Mit szólsz ahhoz, hogy kiderült, valójában a balliberális pártok kampánygyűlésén zenéltetek?
Oh, igen, ez a legújabb elmélet.
Ezt Vidnyánszky Attila mondta az Európai Parlament előtt.
Érthetetlen a magyarázat. Főleg, ha összevetjük Gulyás Gergely nyilatkozatával, aki szerint a kormány mellett tüntettünk. Kitalálhatnák már, mi történt!
No, és mi történt?
Én úgy gondolom, hogy egy értékrend mellett álltunk ki, a szabad művészet mellett tettük le a voksunkat.
Eszünk ágában sincsen pártrendezvényt csinálni, én magamat sem sorolom sehova. Kifejezetten kérték a szervezők, hogy ne legyenek pártszimbólumok. Ha láttak volna pártzászlót, valószínűleg leszóltak volna a színpadról, hogy rakják le. Örülök neki, hogy a pártsemlegességben egyetértés volt több mint tízezer résztvevő között.
Szeptemberben a vezetéseddel zenéltek a Független Zeneakadémisták a Vas utcában. Mi vitt oda?
Úgy kerültem a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Nem én szerveztem meg a szeptemberi szerenádot, az leginkább Radnóti Róza zongoraművész ötlete volt. Én annyit ajánlottam fel, hogy segítek a betanításban mint karvezető. Aztán amikor a Kéthly Anna téren összepróbáltunk, kiderült, hogy kell valaki előre.
A SZFE melletti tüntetésen szimfonikus zenekart és kórust is vezényeltél. Kérlek, meséld el az október 23-i napodat!
Lehet, hogy az előző három napot is érdemes. Huszonegyedikén próbáltunk először az Urániában, először minden bizonytalan volt. Másnap sokan lemondták az esti próbát ilyen-olyan okokból, és kezdtünk megijedni. Én úgy döntöttem – mivel a timpani és a bőgők már ott voltak –, hogy éjszakára is a Hevesi teremben maradok, hogy nehogy baj történjen, nehogy elvigyék a hangszereket, vagy rájuk zárják az ajtót. Végül győzött a fáradtság, és hazamentem, de aludni akkor sem tudtam. Huszonharmadikán kora délután egy órakor mentem be az Urániába. Az utolsó pillanatban készült el a hang- és a képközvetítés technikája.
Nem aggódtatok, hogy nem jön el annyi ember, mint amire számítotok?
Nem. Tízezer feletti létszámra számítottunk. Nemzeti ünnep volt, kellemes idő. És korábban többször is megtelt a Vas utca.
Nagyon jól szólt a nyitány.
Profi hangosítók érkeztek.
Talán a zenekar lelkesedése is benne van a dologban.
Örülök, ha az utcán is élmény volt hallgatni. Az fantasztikus volt, amit mi megéltünk. Harapni lehetett a koncentrációt, a szólamvezetők folyamatosan kommunikáltak egymással játék közben, és a zenekarban kialakult egy nagyon jó belső munka.
Dolgoztam már amatőr és profi együttesekkel, de ezt az energiát még nem tapasztaltam soha.
Az utolsó Allegro szakasz előtt azt sem tudtam, hogy lesz-e erőm felemelni a kezem. Kint nem hallottam semmit, csak azt éreztem, hogy az emberek feszülten várnak valamire.
És amikor kinéztél az ablakon?
Bevallom, potyogtak a könnyeim. A zenekar tagjai is rohantak az ablakhoz, látni akarták a tömeget. Nem is tudom, hogy lesz-e még ilyen alkalom, amikor a klasszikus zene és az élet így találkozik.
Szerinted mi a probléma az SZFE-üggyel? Hiszen a kuratórium és a kancellár váltig állítja, hogy az oktatást a diákok blokádja akadályozza. És hogy van lehetőség oktatásra.
