Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Az amerikai zeneszerző, Charles Ives száz évvel ezelőtt íródott IV. szimfóniája Eötvös Péter szerint „nemcsak káprázatos, színes zene, hanem a kozmikus, nyitott világra való rácsodálkozás és tiszta öröm kifejezése is.” A terem különböző pontjain elhelyezett kis csoportok, a kórus és a hatalmas zenekari apparátus miatt csak ritkán hallható mű igazi kuriózum. Mi indokolja ebben az esetben a két karmester jelenlétét?
Ivesra nagyon jellemző, hogy különböző tempóban játszó együtteseket egymásra pakol, így előfordul, hogy egy-egy művében két karmesterre van szükség bizonyos részek megszólaltatásához az eltérő tempók és metrum miatt. Central Park in the Dark című műve például úgy épül föl, hogy van a parknak egy alap zenei szövete, és az abba beszűrődő zajokat különböző kisegyüttesek vagy hangszercsoportok jelenítik meg, teljesen önálló tempókat használva. A szintén nagyon híres The Unanswered Question című művében térben elszórt együtteseket használ.
Hogyan kell ezt elképzelni?
Az alapközeget a vonósok teremtik meg, és erre érkezik meg például a szinkópázó ragtime zongorával, egy utcai rézfúvós zenekar vagy bármilyen háttérzaj, mint például egy tűzoltóautó, egy lovaskocsi, a tó feletti Casino hangjai vagy a járókelők kiáltásainak visszhangja. Ahogy Eötvös Péter fogalmazott:
Ives áll egy dombon, és a sokfelől hallott zenét leírja a partitúrába – csak éppen ezek a hangok mind egyszerre szólalnak meg.
A negyedik szimfóniában is hasonló eszközöket használ a szerző?
Igen. Ives itt is több idősíkot rak egymásra, éppen ezért kell néha két karmester, mert a tempók, metrumok is különbözőek.
Mit jelent az, hogy két karmester vezényel egy művet?
Ebben a műben ez is elképesztően izgalmas: ketten fogunk a színpadon állni egymás mellett Eötvös Péterrel.
A szimfóniának ő a fő karmestere, én néha beleszólok kicsit, átveszek egy csoportot, vagy éppen ellenkező dolgokat vezényelek egy külső együttesnek – ez igazi kihívás és kuriózum, nemigen látni ilyet a koncerttermekben.
Ha az egész szimfóniára gondol, mi jelenik meg ön előtt?
Van a műnek egy hipnotikus ősereje. Grandiózus, humoros, megható, ötletdús, állandóan történik valami, alig győzzük kapkodni a fejünket.
Annyira autonóm hangú szerző, hogy semmi máshoz nem hasonlítható, és nem is szabad a megszokott hangzásokat elvárni. Charles Ives, a biztosítási ügynökként is dolgozó komponista külön utakon járt, újításaival pedig messze megelőzte korát. 1910-től közel másfél évtizeden át dolgozott a IV. szimfónián, mely azonban csak 1965-ben hangzott el először teljes egészében.
Amikor Ives elkezdett Amerikában komponálni, az amerikai zeneszerzésnek nem volt még hagyománya; ő az egyike az első zeneszerzőknek, akinek igazi amerikai hangja van. Mivel rajongok Ives zenéjéért, a korát megelőző elképesztően ötletgazdag szemléletéért, nagyon várom, hogy részese lehessek e bonyolult apparátust igénylő, és éppen ezért igen ritkán játszott mű előadásának. Eötvös Péterrel és a Concerto Budapesttel is dolgoztam már többször, hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy ezen a koncerten ismét együtt muzsikálhatunk.
Szerző: Bojta Zsuzsanna
Eötvös Péter, Szűcs Máté és a Concerto Budapest
2023. március 26. 19:30, Müpa
Wagner: Siegfried-idill
Eötvös Péter: Respond – magyarországi bemutató
Ives: IV. szimfónia
Közreműködik: Szűcs Máté – brácsa, Kiss Péter – zongora
ELTE Bartók Béla Énekkar
Concerto Budapest
Vezényel: Eötvös Péter, Dubóczky Gergely
Támogatott tartalom
Fejléckép: Dubóczky Gergely (fotó/forrás: Mudra László / Concerto Budapest)