A zene: létszükség
David a Pireneusok közelében, egy dél-franciaországi városban nőtt fel. Szülei tanárok voltak, így már gyerekkorától kezdve mindig kultúra vette körül. A zeneszerető családban különösen a német zeneszerzők műveit kedvelték, ami nagy hatással volt a kis Davidra is. Négyévesen kezdett zongorázni, a zene pedig nagyon hamar természetes szükségletévé vált, valami olyan dologgá, ami mindennapjai legmeghatározóbb eleme.
Egyértelmű volt számomra, hogy a zene örökké az életem része lesz, a kérdés csak az volt, hogy professzionális szinten fogok-e vele foglalkozni, vagy sem
– mesélte egy interjúban. Tizenhét évesen aztán Párizsba költözött, hogy az ország legismertebb zenei konzervatóriumában tanuljon, ahol kitüntetéssel végzett. Első komolyabb sikerét huszonhárom évesen, a 2004-es Montreali Nemzetközi Zenei Versenyen érte el, amelyen két díjat nyert, néhány évre rá, 2008-ban pedig a BBC Music Magazine az év új tehetségének választotta – és ezek még csak a kezdetek voltak. Figyelme már nagyon korán a német zeneszerzők művei felé irányult: Mozart- és Schubert-lemezei nagy sikert arattak, azonban igazán ismertté utánozhatatlan Bach-játéka tette.
A cikk folytatásához kattints a Bartók Tavasz blogjára!
Támogatott tartalom.
Fejléckép: David Fray (fotó/forrás: James Bort / Warner Classics)
hírlevél
