Klasszikus

Egy bátor női zeneszerző a Szovjetunióban: Sofia Gubaidulina

Nők a klasszikus zenében és a jazzben #3
2019.03.13. 16:45
Ajánlom
Sofia Gubaidulina nem iskolákat, nem művészeti dogmákat követ, hanem katarzist akar okozni. Zenéje a lélekhez szól, de nem szépeleg: gyakran gyötrő és zakatoló; út, amely megtisztítja a hallgatót.

Szegénység – Sofia Gubaidulina ezzel a szóval jellemezte, milyen volt a Szovjetunióban élni évtizedeken át. Nem anyagi szegénységre gondol, pontosított rögtön, noha nem bővölködtek se pénzben, se más javakban, hanem az információ, a gondolat szegénységére. Mégis, tette hozzá, az a fajta intenzitás, kreativitás, amely őt mint alkotót jellemzi, nem fejlődött volna ki másból, mint felülről jövő tiltásokból.

A 87 éves Sofia Gubaidulina évtizedekig ismeretlen volt mind nálunk, mind a nyugati országokban, a vasfüggöny leomlása után, immár hatvanas-hetvenes éveiben azonban az egyik legünnepeltebb, legkeresettebb kortárs zeneszerzővé lépett elő.

Sofia_Gubaidulina_July1981_Sortavala_c-DSmirnov-150411.jpg

Sofia Gubaidulina 1981-ben (Fotó/Forrás: D. Smirnov)

1931-ben született, és a tatár fővárosban, Kazánban nőtt fel. Anyja orosz asszony volt, apja tatár, aki forradalmi ifjúként saját elhatározásából oroszul beszélt, ateista volt, megvetette a tradíciókat, és nem tűrte lánya rajongását a zenéért, sem vallásos indíttatásait. Ez nem jelentette azt, hogy a fiatal Sofia nem döntött hamar a művészet mellett. A város zenei egyetemén zeneszerzést és zongorát kezdett tanulni, majd Moszkvában folytatta, itt élt egészen 1992-ig. Legfontosabb mentora Dmitrij Sosztakovics volt, a zeneszerző, aki éppen eleget tudott a fennálló rezsim és a művészet viszonyáról.

Gubaidulina hamar hírhedtté vált a határokat feszegető alkotásaival, a cenzúrával mit sem törődő attitűdjével.

Sosztakovics viszont egyenesen arra bátorította őt, hogy „folytassa a »helytelen« utat”.

Viszonya a hatóságokkal soha nem volt olyan viharos, mint mesteréé, de nevét ismerte a cenzúra. Második férje disszidáns volt, ő pedig gyakran látogatott tiltott nyugati fesztiválokat, és zenéjében kendőzetlenül jelent meg vallásos tartalom és szimbolika. Előfordult, hogy felforgatták a lakását, mert szamizdatot kerestek nála, és a legtöbb alkotását betiltották. 1973-ban egy férfi megtámadta egy liftben – valószínűleg egy KGB-ügynök –, és a zeneszerzőnő úgy érezte, eljött a vég. „Miért olyan lassú?” – vetette oda az őt fojtogatónak, mire az elengedte. Nem félek a haláltól, de az erőszaktól igen, magyarázta Gubaidulina később.

„A feketelista és a mellőzés olyan alkotói szabadságot adott nekem, amelyet pénzzel sem lehetett volna megfizetni” – emlékezett vissza. – „Azt írtam, amit szerettem volna, kompromisszumok nélkül.”

Gidon Kremer hegedűművésznek hála Gubaidulina neve a nyolcvanas években nyugaton is ismertté vált, miután bemutatták Offertorium című hegedűversenyét. A szokatlan formájú, vallásos ihletésű concerto Bach Zenei áldozatának főtémáján alapul, de a variációs forma egy érdekes változata jelenik meg benne. A bachi témának egy-egy hangja minden alkalommal, ahogy a dallam visszatér, eltűnik, s így a zenei áldozat egyben a zene, a hangok feláldozását jelenti.

