Első kompozícióját, egy zenekari Intermezzót 1883-ban mutatták be Birminghamben. 1885-ben apja utóda lett a worcesteri St. George székesegyházban. A nyolcvanas évek végén Londonba költözött, és véglegesen a zeneszerzésnek szentelte életét. 1899-ben írt Enigma-variációira a magyar származású Richter János hívta fel a nyilvánosság figyelmét. A kitüntetések és a társadalmi megbecsülés számos jele kísérte a továbbiakban zeneszerzői pályafutását, amit az 1904-ben kapott nemesi rang tetőzött be. Alkotói pályafutása azonban már a húszas években derékba tört, felesége halálát soha nem tudta kiheverni. Utolsó kompozícióját – szimfóniáját – 1934-be bekövetkezett haláláig nem fejezte be, és úgy rendelkezett, hogy ez a műve mindörökre befejezetlen és kiadatlan maradjon.

Elgar zenéjét keveset játsszák, így a hangversenyek közönsége alig ismeri. A romantikus elődök — elsősorban Schumann és Wagner lírai vénája ebben a zenében halványabb árnyalatokkal, bágyadtabb hőfokon nyilatkozik meg, artisztikus csiszoltsága, szerzőjének nemes ízlése azonban tagadhatatlan.