Klasszikus

„Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll”

KULT50: Fischer Ádám
2018.10.21. 12:55
Ajánlom
Felnőtt egy generáció, amely saját bőrén tapasztalhatta meg, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet – köszönhetően Fischer Ádámnak.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

IMG_9024-133256.jpg

Fischer Ádám a KULT50-et lapozgatja (Fotó/Forrás: Csabai Kristóf / Fidelio)

Volt egy elég különös találkozásom Fischer Ádámmal. Bayreuthban történt, ahogy mondani szokás, verőfényes délután, öröknek tűnt a nyár meg a fény, elég beteg ötletnek látszott, hogy ilyen időben beüljön az ember egy szürke, búskomor színházterembe, ahol egy széken kuporogva öt órán keresztül Wagnert fog hallgatni. De hát áldozni is kell a kultúráért, és mi, nézők, leginkább az időnket meg a pénzünket áldozzuk rá. Nem sétálunk a domboldalon, nem a tengerbe lógatjuk a lábunkat, hanem Wagnert próbáljuk megérteni.

Fél óra van az előadás kezdetéig, elindul a nyitány, elindulunk vele egy mágikus utazáson, ki tudja, talán egy másik ember jön ki éjszaka a színházból, nem az, aki délután bement oda. És akkor megláttam Fischer Ádámot, amint épp a színház melletti étteremben egy pizzát ebédelt.

Nem tudom, hogy összeomlott-e bennem egy világ, de egy másik világ biztosan fölépült.

Vagy valami hályog került le a szememről. Hogy erről van szó, erről kellene, hogy szó legyen. Ez a művészet. Nem a pizza önmagában, hanem amit jelent. Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll, a Parsifal esetében hosszú órákon keresztül, koncentrációs készségre, tudnia kell, mi van a partitúrában, keresztül kell vinnie az akaratát a zenekaron, és nyilván nem rossz emberek a muzsikusok sem, de mégis olyanok, mint egy csapat rossz gyerek: ha nem érzik a tanár tekintetét magukon, rögtön rendetlenkedni kezdenek. És mindehhez erőnlét is kell. Hiába szeretnénk azt képzelni, hogy a karmester már hetekkel a Parsifal próbái előtt harmaton és ostyán él, éjjel virraszt, nappal páncélban jár, alapjában véve egy elmés-nemes Don Quijote, aki kopja helyett karmesteri pálcát visz a hóna alatt, mert ebből nem lesz Parsifal. De ha fél ötkor leküld egy könnyű ebédet, akkor ötkor fölmehet a függöny, tizenegykor pedig a bódult közönség angyalszárnyakon suhanhat a szállása felé.

Amikor ez a Parsifal ment Bayreuthban, már túl voltunk a Duna-parti Bayreuth első előadásán. Nálunk Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra rendezte az előadást, egyébként sokkal jobban és érzékletesebben, és főleg zeneközpontúan, ellentétben a nagynevű hely nagynevű sztárrendezőjével, csak a karmester volt azonos.

Fischer Ádám

Fischer Ádám

Az előadás új szintre emelte a hazai Wagner-lehetőségeket.

Kiderült, hogy nem csak az Operában lehet Wagnert játszani, és ha nem ott vagyunk, akkor akár el is térhetünk az ottani standardoktól. Nem kell röhögni a poros parókákon, a döglött hattyún. Nem a véletlenen múlik, hogy mennybe megyünk vagy pokolra szállunk alá, vagy, ami a legvalószínűbb, órákon át ücsörgünk a purgatóriumban, fölfelé nézegetve, hogy ezzel az erővel akár boldogok is lehetnénk. Már kijelölték a jövő évi programot, és mindannyian tudtuk, hogy itt valami nagy dolog születhet, igazi fesztivál, olyan eseménysor, amelyhez majd akár a nyári szabadságokat is egyeztetni kell, mert nem megyünk sehová, ha itt ilyesmit lehet hallgatni. Csak épp azt nem tudtuk, hogy milyen távra tervezzünk. Lesz-e elég kitartás Fischer Ádámban, hogy évről évre visszatérjen, megküzdjön a rutinnal, az intézményesüléssel, a csöndes hínárokkal, amelyek befonhatják az eseményt, lehúzzák a mocsárba, hogy a végén már nem is tudjuk, mi ebben a csodálatos. Jönnek-e majd a nagy énekesek, lesz-e pénz díszletre, jelmezre, honoráriumra, lesz-e szellemi tőke, amely viszi előre a sorozatot.

Én még mindig félek. Folyton ezt csináljuk: féltjük a boldogságunkat, miközben letagadnánk, hogy boldogok vagyunk. Azért ne felejtsük: amikor Fischer Ádám indult, senki nem tudhatta, hogy lesz-e hová megérkeznie. Amikor a két Fischer testvér kiment Bécsbe tanulni Hans Swarowskyhoz. Persze, tudta, aki tudta, hogy jó helyen vannak.

Közben felnőtt lassan egy generáció, amely saját bőrén tapasztalta, saját fülével hallotta, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet. Amelynek A walkürök lovaglása vagy a Rajna áradása nem rádióélmény, nem a fölhangosított televízió csodája, hanem valóság, hegedűk és trombiták, csellók és klarinétok. És a nagy felfordulás közepén rendületlenül ott áll Fischer Ádám, hogy rendet teremtsen.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

Fischer Ádám: A segítségnyújtás nem lehet bűncselekmény

Kapcsolódó

Fischer Ádám: A segítségnyújtás nem lehet bűncselekmény

Egyik lába Magyarországon, a másik lába a nagyvilágban. A hatvankilencedik évébe lépő Fischer Ádám a Wagner-napok művészeti vezetőjeként a nemzetközi operaéletben való jártasságát Budapesten kamatoztatja, miközben egyike azon kevés muzsikusoknak, akik határozottan nyilatkoznak társadalmi kérdésekben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Vizuál

A Ruben Brandt és a Napszállta tarolt Sevillában

Milorad Krstic akció-thrillere a legjobb forgatókönyv, a legjobb elsőfilm és az andalúz forgatókönyvíró szövetség díját is elnyerte a sevillai filmfesztiválon, Nemes Jeles László filmjét pedig a legjobb európai koprodukciót megillető Eurimages-díjjal tüntették ki.
Klasszikus

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Tánc

Az arcukkal is táncolnak

Anton Lachky szlovák koregoráfus paradigmát váltott a Közép-Európa Táncszínházzal közös munkafolyamatban. Bebizonyította, hogy a táncos test nem ér véget a végtagok és a törzs mozgásánál. Arcot, hangot, konkrét gesztusokat adott nekik.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hegedű

„Szeretettel…” – Joachim József tanácsai hegedűsöknek

Brahms jóbarátja és műveinek tolmácsolója, Európa egyik legrangosabb hegedűművésze volt a 19. században Joachim József. Az idős mester Vecsey Ferencnek gyűjtött össze hat szabályt.
Klasszikus gyereknap

A 8 éves Máté vezényelhette a Budapesti Fesztiválzenekart

A Gyermekek Világnapján Fischer Iván átadta a pulpitust egy kisfiúnak: Máté Dvorák VI. szimfóniájából vezényelhetett az együttes élén.
Klasszikus hír

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Tíz fiatal tehetség vehette át a 2018-as Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában kedden a Müpában Budapesten.
Klasszikus ajánló

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.