Klasszikus

"Egy nem jellemző műfaj"

2013.06.17. 07:02
Ajánlom
A dalok a „nem jellemző" kategóriáját képviselik Richard Wagner életművében, jóllehet számuk egy egész hangverseny műsorára elegendő. A Budapesti Wagner Napok június 21-i koncertjének műsorvezetője, Kovács Sándor zenetörténész e különleges repertoárról beszélt a Müpa Magazinnak. INTERJÚ

- Wagner dalai nemcsak azért érdekesek, mert egy más műfaj perspektívájából világítják meg művészi portréját, hanem azért is, mert fejlődésének három különböző fázisába kínálnak betekintést. 1831-ben egy tizennyolc éves fiatalember Hét dalt írt Goethe Faustjának versbetéteire.

- Ez, persze, vegyes sorozat: vannak benne dalok, van kórus, illetve egy olyan dal is akad, amelynek a végén kórus szólal meg, vagyis nem mind a hét tétel igazi dal. Kicsit még kezdetlegesnek tűnnek ezek a művek, ha az ember a későbbi nagy Wagner-stílus elemeit kéri számon rajtuk. Ismert szövegekre készültek, melyeket a Faustból mások is megkomponáltak - Beethovennel kezdődik a sor. Wagner is olyan stílusban dolgozik, amely leginkább a Beethoven-dalokat jellemzi. A Bolhadal effektusaiban is hasonlít Beethoven megzenésítéséhez. Úgy látszik, tizennyolc évesen még nem ismerte Schubert daltermését - ez persze nem meglepő, mert bár Schubert 1828-ban már meghalt, életműve halála után két-három évvel még nem volt elterjedt.

- Ha már Schubertnél tartunk: milyen Wagner Margit a rokkánál-megzenésítése?

- Ez talán a sorozat legsikerültebb darabja, érdekes azonban, hogy a rokkamozgás megjelenítése ábrázoló eszközként csupán jelzésszerűen van jelen Wagnernél, a dal elején és végén. Nem az történik, ami Schubertnél, aki végig „pergeti" a rokkát - a kompozíciós poén nála éppen az, hogy amikor Margit Faust csókját említi, egyedül abban a pillanatban áll meg a folyamatos mozgás. A csóknál Wagner is megállítja a zenét, ez tehát a Schubertéhoz hasonló effektus, de a rokkapergés csak a bevezetésben hallható, majd egy átlagos dal következik, amely színvonalában nem mérhető össze a Schubert-megzenésítéssel - pedig az is korai, 1814-ben keletkezett, vagyis Schubert a Goethe-vers megzenésítésekor egy évvel fiatalabb volt, mint Wagner.

- Wagner, akit zenedrámáiban az epikus terjedelem, a bonyolult formák, dallamok és harmóniák iránti vonzalom jellemez, a Faust-megzenésítésekben még az egyszerűséghez és rövidséghez vonzódik...

- ...és a strófikus szerkezethez. A Katonadal például szándékoltan primitív. Igaz persze, hogy a maga módján épp ezért hatásos.

- A következő dalkomponáló életszakasz 1839-ben kezdődik, és nagyjából 1844-ig tart. Wagner Párizsban megpróbál népszerű lenni, sikert aratni, és ennek eszközeként igyekszik felhasználni a műfajt.

- Már 1838-ban kezdeném ezt a sort: ekkor Rigában tölt egy évet, ott írja A fenyőfa című kompozíciót. Ez egy schuberti hangú ballada, sötét, jóslatterhes, figyelmeztető tónusú, tragikus költemény. Itt érződik egy óriási ugrás a wagneri életművön belül. Dalai ettől kezdve érdekesek: elhagyja a strófikus formákat, gondolatai összetettek, meghökkentő harmóniakapcsolatokat és izgalmas zongorafigurákat ír le - előlegeződnek az operai megoldások. Különösen a francia dalokban.

- A Stuart Mária búcsúja például vérbeli operajelenet, terjedelmes formával, a koloratúrákat is tartalmazó énekszólam virtuóz kidolgozásával.

- Ez Wagner leghosszabb dala ebben a periódusban. Érdekes módon tele van Donizettire emlékeztető koloratúrákkal - miközben a dal egésze az igazi Wagner-stílust képviseli. A többi dalban is megjelennek olyan ötletek, amelyekkel a Tannhäuserben vagy a Hollandiban találkozunk. Akad olyan részlet, melynek hallatán az ember azt mondja: ez olyan, mint a Dal az esthajnalcsillaghoz.

- A két gránátost Wagner 1840-ben komponálja: Schumann is ekkor zenésíti meg Heine versét. Mindketten idézik a Marseillaise-t, holott a vers nem tereli e megoldás felé a zeneszerzőt.

- Schumann és Wagner ismerték egymást, a drezdai forradalom idején együtt voltak, Schumann panaszkodik is a forradalomban vezető szerepet vállaló Wagnerre, aki a komponálás helyett „őrültségeket csinál". Hogy 1840 táján ismerték-e egymást, arról nem tudok, és arról sem, hogy egyiküknek tudomása lett volna a másik Heine-megzenésítéséről. Viszont a Marseillaise idézésének ötlete annyira kézenfekvő ötlet, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha mindkét műben szerepel.

- Az utolsó dalperiódus az 1857-es évhez kötődik, ez a Wesendonck-dalok keletkezésének ideje. Az 1831-es Faust-megzenésítések gyerekszerzője kóstolgatja a konvenciókat, az 1840 körüli dalok alkalmazkodni próbálnak a divatokhoz, de már átsüt rajtuk egy erőteljes egyéniség - ez az öt dal azonban azt üzeni, hogy a negyvennégy éves Wagner végérvényesen zenedráma-komponistává vált, aki többé nem tud és nem is akar alkalmazkodni, hiszen ezek a dalok a Trisztánon dolgozó zeneszerző rangrejtett operajelenetei.

- Oda is írta bizonyos dalok harmadik verziójához, hogy „tanulmány a Trisztánhoz". Vannak  a ciklusban  ötletek, amelyek itt jelennek meg először, majd visszaköszönnek a Trisztánban. Valóban: ezek nem igazi dalok. Helyesebben egy új műfaj, az ekkoriban még csak szárnyát bontogató zenekari dalciklus képviselői. Persze zongoraverziójuk is van - a mi koncertünkön az fog megszólalni -, de zenekarral teljesednek ki, amikor a Trisztán színvilága kerül az énekszólam mögé. Abszolút eredeti művek - ahogy Mathilde Wesendonck (1828-1902) is eredeti figura volt: eredetileg Agnesnek hívták, férje, Otto Wesendonck selyemkereskedő elhunyt első felesége emlékére vette fel a Mathilde nevet...

- Wagner, aki érett korában már csak saját szöveget zenésít meg, itt kivételesen más szövegére dolgozik. Tudjuk, miért: szerelmes a szövegek költőnőjébe.

- Otto Wesendonck Wagner művészetének csodálója. „Szponzorálja" a zeneszerzőt - az pedig hálából elszereti a feleségét. Nem tudjuk, persze, hogy a romantikus érzelem eljutott-e a beteljesülésig.

- A Trisztánban valami hasonló játszódik le, mint ami a zürichi Wesendonck-villában a házaspár és a zeneszerző között történt. Mathilde amolyan múzsafigura lehetett. Évtizedekkel később Brahms is kapcsolatba került vele: levelezésükből önálló kötetet adtak ki...

- Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, a pesti Wagner-egylet elnöke is megismerte őt, majd szintén megzenésített hetet a versei közül - ügyelve, hogy ne ugyanazokat válassza, mint Wagner... 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.