- Különleges zenei légkör vette körül gyermekkorában.

- A legjobb zenei légkör, otthon legtöbbször Bach zenéje szólt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tiszta zenei értékek határozták meg a képzésünket a legkisebb korunktól, másrészt pedig meg lettünk kímélve attól a szörnyű és kártékony zenei szennytől, ami sajnos manapság mindenhol jelen van.

- Bár szülei zeneművészek és pedagógusok egyben, különösebben nem tanították. Hogyan emlékszik vissza?

- Nálam ez volt a helyes megoldás. A tanáraimnak rengeteget köszönhetek, itt megemlíthetem első tanárnőmet, Szabó Katalint, majd később meghatározó professzoraimat is, Esztó Zsuzsát, Baranyay Lászlót, Rados Ferencet, Sebők Györgyöt és Matti Raekalliót.

Bogányi Gergely (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)

- Valóban egyértelmű volt, hogy a zongora az ön hangszere?

- Automatikus volt. Soha nem volt "alternatíva". Érdekes így visszagondolni arra, hogy mennyire világosan éreztem már a legkisebb koromtól kezdve, hogy a zongora és csakis a zongora lesz az életem. Az igaz, hogy akkor még nem tudtam, hogy a zongorával kapcsolatban később egy teljesen más típusú feladat is rám lesz bízva.

Bogányi Gergely

- Finnország, a család többi tagja mellett az ön második hazája is. Mi köti még az országhoz?

- Engem mostanában elsősorban a koncertek, de mindig öröm vissza-visszatérni Finnországba, ahol olyan sok meghatározó segítséget, barátságot kaptunk. Vicces, amikor a lányom mosolyog vagy kijavít, ha nem ejtek valamilyen szót tökéletesen finnül. Igaz, hogy nekem van némi akcentusom és neki nincs, de amikor Finnországban vagyok és elvegyülök ismeretlenek között akkor nem azt kérdezik, hogy amúgy milyen országból jöttem, hanem jellemzően inkább azt, hogy Finnország melyik részéről. Vagy lehet, hogy csak ennyire udvariasak? Mindenesetre nagy élmény számomra, hogy amikor Finnországban vagyok, tudok "finnül" élni.

- Meg lehet határozni, hogy milyen művek képezik leginkább a koncertrepertoárját?

- Kizárólag remekművek. A zongorairodalom remekműveinek fantasztikus gazdagságát senkinek sem kell bemutatni. Ezért is lehet az, hogy egyszerűen nem érdekes számomra másodrangú zenével foglalkozni.

- Mi a viszonya a koncerten elhangzó darabokhoz?

- Igyekszem "belebújni" a darabok bőrébe, ilyenkor van a legtöbb esély a hiteles tolmácsoláshoz. Rossz nézni azt az általánosan elterjedt jelenséget, ahogy "meg akarnak csinálni" egy zeneművet, jól kitalálni, jól eladni. Mintha az nem lenne már elég jól megírva.

- A világ legnevesebb koncerttermeiben lépett már fel - mit jelent önnek a Zeneakadémián játszani?

- A Zeneakadémia számomra fogalom. Minden szempontból élmény; gyönyörű, kiváló akusztikája van, ideálisak az arányai. Sok-sok hangot őriznek a falai és teljesen egyedi, karakteres a hangulata, megkockáztatom, a lelkisége is. Egy új, tökéletes világban is megállná a helyét, úgy érzem.

Bogányi-zongora (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- A koncerten a saját elképzelése alapján kifejlesztett Bogányi-zongorán fog játszani. Miben tér el a hangszer az eddig ismert zongoráktól?

- Én úgy tudom, hogy ennek a hangszernek meg kellett születnie, méghozzá Magyarországon. Pont itt is volt az ideje. Most pedig ott tartunk, hogy az első, biztató eredményű próbálkozások után immár profi gyártásban lényegesen továbbfejlesztett és tökéletesített zongora eléri azt a minőséget, ami teljesen egyedivé teszi hangzásában és külalakjában egyaránt. Ezért nehéz hasonlítani bármihez is.