-zongoraművész volt, Kodállyal, Bartókkal egykor a magyar zenei élet vezetői voltak, a koncerteken vagy lemezeken hallható darabjaira is időről időre örömmel csodálkozunk rá.

Szerintem több oka is van: a két világháború közötti és a háború utáni politikai helyzeten túl, amely hatással volt népszerűségére, elsősorban a korábbi rendszerek érdeme, hogy kivándorlói tevékenységét elutasították. Szinte disszidensnek számított. Pedig az a darab, amelyet az évadnyitó koncerten is játszunk, az Amerikai rapszódia, tipikus példája kozmopolitizmusának, annak, hogy képes befogadni az amerikai telepesek népzenéjét, és soha nem látott szépségű és esztétikai mélységű szimfonikus kompozícióvá tudja alakítani azt.

Dohnányi Oliver (Fotó/Forrás: Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Müpa)

Ez a darab karmesteri szempontból milyen feladatok elé állítja?

Gyönyörű, részletgazdag kompozíció, amely Amerikába való emigrációja idején született. Melankolikus, angolkürtön megszólaló dallamával, és az örömteli részekkel – köztük egy táncos zárórésszel – erősen emlékeztet Dvořák Újvilág szimfóniájára, természetesen kisebb zenei formában. A közvetlenül felismerhető „Wayfaring Stranger” és az „On Top Of Old Smokey” folklórdallamok mellett tipikus amerikai dalok – mint a „Sweet Betsy From Pike”, a „Goin' down to Jordan” és a „Turkey in the Straw” – jelennek meg a szimfonikus háló mélyén. Valószínűleg a „Sir Roger De Coverley” dal a leginkább kódolt. Ez egyfajta hírnöke George Gershwin munkásságának, és stilisztikailag erősen hasonlít Gershwin stílusára:

Erkel Ünnepi nyitánya és Stravinsky Tűzmadár-szvitje keretezi a műsort. Ezekhez a művekhez milyen viszony fűzi?

Erkel a magyar komolyzene úttörőjeként meglepően eleven és friss zeneszerző. Sok tekintetben a cseh Bedřich Smetana sorsára és munkásságára emlékeztet. Mély tiszteletet érzek Ünnepi nyitánya iránt, amelyet a Nemzeti Színház alapításának ötvenedik évfordulójára komponált. Stravinsky az egyik kedvenc 20. századi zeneszerzőm, ezért is nagyon örülök, hogy a Tűzmadár-szvit lesz a program záródarabja. Ezzel a kompozícióval először az olaszországi Sienában tartott karmesteri kurzusokon találkoztam, ahol a kiváló karmester, Franco Ferrara pedagógiai irányításával vezényeltem. Később a Magyar Televízió karmesterversenyére való felkészülés kapcsán intenzíven tanulmányoztam, azóta az egyik kedvenc zenekari művem. És nagyon remélem, hogy idénynyitó koncertünk látogatói is élvezni fogják!

Támogatott tartalom.