Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

2023.01.26. 09:05
Ajánlom
Némethy Attila zongoraművészt, a Zeneakadémia tanárát a legtöbben a friss Prima Primissima díjas Bartók Rádióból ismerik, az éjszakai baglyok az ő felvezetőinek segítségével merülnek el a klasszikus zenei dallamokban a Notturno című műsorában évtizedek óta. Rádiós pályafutásáról, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.

Hogyan kezdődött a rádiós pályafutása?

A hetvenes évek végén egyszer csak fölhívtak a tévéből, hogy kellene egy tizenöt perces műsort csinálni, A zongora címmel. Mire észbe kaptam, azon vettem magam észre, hogy egy országos verseny döntőjébe kerültem. Zenei műsorvezetőt kerestek, ahhoz válogattak ki nyolc fiatalt, akik közül minden fordulóban kettő esett ki. Bár gyermekszínészként nem volt ismeretlen nekem a filmfelvevő, ilyen minőségben életemben először álltam a kamerák előtt. Valamit makogtam, és a hat továbbjutó közé utolsónak kerültem be. A második fordulóban már az élő műsorban kellett egy 15 perces riportot készíteni, Kedvenc muzsikusom címmel. Voltak, akik óriási nevekkel készültek,

nekem meg eszembe jutott, hogy az egész műsort Antal Imre vezeti. Azt mondtam neki, cseréljünk helyet!

Imrének elég volt annyit mondani, hogy szia, hogy vagy, és minden csinált magától. Tizenhárom percig beszélt, a nézők majd megszakadtak a nevetéstől. Az egyetlen kérdés, amit tényleg feltettem neki, az volt, hogy ha a kezével minden rendben lenne, zenélne-e egy ilyen tévés-rádiós pályafutás után, erre azt mondta: „Azonnal abbahagynám ezt. Tudod, én hazamegyek, és átmosom magam Mozart c-moll koncertjének második tételével.” Utána pedig sikerült megzongoráztatni, ami nagy szó volt, mert már nem játszott nyilvánosan. Egy balkezes noktürnt játszott el, gyönyörűen, szívszorítóan, sokakat megkönnyeztetve. A másik feladat pedig az volt, hogy egy háromperces filmet kellett csinálni Csalán út 29. címmel. A fiatalon elhunyt Szunyogh Balázs zenetörténész rögtön megmondta, hogy az volt Bartók Béla lakhelye, ahol az utolsó nyolc évet töltötte Magyarországon. Ő a műsorában kiállt a kertbe, és elmondta, milyen remekművek születtek itt. A másik versenyző meghívta Pásztory Dittát, vele beszélgetett. De akkor mi marad nekem? Azt se tudtam, mi van ott. Azt mondták, kapsz egy operatőrt, üljetek be a taxiba, irány a helyszín.

Becsöngettünk, és mint egy kabaréjelenetben, kipattant egy pali, majd elküldött minket melegebb éghajlatra.

Kiderült, hogy ez egy négylakásos társasház, és amikor felmerült az emlékház ötlete, három lakóval megegyeztek, hogy elköltöznek, de vele nem tudtak. Azt mondta, nem hajlandó elmenni egy kispesti panelbe, majd ha Pasaréten adnak neki lakást, akkor „bartókozgathatnak” itt. Semmit nem csináltam, csak felvettük, ahogy ez a pali kiabál. „Hát ezért nem lesz itt Bartók Emlékház a centenáriumra, 1981-re” – ennyiről szólt az én riportom. Viszont a műsor kiváltotta a közönség felháborodását. Kosárszám kapta a levelet a televízió – mert hát egyetlen csatorna volt, mindenki ezt nézte. Csak tizenöt évvel később tudtam meg, hogy így igazából hozzájárultam, hogy mégis elkészülhetett időre az emlékház. A műsort az Antal Imre-riportnak köszönhetően holtversenyben megnyertem, ennek hatására hívtak aztán a rádióhoz, ahol 42 évet töltöttem. Ugyan már nyugdíjba mentem, de még mindig vannak műsoraim, a Notturno huszonkét éve megy, évi 365 napban, éjféltől reggel hatig, a másik pedig a Muzsikuslegendák. Élő műsort már csak alkalmilag vállalok. De ha be kell valaki helyett ugrani, számíthatnak rám.

Jó érzés, hogy még mindig van igény arra, amit a Bartók Rádiónál csinálunk, ezt mutatja a Prima Primissima díj is.

Az eredmények és a színvonal mögött persze a rádió csapatának nagyon komoly munkája áll, ideértve a régi nagyokat, ikonokat, mint Meixner Mihály, Boros Attila, Sebestyén János vagy Czigány György.

Melyek voltak a legfőbb változások ebben negyvenkét évben?