A modellváltás módjával van baj. Nem azzal, hogy új hangok is bekerüljenek az egyetemre. A színművészetisek maguk is érzik, hogy vannak hiányosságok, lenne min javítani. Az nem oké, ahogy ezt levezénylik. Az egyetem által kuratóriumba ajánlott nevek közül – Röhrig Géza, Kovalik Balázs, Udvaros Dorottya, Eötvös Péter, mind államilag elismert, fontos művészek –, egy sem került be. Azt nem érti a hatalom, hogy a művészetben nem lehet így keresztülnyomni semmit. Fizetésemelést, új kampuszt ígérnek, mindent, amit meg lehet vásárolni.
Nem értik, hogy a diákok a művészet szabadságát féltik. Nem attól fogják elfogadni a kuratóriumot, hogy ad pénzt. A művészi kifejezést nem lehet megvásárolni.
Mi lesz az ügy kifutása?
Nem tudhatom. Úgy gondolom, a nemzetközi színházi szakmában Vidnyánszky pária lesz, az ő neve most már visszafordíthatatlanul bepiszkolódott. Ez szomorú. Egy tehetséges emberről van szó, aki zseniális társulatot alakított Beregszászon, aztán Debrecenben. Az SZFE oktatói, diákjai is elismerik a tehetségét, de ebből már nem tud kiszállni.
És a diákok maradnak?
Önként nem fognak kimenni.
Az SZFE autonómiája mellett tüntető tömeg a Rákóczi úton, az Uránia Hevesi terméből fotózva (Fotó/Forrás: Színház- és Filmművészeti Egyetem HÖK / Facebook)
Nem tartottál attól, hogy egy ilyen kiállás után hátrány ér a szakmában?
Én nem vagyok név. Milyen retorzió érhet? Senki nem ismer.
Még.
Lehet, hogy mások éppen most figyelnek fel rám. Kíváncsi vagyok, hogy hova visz ez a kaland, de nem fogok ezzel az élménnyel házalni.
Pedig ilyen élményben nem sok karmesternek van része.
Fantasztikus lehetőség volt nekem, pályakezdőnek ennyi ember előtt vezényelni. De nem tudom, azt mondani, hogy ez az enyém.
Hiszen nem is.
Ott volt az az ötven ember, akik játszottak, akik nélkül én feleslegesen kalimpálok.
Juhász Bence
Hogyan döntöttél a karmesteri pálya mellett?
Tizenegy évesen láttam a Turandotot az Operában, és egész este a karmestert néztem. Az István konziban szolfézs szakon tanultam, de különböző okokból meg sem próbáltam itthon az akadémiát. Amszterdamban voltam négy évet, majd fél évet New Yorkban. Utána itthon viszont karvezetést végeztem, jelenleg a Zeneakadémia DLA hallgatója vagyok.
Hány éves vagy?
Huszonhét.
A kórus, a zenekar vagy az opera vonz?
A drámai, színpadi művek, opera és oratórium áll közel hozzám. A diplomakoncertemen is két oratórikus művet dirigáltam, Dallapiccola Canti di prigionia című alkotását és Oláh Tibornak a kantátáját. De szívesen vennék részt színházi előadások zenei munkáiban, a jövő évben például Sándor Dániel Máté diplomaelőadásában fogok dolgozni.
Maradsz itthon?
Szívesen visszamennék New Yorkba, úgy érzem, nem minden lehetőséget aknáztam ki ott. De az a legfontosabb, hogy olyan helyet találjak, ahol szenvedéllyel tudok dolgozni, és önmagam lehetek.
Október 31-én szombaton 10:30-tól portréműsor hallható Juhász Bencével a Tilos Rádió Szépkilátó Fogadó című műsorában.
Az Egmont-nyitány '56-os szerepéről az alábbi cikkben írtunk.
Kapcsolódó
Beethoven Egmont-nyitánya, az 1956-os forradalom háttérmuzsikája
Október 23-án éjjel a forradalmárok egy mobil rádiós kocsit telepítettek a Parlamenthez, és innen folytatták a rádióadást, telefonvonalak segítségével. Zene gyanánt néhány bakelitlemezre bukkantak, rajta Beethoven Egmont-nyitányával.
hírlevél
