Klasszikus

Egy másik Pitt

2008.02.07. 00:00
Ajánlom
II. György miniszterelnöke, id. William Pitt komoly csapást mért a franciákra a hétéves gyarmati háborúban. Pennsylvaniában város emlékeztet dicsőséges tetteire, róla nevezték el Pittsburgh városát, éppen 250 évvel ezelőtt, 1758-ban. Alig 150 évvel később pedig egy szimfonikus zenekar kezdett el működni e városban, napjaink egyik legjobb amerikai együttese, a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar.

A jeles évforduló alkalmából a zenekar európai turnéra indult (ennek köszönhettük a koncert elején az USA budapesti nagykövetasszonyának rövid beszédét). A muzsikálás színvonala alapján azt hittük, hogy a turné elején jár a zenekar, de aztán kiderült, hogy épp fordítva: a turné végén vannak. Az izületek tehát nem csikorogtak, hanem elgémberedtek, a játék kicsit kifáradt, megkopott. Budapest után már csak Zágráb (Pittsburgh testvérvárosa, tudták?) következett. Ám még ebben a gémberedett állapotban is világos volt, hogy az USA 22. legnagyobb városának zenekara nagyon jó.

Beethoven Egmont-nyitányában a vonósok pontossága, koncentrált játéka, az erőteljes és egészséges vonóstónus nagyszerű estet ígért. A kompozíció vége egy kicsit leesett (lehet, hogy ezúttal Beethoven sem volt résen…), de ennek még nem tulajdonítottunk különösebben nagy jelentőséget. Jött ugyanis a G-dúr zongoraverseny, Nyikolaj Luganszkij szólójával. A pianistát viszonylag jól ismerjük lemezfelvételei alapján. A „semmi különös” kategóriával írhatnánk le az átlagnál csinosabb, semmibe révedő tekintetű fiatalember muzsikálását. Ahogy elkezdte a darabot, abban nem is volt semmi meglepő. Egyrészt a szokásos (értsd: átlagos) zongorázást hallottuk, másrészt pont olyan volt Luganszkij, mint amilyennek elképzeltük: semmi különös.

Meglepetéssel a zenekar korábban szépen hangzó vonósai szolgáltak. Hallhatóan meglepődtek azon, hogy H-dúrban válaszolnak a zongoristának, mert olyan bizonytalanul, zavarosan indították el frázisukat, hogy hirtelen azt hihettük, a magyar szimfonikus körkép elnevezésű rendezvénysorozat aktuális koncertjének szólampróbájára csöppentünk. Nem állítom, hogy ez a bizonytalanság végig jellemző is maradt, de azt igen, hogy az együttes munkáját valamiféle határozatlanság jellemezte. Nem tudom, hogy ebben volt-e szerepe Marek Janowskinak. A dirigens nagyvonalúan, de nem látványosan vezényelt. Az interpretáció szellemisége sem volt igazán feltűnő, nem szolgált hirtelen izgalmakkal, de ezt kevéssé bántuk. Nem vezényelt különösebben plasztikusan sem, de ahogy én láttam, a muzsikusok nem is igen figyeltek rá, sem vezetni, sem félrevezetni nem hagyták magukat.

Luganszkij kidolgozott kezű, magabiztos zongorista. De érdekes módon passzázsai, díszei korántsem tündököltek polírozott fényben. Ebből nem azt tudtuk meg, hogy technikája labilisabb, mint sejtettük, hanem azt, hogy fél-koncentrációval játszik. Előadása nem attól volt gyakran üres, hogy nincs személyes mondanivalója a műről. Ezt még el lehet felejtetni, ha a mű hangjaiért folytatott harc intenzitása, a koncentráció feszültsége kihallatszik az előadásból. Nem hallatszott ki, érezhetően nem számított, hogy néhány dolog nem sikerült tökéletesen. De sajnos emiatt soha nem is közelített a tökéleteshez. A lassú tétel merő formalitás volt, a finálé pedig azért adott okot sajnálkozásra, mert Luganszkij és a zenekar végre úgy zenélt, ahogy a kezdet kezdetétől kellett volna.

A szünet után valahogy minden jobb volt. Brahms III. szimfóniája szólalt meg. A hangzás nem esélytelenül tört a tökéletességre, a koncentráció is javult, de annyira nem, hogy ne kérdeztük volna meg újra és újra magunktól: vajon mit mond a pittsburghi kürtösnek, oboásnak, csellistának, brácsásnak ez a Brahms-mű. Hiába, ha az ember (képletesen) napokra össze van zárva egy tartózkodó, személytelenül muzsikáló, de valamiért sztárcsinálók fantáziáját birizgáló zongoristával, akkor előbb-utóbb hasonlítani kezd rá.

Végül egy szolgálati/akusztikai kérdés. Miért van az, hogy egy szimfonikus zenekar csukott zengőkamrákkal zenél, egy másik pedig nyitottakkal, miközben nagyon hasonló a műsoruk. A Pittsburghi Szimfonikusok nyitott kamrákat kaptak, s nagyon szép utózengéseket hallhattunk. Nem kérdés, csak tényközlés: a kis E környékén rezonál valami a teremben, olyan mintha egy meglazult „lambéria darab” lenne. Az első emeleti középerkélyen nagyon idegesítő. Amikor e sajátos akusztikai jelenséget megemlítettem a szünetben, egy földszintről jövő hallgató is megerősítette, sőt, azt állította, hogy már régebben is felfigyelt rá.
Molnár Szabolcs

(2008. február 4. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Pittsburghi Szimfonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; IV., G-dúr zongoraverseny, op. 58; Brahms: III., F-dúr szimfónia, op. 90; km.: Nyikolaj Luganszkij (zongora); vez.: Marek Janowski)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Vizuál

A nomádok földje kapta a BAFTA fődíjait

Chloe Zhao drámája hét díjra volt esélyes a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztóján, amelyből négyet el is hozott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.
Klasszikus ajánló

Online koncertvetítés keretében hallhatók John Williams legismertebb dallamai

A Los Angeles-i Filharmonikusok egy korábbi évadnyitó koncertjén filmzenei gálaesttel tisztelgett az ötszörös Oscar-díjas John Williams előtt, ahol olyan művek csendültek fel nagyzenekari hangszerelésben, mint a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág vagy a Schindler listája zenéje. A koncertfilm április 10-11-ig között online megtekinthető.