Dubóczky Gergely (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi / Concerto Budapest)

Az amerikai zeneszerző, Charles Ives száz évvel ezelőtt íródott IV. szimfóniája Eötvös Péter szerint „nemcsak káprázatos, színes zene, hanem a kozmikus, nyitott világra való rácsodálkozás és tiszta öröm kifejezése is.” A terem különböző pontjain elhelyezett kis csoportok, a kórus és a hatalmas zenekari apparátus miatt csak ritkán hallható mű igazi kuriózum. Mi indokolja ebben az esetben a két karmester jelenlétét?

Ivesra nagyon jellemző, hogy különböző tempóban játszó együtteseket egymásra pakol, így előfordul, hogy egy-egy művében két karmesterre van szükség bizonyos részek megszólaltatásához az eltérő tempók és metrum miatt. Central Park in the Dark című műve például úgy épül föl, hogy van a parknak egy alap zenei szövete, és az abba beszűrődő zajokat különböző kisegyüttesek vagy hangszercsoportok jelenítik meg, teljesen önálló tempókat használva. A szintén nagyon híres The Unanswered Question című művében térben elszórt együtteseket használ.

Hogyan kell ezt elképzelni?

Az alapközeget a vonósok teremtik meg, és erre érkezik meg például a szinkópázó ragtime zongorával, egy utcai rézfúvós zenekar vagy bármilyen háttérzaj, mint például egy tűzoltóautó, egy lovaskocsi, a tó feletti Casino hangjai vagy a járókelők kiáltásainak visszhangja. Ahogy Eötvös Péter fogalmazott:

A negyedik szimfóniában is hasonló eszközöket használ a szerző?

Igen. Ives itt is több idősíkot rak egymásra, éppen ezért kell néha két karmester, mert a tempók, metrumok is különbözőek.

Dubóczky Gergely (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi / Concerto Budapest)

Mit jelent az, hogy két karmester vezényel egy művet?

A szimfóniának ő a fő karmestere, én néha beleszólok kicsit, átveszek egy csoportot, vagy éppen ellenkező dolgokat vezényelek egy külső együttesnek – ez igazi kihívás és kuriózum, nemigen látni ilyet a koncerttermekben.

Ha az egész szimfóniára gondol, mi jelenik meg ön előtt?

Annyira autonóm hangú szerző, hogy semmi máshoz nem hasonlítható, és nem is szabad a megszokott hangzásokat elvárni. Charles Ives, a biztosítási ügynökként is dolgozó komponista külön utakon járt, újításaival pedig messze megelőzte korát. 1910-től közel másfél évtizeden át dolgozott a IV. szimfónián, mely azonban csak 1965-ben hangzott el először teljes egészében.

Amikor Ives elkezdett Amerikában komponálni, az amerikai zeneszerzésnek nem volt még hagyománya; ő az egyike az első zeneszerzőknek, akinek igazi amerikai hangja van. Mivel rajongok Ives zenéjéért, a korát megelőző elképesztően ötletgazdag szemléletéért, nagyon várom, hogy részese lehessek e bonyolult apparátust igénylő, és éppen ezért igen ritkán játszott mű előadásának. Eötvös Péterrel és a Concerto Budapesttel is dolgoztam már többször, hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy ezen a koncerten ismét együtt muzsikálhatunk.

Szerző: Bojta Zsuzsanna

Támogatott tartalom

Fejléckép: Dubóczky Gergely (fotó/forrás: Mudra László / Concerto Budapest)