Őrületes nagy változások nem voltak, inkább a műsorszerkezet alakult át néhányszor. Amíg egy televízió volt, mindenki azt nézte, míg ma az internettel együtt rengeteg médium verseng az emberek figyelméért, szűkült a hallgatói réteg, akiket meg lehet szerezni. De a cél mindig is az értékközvetítés volt, és a Bartók Rádió igyekezett a kortárs zenétől a régi zenén keresztül nagyon széles spektrumon eljuttatni a muzsikát az emberekhez. Nemcsak a vájtfülűekhez, de azokhoz is, akik egyszerűen csak unják már a híradókban megjelenő borzalmakat, és szeretnének valami szépet és jót hallani. Aki pedig erre vágyik, biztos lehet benne, hogy nálunk megtalálja.

Nmethy-foto-1-154809.jpg

Némethy Attila (Fotó/Forrás: Zeneakadémia Baráti Köre)

Mennyire kapnak visszajelzést a hallgatóktól?

Szoktunk kapni, főleg a Muzsikáló reggel, délelőtt és délután, tehát az élő műsorok közben. Természetes, hogy a hallgatóknak megvan a véleménye, igyekszünk is kapcsolatot tartani velük, mert a visszajelzésekből tanulunk. Bár a Bartókot nem követik annyira sokan, mint a kereskedelmi televíziókat, de

rengeteg magas műveltséggel rendelkező ember, tanár, orvos hallgat minket, akik fontosnak, építőnek találják, és ezért továbbadják, ami elhangzik.

Ugyanakkor nagyon vegyes is a közönség. Kaptam már olyan levelet, amiben azt írta valaki, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával, olyan sokat jelentett neki az a pár szó akkor egyedül az éjszakában. Hallgatják orvosok ügyelet közben, rengeteg diák, aki éjszaka tanul, és a zene megnyugtatja őket. Meglepően sokan követik ahhoz képest, hogy az éjszaka nem olyan népszerű idősáv. És ha jól csináljuk a dolgunkat, azt gondolják, hogy élőben megy a műsor, és engem sajnálnak, pedig itthon alszom. (Nevet.) Nyilván azért hiszik, mert ha például Olli Mustonen fog játszani az adásban, netán ismerem is a szóban forgó felvételét, tudok úgy reagálni, hogy a hallgató azt higgye, tényleg akkor hallgattam meg a lejátszott zenét. Persze a teljes zeneirodalmat nem lehet megismerni, ahhoz több élet is kevés lenne, de

ha valaki sokat olvas, a rendelkezésre álló egy-egy mondatnyi időben is tud olyan információkat mondani, ami kapaszkodó lehet a közönségnek.

A zenei anyagot a BBC állítja össze, az európai rádióadók javaslatai alapján, és csak a szöveget készítem el én. Felveszem, és aztán éjféltől hatig a számítógépek beszélgetnek. Igen sokszínű a műsor, és olyan szerzők is figyelmet kaphatnak, akik amúgy alig. Például a bécsi klasszika sem csupán Haydnból, Mozartból és Beethovenből állt. A többiek talán kevésbé voltak jelentősek, de azért zseniális zeneszerzők, akiknek a műveit érdemes meghallgatni. Kettő órakor pedig mindig elhangzik egy koncert is, a világ valamely pontjáról, Oslótól Sanghajig.

Említette másik műsorát, a Muzsikuslegendákat. Mit gondol, ki számít ma legendának?

Ez egy kicsit ingoványos terület, mert a műsor alapkoncepciója szerint csak olyan művészek szerepelhetnek benne, akik már nem élnek. Pedig szerintem lehet valaki élő legenda, de akkor sokkal vitathatóbb, hogy kit sorolunk közéjük. Még akkor is, ha szabad kezem van kiválasztani azokat, akikkel a műsor foglalkozik.

Sajnos az élet hoz olyan helyzeteket, hogy valaki legendává nemesedik, például Kovács Béláról vagy Edita Gruberováról a haláluk után három héttel műsort készítettem.

Ugyanakkor a kiválasztásnak vannak más szempontjai is. Az még nem probléma, hogy az illető művészről tudok-e valami érdekeset mesélni a száraz életrajzon kívül. Ma már minden fenn van az interneten. Viszont például Enrico Caruso kétségtelenül legenda, de mit játsszunk le tőle? Csak rettenetesen recsegő felvételei vannak, az pedig nem lehetséges, hogy a róla szóló műsorban más énekeljen. Igyekszünk tágan értelmezni a kategóriát: nemsokára például Seregi László, a zseniális táncművész lesz muzsikuslegendánk. Az ő balettjeit ugyan nem lehet megmutatni a rádióban, de hozzá fűződő zenéket, interjúrészleteket igen. De volt olyan énekes is legenda, akiről korábban nem is hallottam, pedig az Éj királynőjének áriájában szereplő F-eknél még akár kvinttel magasabbra tudott énekelni, de nem visító hangon, hanem szépen, nívósan. Bár Mado Robin 42 évesen meghalt, az archívumunkban akadt annyi felvétel, amiből kijött a hatvanperces műsorhoz szükséges 40-45 perc zene.