Amikor arról kérdezték, hogy kik inspirálták őt a zenében, így válaszolt: „Volt, amikor Wagner, az orosz iskola, Josquin, Gesualdo vagy a második bécsi iskola; de a figura, akit minduntalan a legnagyobbra tartottam, Johann Sebastian Bach. Az ő műveiből még ma is tanulok.”

Sofia Gubaidulina gyakran foglalkozik a kereszténység legfontosabb témáival, az apokalipszissel, az utolsó ítélettel, a keresztre feszítéssel. Egyik magnum opusa a János-passió, amelyet át- és átszőnek az ortodox szimbólumok, szövege pedig nem csak az evangéliumból, hanem a Jelenések könyvéből és a Biblia más részeiből is válogat.

Saját bevallása szerint minden igaz művészet Istennel együtt jön létre: „a világ lelki passzivitás fenyegeti, lelki kiüresedés; az összetettől az egyszerűbb felé mozgunk, a formátlanság felé. Az egyetlen, ami megállíthatja ezt a folyamatot, az az emberi lélek – illetve a művészet. Ez a »komoly« zene felelőssége.”

1992 óta Németországban, Hamburgban él. Gyakran játszott, ismert művei közé tartozik a IV. vonósnégyes (1993), a Fachwerk (2009), a két zenekarra írt Revue Music (1976) és a szopránra, baritonra és hét vonóshangszerre írt Perceptions (1981). Alkotásaiban gyakran alkalmazza az aranymetszés szabályait és a Fibonacci-szekvenciát. Egy magyar kritikus így írt róla: „Gubaidulina mindig szép, mindig expresszív, érzékletes zenét ír, ám súlyos félreértés lenne, ha azt gondolnánk, hogy a szó kibékítő, megnyugtató, a legrosszabb esetben hazug értelmében.

Éppen ellenkezőleg: művei mindegyike gyötrő és öngyötrő pokoljárás, a sötétség birodalmának föltérképezése, és a darab végén korántsem bizonyos, hogy valaha földerül majd a megváltó fény.”

 

Sofia Gubaidulina legismertebb műve, az Offertorium március 14-én este fél 8-tól a Zeneakadémián hallható az Óbudai Danubia Zenekar és Cosima Soulez-Lariviére hegedűművész előadásában. Bővebben >

Fejléckép: Getty Images Hungary

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Plusz

Látott már kottaírógépet?

Az 1950-es évekbeli találmány soha nem terjedt el széles körben, furcsa alakjával azonban ma már zene- és dizájntörténeti ritkaság.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus portré

Egy orosz, aki zenét álmodott Seherezádé történeteihez

175 éve született Rimszkij-Korszakov, akinek ma szinte csak egyetlen művét ismerjük, a négytételes Seherezádét. Pedig írt mást is, és egy egész generáció tanára volt.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör áprilisi programjából

Áprilisban többek között Ádám Zsuzsanna és Banai Sára, Falusi Mariann és a Sárik Péter Trió, Szakcsi Lakatos Béla és Fáy Miklós mint szerkesztő lép a Társaskör színpadára.
Klasszikus ajánló

Elhúzza Casanova nótáját az Óbudai Danubia Zenekar

Március 22-én és 23-án a velencei szökevény, Giacomo Casanova kalandos életéből villant fel részleteket az Óbudai Danubia Zenekar, kiváló zeneművekkel tarkítva a történeteket. A pénteki koncert élőben követhető a Fidelio közösségi oldalán, de néhány jegy még akad azoknak, akik személyesen élnék át a hangversenyt.
Klasszikus lemez

Kodály-siratótól a Kurtág-árnyékig

A rohmanndittasághoz szükségeltetnek: érző csellóhang, tisztaság. Komolyság, gazdag zengés. Kíváncsiság. Új lemeze nemcsak portré, hanem igazi magyar történet.
Klasszikus ajánló

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.