Klasszikus

Egy bátor női zeneszerző a Szovjetunióban: Sofia Gubaidulina

Nők a klasszikus zenében és a jazzben #3
2019.03.13. 16:45
Ajánlom
Sofia Gubaidulina nem iskolákat, nem művészeti dogmákat követ, hanem katarzist akar okozni. Zenéje a lélekhez szól, de nem szépeleg: gyakran gyötrő és zakatoló; út, amely megtisztítja a hallgatót.

Szegénység – Sofia Gubaidulina ezzel a szóval jellemezte, milyen volt a Szovjetunióban élni évtizedeken át. Nem anyagi szegénységre gondol, pontosított rögtön, noha nem bővölködtek se pénzben, se más javakban, hanem az információ, a gondolat szegénységére. Mégis, tette hozzá, az a fajta intenzitás, kreativitás, amely őt mint alkotót jellemzi, nem fejlődött volna ki másból, mint felülről jövő tiltásokból.

A 87 éves Sofia Gubaidulina évtizedekig ismeretlen volt mind nálunk, mind a nyugati országokban, a vasfüggöny leomlása után, immár hatvanas-hetvenes éveiben azonban az egyik legünnepeltebb, legkeresettebb kortárs zeneszerzővé lépett elő.

Sofia_Gubaidulina_July1981_Sortavala_c-DSmirnov-150411.jpg

Sofia Gubaidulina 1981-ben (Fotó/Forrás: D. Smirnov)

1931-ben született, és a tatár fővárosban, Kazánban nőtt fel. Anyja orosz asszony volt, apja tatár, aki forradalmi ifjúként saját elhatározásából oroszul beszélt, ateista volt, megvetette a tradíciókat, és nem tűrte lánya rajongását a zenéért, sem vallásos indíttatásait. Ez nem jelentette azt, hogy a fiatal Sofia nem döntött hamar a művészet mellett. A város zenei egyetemén zeneszerzést és zongorát kezdett tanulni, majd Moszkvában folytatta, itt élt egészen 1992-ig. Legfontosabb mentora Dmitrij Sosztakovics volt, a zeneszerző, aki éppen eleget tudott a fennálló rezsim és a művészet viszonyáról.

Gubaidulina hamar hírhedtté vált a határokat feszegető alkotásaival, a cenzúrával mit sem törődő attitűdjével.

Sosztakovics viszont egyenesen arra bátorította őt, hogy „folytassa a »helytelen« utat”.

Viszonya a hatóságokkal soha nem volt olyan viharos, mint mesteréé, de nevét ismerte a cenzúra. Második férje disszidáns volt, ő pedig gyakran látogatott tiltott nyugati fesztiválokat, és zenéjében kendőzetlenül jelent meg vallásos tartalom és szimbolika. Előfordult, hogy felforgatták a lakását, mert szamizdatot kerestek nála, és a legtöbb alkotását betiltották. 1973-ban egy férfi megtámadta egy liftben – valószínűleg egy KGB-ügynök –, és a zeneszerzőnő úgy érezte, eljött a vég. „Miért olyan lassú?” – vetette oda az őt fojtogatónak, mire az elengedte. Nem félek a haláltól, de az erőszaktól igen, magyarázta Gubaidulina később.

„A feketelista és a mellőzés olyan alkotói szabadságot adott nekem, amelyet pénzzel sem lehetett volna megfizetni” – emlékezett vissza. – „Azt írtam, amit szerettem volna, kompromisszumok nélkül.”

Gidon Kremer hegedűművésznek hála Gubaidulina neve a nyolcvanas években nyugaton is ismertté vált, miután bemutatták Offertorium című hegedűversenyét. A szokatlan formájú, vallásos ihletésű concerto Bach Zenei áldozatának főtémáján alapul, de a variációs forma egy érdekes változata jelenik meg benne. A bachi témának egy-egy hangja minden alkalommal, ahogy a dallam visszatér, eltűnik, s így a zenei áldozat egyben a zene, a hangok feláldozását jelenti.