A közönség mennyire kíváncsi a számára ismeretlen művészekre?

Nem szoktak reklamálni, hála Istennek, és azért van, akivel konzultálhatok a művészek kiválasztásában. Ugyanakkor a kevéssé ismert művészeket is be lehet mutatni érdekesen. A kortárs zene sarkalatos pont. De ha meghal egy kortárs zeneszerző, és róla készítünk műsort, akkor is össze lehet úgy állítani a zenéket, hogy a hallgató rájöjjön, alaptalan volt a félelme, hiszen vannak nagyon nívós kortárs alkotások. Igaz, ezeket gyakran nem elég egyszer meghallgatni. Nyitott szívvel és lélekkel kell beengedni, befogadni a műveket. Aztán pedig

van a rádión egy nagyszerű gomb, amivel ki lehet kapcsolni.

Akinek az egyik műsor nem érdekes, mert esetleg másmilyen zenét jobban kedvel, hallgathat egy cd-t. Van, aki például az átkötőszövegeket tartja hosszúnak, itt válik fontossá a műsorvezető egyénisége, hogy ne csak száraz információk hangozzanak el, hanem szórakoztató is legyen az adás.

NemethyAttilaVirtuozok-154910.jpg

Némethy Attila (Fotó/Forrás: Virtuózok)

Mennyire hallgatnak még az emberek élőben rádiót, illetve mennyien szeretik inkább a hangtárból meghallgatni a számukra érdekes műsorokat?

Léteznek statisztikák a hallgatottságról, a Muzsikáló reggel és délelőtt nagyon népszerű, és az esti hangverseny-közvetítések is. Ismerek több olyan hallgatót, aki az összes Notturnót meghallgatja, ha pedig éppen nem tudja, akkor a hangtárból kikeresi a számára érdekes zeneműveket. Olyan is van, aki jóformán minden műsort meghallgat, onnan tudjuk, hogy sorra mindegyikre reagálni szokott. Nyilván valamiért lakáshoz kötötten él, és ez egy kapocs számára a kinti világ felé. Egyre több embernek jelent a Bartók Rádió valamiféle biztos pontot a világ viharai között, a napi zaklatottság után inkább Bachhal, Mozarttal, Beethovennel szeretnének foglalkozni, hogy átjárja a lelküket a szép zene.

Honnan lesz utánpótlás a hallgatókat illetően? Mennyire szeretik a fiatalok a Bartók Rádiót?

Erre szolgált például a BonBon Matiné, úgyhogy Lukácsházi Győző halála minden szempontból óriási veszteség. De szerencsére akad, aki átveszi a stafétabotot, és próbál gyerekekhez, fiatalokhoz szólni. A gimnazisták és az egyetemisták körében az éjszakai idősáv és ezért a Notturno népszerű. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy minden rendben van, de azt is hosszú évtizedek óta mondják, hogy haldoklik az opera, az operett, a kabaré, közben pedig továbbra is sokan járnak ezekre az előadásokra.

Az embereknek szükségük van valamilyen értékre, és előfordul, hogy azt csak a rádióban találják meg.

Hogyan történik az értékközvetítés a zeneakadémiai tanári munkája során?

Szerencsére a tanítványaim egy része világpolgárrá vált, több kollégám van a Zeneakadémián, aki korábban növendékem volt, egészen a tanszakvezetőtől kezdve. Szokták kérdezni, hogy milyen a Zeneakadémia hírneve. Az intézményben van is erről egy tabló, egy családfa: Liszt Ferenc két legfontosabb tanítványa Thomán István és Szendy Árpád volt, és ezen a két ágon folytatódik a sor: Bartók, Dohnányi, Fischer Annie, Cziffra György és a többiek. A Liszt-unokák már anyámnak voltak a tanárai, ő Dohnányi-növendék volt, de Bartókhoz is bejárt, illetve az én tanáraim is tőlük tanultak. Belátható időn belül vannak tehát az egykori nagyságok. Hernádi Lajos tanár úr például elmesélte, mit mondott neki Bartók a saját művével kapcsolatban. Vagy éppen azt, hogy Bartók mit hallott Thomántól, aki az instrukciókat pedig Liszt Ferenctől kapta.

A szabadidejében is hallgat zenét?

