Klasszikus

Egy madridi orosz

2010.11.29. 12:37
Ajánlom
Vagy olaszországi, németországi, belgiumi. A szőke copfos zongorista ugyanis Madridban tanult, de aztán Itáliába, majd Németországba költözött, most meg éppen Brüsszelben él. Úgy hívják, hogy… az igazat megvallva, ezzel is zavarban vagyok. Denis Kozhukin? Gyenisz (vagy inkább Gyenyisz) Kozsukin? Kazsúkin?

„És nemzetközivééé lesz/ holnapra a világ", zengte a régi nóta. Hát a zenei életben ez az egy biztosan valóra vált, még ha nem is úgy, ahogy a lelkes dalolók annak idején képzelték. A ma 24 éves Kozsukin (maradok ennél a formánál, mert a Fidelióban közölt interjú is így írja) azért ment annak idején (évtizede) a spanyol fővárosba, hogy ott az orosz Baskirovnál (Bashkirovnál? - már megint baj van a helyesírással) tanulhasson. Kamarazene-órákra Gulyás Mártához járt, a mesterkurzust Kocsis Zoltánnál végezte - ugyancsak a Szófia királynőről (aki mellesleg görög származású) elnevezett iskolában. Aztán egy Leeds-i versenyen harmadik díjat nyert, Brüsszelben meg elsőt. Nem számolom, hányadik európai országnál tartok már. De felesleges is, mert ő maga - az interjú tanusága szerint - nem kósza világpolgárnak, hanem változtalanul és kizárólag orosz művésznek vallja magát. Büszke erre.

Van miért. Hogy mi lehet a titka az orosz előadóművészetnek, azt nem tudom. Felteszem: jól szervezett az alsófokú zeneoktatás, és még mindig nagy a presztízse a muzsikus-pályának. Emellett van miből válogatni, hisz sokan vannak (annyian, mint... de félre az olcsó szellemeskedéssel). Ami tény: évről évre tűnnek fel a nemzetközi porondon kiváló orosz tehetségek. Múltkorában rábukkantam egy internetes honlapra, amely a zenei versenyekről adott összefoglalót. Elborzasztóan sok versenyről. S szinte mindegyiken orosz győzött vagy kapott második-harmadik díjat. A tökéletes technika náluk természetes. Kozsukinnál mindez csodálatosan színgazdag billentéssel és a zenei idő iránti különleges érzékkel párosul. Meg egyfajta alázattal. Külseje a lányos copffal kétségkívül extravagáns. Játéka viszont a legkevésbé sem az. Nincs felesleges pátosz, színpadiasság, siker-hajhászat. Semmi, ami cirkuszi, hatásvadász volna. Feladat van, amit teljes erőbedobással és hittel végez el. Méghozzá óriási, embert próbáló feladat. Mert Prokofjev II. zongoraveresenye alaposan feladja a leckét. Nem is szokták sűrűn műsorra tűzni. Nem hálás kompozíció. Jóval kevesebb benne a fanyar, csípős szellemesség, a csillogó játékosság, mint a komponista más versenyműveiben. Ugyanakkor rengeteg hangot kell eljátszani. A zongora-faktúra szinte Rachmanyinovra emlékeztet - csak hiányoznak a szívdöglesztően nagy melódiák, a busongó mollok. (Rachmanyinov és Prokofjev - soha nem gondoltam volna korábban, hogy egy mondatban írom le a két nevet.) Nagy, felejthetetlen ajándékot kapott a budapesti közönség azzal, hogy ezt a remekművet ilyen előadásban hallhatta. Hálásak lehetünk e minden bizonnyal káprázatos karrier előtt álló fiatalembernek. No, és Kocsis Zoltánnak. Kozsukint ugyanis ő hívta meg Budapestre - kifejezetten erre a produkcióra.

A cseppet sem népszerű és szinte ismeretlen zongorakoncert után igazán népszerű és közismert darab szólalt meg a második félidőben: Csajkovszkij VI. szimfóniája. Számos rossz emlékem kötődik ehhez a „Patetikus"-nak nevezett kompozícióhoz. Sok karmester nem tud ellenállni a csábításnak és eltúlozza a pátoszt, amitől valahogy nyúlóssá, ragadóssá, dagályossá válnak a dallamok (az ötödikben mindig a diadalt teszik kellemetlenül harsánnyá, ebben a sziruppal bánnak bőkezűen). Mindezen előzmények után számomra reveláció volt a mostani előadás. Kocsis az egész művet könnyedebbre, karcsúbbra vette (helyenként, gyanítom, gyorsabbra is, bár ezt nem tudtam kontrollálni). S mit tesz Isten, kiderült, hogy ez egy klasszikusan arányos, áttetsző szerkezetű, végtelenül finom, mély érzelmekben ugyan gazdag, de nem szentimentális muzsika, teli páratlan ötlettel (gondoljunk csak az 5-ös lüktetésű második tételre). Úgy mondják, a záró lassútételben Csajkovszkij az élettől való búcsúját fogalmazta hangokká. Ez a búcsú azonban akkor igazán megrendítő, ha nincs benne zokogó önsajnálat. Volt valamikor egy svéd film Picasso életéről. Úgy láttatta a halált, hogy Picasso átment a falon. Fogta magát, nekiindult és eltűnt. Jó, tudom, Picasso és Csajkovszkij élete, sorsa, művészi habitusa közt nehéz hasonlóságot látni. A nagy művész halála - a mi számunkra - mégis ilyen. Csajkovszkij zenéjében egyszercsak megszólal a tamtam (nota bene a kompozíció hangszerelése is megérne egy tanulmányt), mindannyian érezzük, ez a vég. Ami hátra van, lebegés, átlényegülés. Nem a művész szomorúsága többé - hanem a miénk, hogy itt maradtunk nélküle.

Egy szó, mint száz: csodálatos este volt november 26-án a Művészetek Palotájában.

2010. november 26. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje

Km.: Gyenyisz Kozsukin (zongora)
Vez.: Kocsis Zoltán

Prokofjev: II. zongoraverseny, g-moll, op. 16
Csajkovszkij: VI., h-moll "Patetikus" szimfónia, op. 74

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Röhrig Géza karanténban - Élőben New Yorkból

Nyáry Krisztián online sorozata nem ismer országhatárokat. Ezúttal a New Yorkban élő költőt kérdezi arról, mit olvas a kényszerű otthonlét alatt.
Színház

Így mennek tovább a budapesti színházak - itt a megállapodás és néhány vélemény

Hosszú hetek egyeztetései után ma megállapodott a kormány és a Fővárosi Önkormányzat a színházak működtetéséről.
Jazz/World

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Vizuál

A világ leghíresebb angyalai csak mellékszereplők Raffaello Sixtusi Madonnáján

A két kis kerub nagy karriert futott be, ahhoz képest, hogy épp csak ráfértek az 1512-ben festett műre. Alakjukhoz több anekdota is fűződik, festőjük ma 500 éve hunyt el.
Könyv

Gergely Ágnes: „Egyszer csak újra eszméletéhez tér a világ”

A napokban jelentették be: a Tiszatáj folyóirat 2019-es díját Gergely Ágnesnek ítélték oda. A 87 éves Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót Karácsony Ágnes hívta föl telefonon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus interjú

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus gyász

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Klasszikus koronavírus

Autókból zenélnek a MÁV Szimfonikusok

Zenészek vezetik a naponta útnak muzsikáló indított autókat.