Amikor arról kérdezték, hogy kik inspirálták őt a zenében, így válaszolt: „Volt, amikor Wagner, az orosz iskola, Josquin, Gesualdo vagy a második bécsi iskola; de a figura, akit minduntalan a legnagyobbra tartottam, Johann Sebastian Bach. Az ő műveiből még ma is tanulok.”

Sofia Gubaidulina gyakran foglalkozik a kereszténység legfontosabb témáival, az apokalipszissel, az utolsó ítélettel, a keresztre feszítéssel. Egyik magnum opusa a János-passió, amelyet át- és átszőnek az ortodox szimbólumok, szövege pedig nem csak az evangéliumból, hanem a Jelenések könyvéből és a Biblia más részeiből is válogat.

Saját bevallása szerint minden igaz művészet Istennel együtt jön létre: „a világ lelki passzivitás fenyegeti, lelki kiüresedés; az összetettől az egyszerűbb felé mozgunk, a formátlanság felé. Az egyetlen, ami megállíthatja ezt a folyamatot, az az emberi lélek – illetve a művészet. Ez a »komoly« zene felelőssége.”

1992 óta Németországban, Hamburgban él. Gyakran játszott, ismert művei közé tartozik a IV. vonósnégyes (1993), a Fachwerk (2009), a két zenekarra írt Revue Music (1976) és a szopránra, baritonra és hét vonóshangszerre írt Perceptions (1981). Alkotásaiban gyakran alkalmazza az aranymetszés szabályait és a Fibonacci-szekvenciát. Egy magyar kritikus így írt róla: „Gubaidulina mindig szép, mindig expresszív, érzékletes zenét ír, ám súlyos félreértés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a szó kibékítő, megnyugtató, a legrosszabb esetben hazug értelmében.

Éppen ellenkezőleg: művei mindegyike gyötrő és öngyötrő pokoljárás, a sötétség birodalmának föltérképezése, és a darab végén korántsem bizonyos, hogy valaha földerül majd a megváltó fény.”

 

Sofia Gubaidulina legismertebb műve, az Offertorium március 14-én este fél 8-tól a Zeneakadémián hallható az Óbudai Danubia Zenekar és Cosima Soulez-Lariviére hegedűművész előadásában. Bővebben >

Fejléckép: Getty Images Hungary

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Klasszikus

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Vizuál

10 film, amit novemberben látni kell

Méghozzá moziban, nagyvásznon, amíg csak lehet! Szubjektív összeállításunkban a hazai mozipremierek novemberi kínálatából válogattunk Juliette Binoche új filmjétől kezdve Mika Kaurismäkin át Scorseséig, sőt egészen Woody Allenig.
Vizuál

„Ne azon botránkozzunk meg, hogy meztelen gyerektesteket mutogatok, hanem a valóságon!”

A karizmatikus hatvanas zenetanár és az újonnan érkezett tinédzserlány közötti furcsa viszonyt igyekszik kibogozni a zenekar tehetséges szólistája, Dávid. Nagy Zoltán bemutatkozó filmjében főhős és néző egyaránt a rejtett jelek és a sorok közt rejlő lényeg felkutatására van ítélve.
Vizuál

Vasárnap megdőlhet a magyar árverési rekord

Mérföldkő és korszakváltás a magyar műtárgypiacon. Száznál is több 1945 és 2000 között készült műalkotás látható a Virág Judit Galéria tematikus aukciós kiállításán, melynek anyagából vasárnap rendeznek árverést a Budapest Kongresszusi Központban.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

A Mozart, aki nem a Wolfgang Amadeus

Háromszáz éve született Leopold Mozart, korának egyik legjobb hegedűtanára, akire csodagyerek és csodafelnőtt fia révén emlékezünk.
Klasszikus hír

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Klasszikus hír

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Klasszikus hír

Centenáriumát ünnepli a Salzburgi Ünnepi Játékok

Anna Nyetrebko Toscát énekelt, a fiatal női karmester, Mirga Grazinyte-Tyla rekviemet vezényel. Így készült a századik évre a Salzburgi Ünnepi Játékok.
Klasszikus magazin

Így érdemes zenét hallgatni Steve Reich szerint

A neves minimalista zeneszerző szerint olyan zenét érdemes írni, amely a székhez szegez, és a hallgatót semmi más nem érdekli, csak ami megszólal.