A kezdeményezés persze nem új, öt évvel ezelőtt a Drienyovszki András vezette Private Music Production már próbálkozott hasonló hagyományteremtéssel. Az akkori első budapesti dzsesszfesztivál Herbie Hancock alkalmi szupergroupjának hazai fellépése köré szerveződött, rajtuk kívül jött a műfaj acid irányzatának kurrens sztárcsapata, a Groove Collective, valamint az intellektuális dzsesszt játszó, John Lurie zenészeiből szerveződött, Debbie Harryvel kiegészült Jazz Passengers. De Drienyovszki nemcsak nemzetközi sztárokban gondolkodott, hanem a szintén erős közép-európai mezőnyt is feltétlen be akarta emelni a programba, a hazaiakról, Dresch Mihályról, Szakcsi Lakatos Béláról, Szabados Györgyről, Binder Károlyról nem is beszélve. Az 1998-as Budapesti Jazz Napokat azonban nem követte újabb, a kezdeményezés hamar megbukott a közhivatalok és szponzorok érdektelenségén.

E mostani vállalkozás azonban minimum két szempontból különbözik attól. Egyrészt koncepciójában, hiszen itt hangsúlyosan a magyar muzsikusok állnak a középpontban, közöttük csak elvétve bukkan fel külföldi szólista, és ha igen, akkor is rendre hazai zenészek társaságában. Másrészt anyagi hátterében, mert ezúttal a közhivatalok jelentős anyagi segítséget nyújtottak – a több mint 20 millió forintos költségvetéshez a kulturális tárca és a IX. kerületi önkormányzat 5-5 millió, a városháza és a NKA 2-2 millió, az Előadóművész Jogvédő Iroda pedig 1,5 millió forinttal járult hozzá. Többek között ez tette lehetővé, hogy az alacsony jegyárak mellett a fellépő művészek tisztességes honoráriumot kaphassanak.

E nagymértékű közhivatali támogatás egy körülbelül másfél évvel ezelőtt kezdődő folyamat eredménye. Vezető magyar dzsesszmuzsikusok – Babos Gyula, Borbély Mihály, Dés László, Horváth Kornél, László Attila és Szakcsi Lakatos Béla – ennyi ideje tárgyalnak a kulturális minisztérium képviselőivel arról, hogy miként lehetne a dzsessz, illetve a kortárs improvizatív zene állami támogatását megoldani. Az elmúlt években szerintük ugyanis európai szintű dzsesszprodukciók sora jelent meg, és ideje annak, hogy az uniós csatlakozás küszöbén ezeket az értékeket Európának is fel tudjuk mutatni.

Ennek egyik első demonstrációja lehet ez a szeptember végi fesztivál, ahol például épp az említett vezető magyar muzsikusok lépnek fel. Emellett itt lesz még a kelet-európai népzenei elemekre épülő tatár–bolgár–magyar Black Sea Trio; az örmény származású, harmonikás David Yengibarjan és a klemzerzene egyik amerikai szólistája, Frank London közös projektje; a kortárs dzsessz első számú hazai énekesének számító Winand Gábor és zenekara; a gitáros Juhász Gábor és az amerikai trombitás Palle Mikkelborg különleges zenei találkozása; valamint a szintén amerikai szaxofonos Dave Liebmannel kiegészült Budapest Jazz Orchestra.

Az utóbbi három projekt egyben annak a nemzetközi produkciósorozatnak a része, ahol a mostani fesztivált szervező Budapest Music Center kezdeményezésére jeles dzsesszmuzsikusaink külföldi sztárvendégek mellett „mérettetnek meg”. Így játszott a közelmúltban Archie Shepp a Dresch Quartett, Erik Truffaz az Off Course, Charlie Mariano pedig a Balázs Elemér Group aktuális lemezén, még ha ezek a találkozások lényegesen kevesebb izgalmat is hoztak, mint amit potenciálisan sejtettek. De tény, legalább elindult egy folyamat.

A szeptember 26–27-i Budapest Jazz Fesztivált a magyar dzsessz ünnepének is elnevezték a szervezők, folytatva ezzel a Magyar Jazzszövetség által öt-hat éve hasonló címmel megrendezett, de kevés publicitást kapott eseménysorozatot. Szimpatikus, hogy a mostani fesztivált nem valamelyik elegánsabb budapesti koncerthelyszínre próbálták bevinni, inkább maguknak építenek helyszínt (sátrat) a ferencvárosi Duna-parton, a Közraktár utcában, illetve erre az alkalomra odaúszik az amúgy a Batthyány térnél „veszteglő” Európa rendezvényhajó. A két fő helyszín mellett pedig több Ráday utcai kávéházban (Jaffa, Time Café, Paris, Texas) lesznek klubkoncertek.

A 2003-as év tehát a jelzett fenntartások ellenére mégiscsak új időszak kezdete lehet a hazai dzsessz-, illetve improvizativ kortárs zenei életben. A Magyar Televízió a tervek szerint felveszi a fesztivál összes koncertjét, és azokból októbertől szombat esténként szemezget. Jövőre pedig talán ismét kap önálló magazinműsort a műfaj. A kulturális minisztérium is egyre mélyebben nyúl mostanság a zsebébe: az idén összesen hatmillió forinttal támogatták három vidéki nagy seregszemle – Debrecen, Székesfehérvár és Balatonboglár – programját, ötmillióval a Budapest Jazz Fesztivált. Ennél is fontosabb, hogy jövőre 30 millió forintot szándékoznak elkülöníteni a műfaj továbbélésének talán legfontosabb terepe, a vidéki klubhálózat megsegítésére. A Nemzeti Kulturális Alapprogramon belül pedig jövőre állítólag külön pályázatokat hirdetnek meg kifejezetten dzsesszturnék és lemezkészítések megsegítésére.