Nálunk itthon általában szól valami. Most a Weiner-verseny zsűrijében fogok dolgozni, ahol olyan kamaradarabok is elhangoznak majd, amelyek nem tartoznak a szűken vett zongorarepertoárhoz. Ezeknek utánanézek, meghallgatom őket, akár csak háttérzeneként, miközben valami mással foglalkozom. A műsorokhoz is sokat ad hozzá a felkészülés; ha felkérnek, most rögtön megcsinálok egy négyórás élő műsort, de ha több idő van, nívósabb lesz, nemcsak a felszínt kapargatom, hanem esetleg nagyobb összefüggésekre, társművészeti kapcsolódásokra is fel tudom hívni a figyelmet. Hozzám Schumann zenéje áll rendkívül közel, de az elmúlt évtizedekben egyre inkább magával ragadott Debussy zsenialitása. Schubert, Mozart, Beethoven, Chopin zenéje, élete is ugyanúgy lenyűgöz. A Notturnóban egészen különleges szerzőket ismertem meg, például a húszévesen meghalt, spanyol Juan Crisóstomo Arriaga Mozarttal egy szinten lévő zenét írt. Elképesztő, mi lehetett volna belőle, ha tovább él. Rengeteg új benyomás éri az embert nap mint nap.

A mai világban szinte minden elérhető. Meg tudom hallgatni és nézni itthonról például a Montréali Zongoraversenyt, vagy a Varsói Chopin-versenyt, mert közvetítik.

No és fel lehet fedezni új tehetségeket. Ez talán a legfontosabb. Felismerni és segíteni őket ezen a rögös pályán. Szerencsére tele vagyunk tehetségekkel!

Fejléckép: Némethy Attila Devich Mártonnal a Bartók Rádió stúdiójában (forrás: Bartók Rádió)

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Kapcsolódó

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Csák János: Demeter Szilárd hat intézményt összefogó közgyűjteményi központot vezet majd

Az M5 közszolgálati csatornának adott interjúban a kulturális és innovációs miniszter részletesebben is megindokolta, miért Demeter Szilárdot választotta a Magyar Nemzeti Múzeum élére, illetve bejelentette a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ létrejöttét.
Vizuál

Denis Villeneuve már a tökéletességet ostromolja – megnéztük a Dűne második részét

Az első fejezethez hasonlóan a Dűne: Második rész ugyancsak összművészeti remekmű lett, amelyben a szórakoztatás és a művészi koncepció varázslatos összhangba került. Denis Villeneue nagyeposza egy valódi audiovizuális orgia, amely minden alkotóelemében a tökéletességre törekszik.
Vizuál

Ingyenes művészettörténet kurzust indít a Képzőművészeti Egyetem középiskolásoknak

A tanfolyam márciusban indul, és május végéig folyamatosan be lehet kapcsolódni. A fiataloknak csupán regisztrálniuk szükséges a részvételhez.
Jazz/World

Omara Portuondo, a kubai Edith Piaf Budapesten is fellép búcsúturnéja során

A Buena Vista Social Club világhírű énekesnője október 6-án lép fel a Budapest Sportarénában, ahol a 93 éves előadó hosszú pályafutásának legismertebb dalai hangzanak el.
Klasszikus

Kér egy csésze Bachot?

Az Anima Musicae Kamarazenekar rendhagyó Bach-estre hívja az érdeklődőket az Óbudai Társaskörbe március 21-én, a mester 339. születésnapja alkalmából.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Ha az ember idős, már sokkal szabadabb” – születésnapi interjú a 80 éves Vidovszky Lászlóval

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, március 2-án pedig a Zeneakadémia is koncerttel köszönti Vidovszky László Kossuth-díjas zeneszerzőt. A jeles alkalom apropóján pályája indulásairól, zeneszerzői motivációiról és alapelveiről kérdeztük a komponistát.
Klasszikus ajánló

Nemzetközi színtérre lép az Orgonák éjszakája

A Magyarországon már évek óta népszerű programot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország, május 18-án, pünkösd szombatján.
Klasszikus interjú

„Egy álmom válik valóra” – interjú Mohai Bálint fagottművésszel

A Concerto Budapest szimfonikus zenekar március 3-i Mozart-napjának nyitókoncertjén csendül fel az örök érvényű mester Esz-dúr sinfonia concertantéja oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297b). Ennek apropóján beszélgettünk az együttes szólamvezetőjével.
Klasszikus hír

Tiszteletbeli lovagi címmel tüntették ki Vlagyimir Jurovszkij karmestert

A Bajor Állami Opera főzeneigazgatója és a Berlini Rádiózenekar művészeti vezetője tizenhárom évig vezette a Glyndebourne-i Operafesztivált, és tizenöt évig állt a Londoni Filharmonikus Zenekar élén.
Klasszikus ajánló

Kér egy csésze Bachot?

Az Anima Musicae Kamarazenekar rendhagyó Bach-estre hívja az érdeklődőket az Óbudai Társaskörbe március 21-én, a mester 339. születésnapja alkalmából.