Boldoczki Gábor

Boldoczki Gábor az utóbbi tizenöt-húsz évben éppolyan fényesen csillog a nemzetközi zenei életben, mint a hangszere. „A trombita is játszhat bel cantót” – írta egy előadása kapcsán a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szólóművész tavaly elnyerte a világ legrangosabb független hanglemezszakmai díját, az ICMA-t kortárs zenei kategóriában, a németek zenei Oscarjának számító Echo Klassikon pedig a legjobb szólista kategóriájában jeleskedett – 2008 után másodszor.

Szegeden született 1976-ban, első tanára az édesapja, Boldoczki Sándor volt a kiskőrösi zeneiskolában. „Kilencévesen kezdtem trombitálni, rendszeresen gyakoroltam mindenféle szigorú felügyelet nélkül; szerettem csinálni, de nem fűztem hozzá komoly elképzeléseket” – vallotta be a Figaro magazinnak. Ennek ellenére tizennégy évesen országos versenyt nyert, majd a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta, és amikor Genfben, egy nemzetközi megmérettetésen épp a huszadik születésnapján vehetett át díjat, végre elhatározta, hogy muzsikus lesz. A Zeneakadémián és Karlsruhe városában tanult, a diplomáját megszerezve pedig rögtön óraadója is lett a Liszt Ferenc téri egyetemnek.

1997-ben megnyerte a müncheni ARD-versenyt, és első lett a legjelentősebb trombitás megmérettetésnek számító párizsi Maurice André-versenyen. A kritika igen korán felismerte, hogy Boldoczki kivételesen széles látókörű előadó, aki az általa játszott darabokhoz intelligensen és nagy fokú érzékenységgel közelít. De felismerte ezt az említett verseny névadója, a legendás trombitaművész, Maurice André is, aki egy franciaországi koncerten a közönség szeme láttára felrohant a színpadra, és megölelte az akkor még a húszas évei elején járó magyar művészt. „Henri Tomasi darabját Boldoczki Gábor fogja előadni – úgy, ahogy én mindig is szerettem volna eljátszani” – André ezekkel a szavakkal konferálta fel fiatalabb kollégáját egy másik alkalommal, egy gálakoncerten.

Boldoczki Gábor a 2015-6-os évadban rezidens szólista volt a Pannon Filharmonikusoknál

A világ legnagyobb együtteseivel játszott együtt, köztük a Bajor Rádió Szimfonikusaival, a Marinszkij Színház zenekarával, a berlini Konzerthaus zenekarával, a Cseh Filharmonikusokkal és a Bécsi Szimfonikusokkal. „Finoman formált artikuláció, bámulatos gyorsaság, különösen biztos ansatz és koloratúra (...) egy ilyen szólista minden zeneművet nemessé tesz” – írták róla Salzburgban, Mozart szülővárosában.

Miközben sokan a lemezkiadás halálát vizionálják, Boldoczki már kilenc albumot készített, ami egy népszerűbb szólóhangszer esetében is szép számnak minősülne. Tromba Veneziana című lemezén Vivaldi-concertókat játszik a Cappella Gabettával, de éppúgy elsőrangú felvételeket készített Bach, Purcell, Telemann, Händel, Haydn és Hummel műveiből. Legutóbbi, Bohemian Rhapsody című albumán pedig cseh zeneszerzők művei hallhatók trombitaátiratban.

Dubrovay László három versenyművet írt a számára, az ICMA-díjjal kitüntetett album, az Oriental Concertos pedig két, Boldoczkinak komponált művet tartalmaz Krzysztof Pendereckitől és Fazil Saytól. „Egy zeneszerzővel mindig nagyon izgalmas a közös munka. Szerintem a szólista inkább inspirál, impulzusokat ad a szerzőnek, akinek a fejében legtöbbször már konkrétan »egyben van« a darab” – beszélt az alkotói folyamatról Boldoczki a Gramofonnak. Egy-egy koncertjén három-négy trombitát is színpadra visz a különböző fajtákból, ezekhez a választásokhoz pedig legalább olyan muzikális fül kell, mint magához a játékhoz.

Boldoczki Gábor titka éppen ez a saját hang, amely ugyanúgy izgalomba hozza a világhírű zeneszerzőt, mint az egyszeri koncertlátogatót – köztük a művész legnagyobb hazai rajongóját, Dr. Zacher Gábor toxikológust. Kezében a trombita sokkal több lesz, mint a zenekari csúcspontok állandó szereplője. Ennyi poézist kicsikarni egy darab fémből: művészet.

Fejléckép: Boldoczki Gábor (fotó: Marco Borggreve)