Klasszikus

"Egy nem jellemző műfaj"

2013.06.17. 07:02
Ajánlom
A dalok a „nem jellemző" kategóriáját képviselik Richard Wagner életművében, jóllehet számuk egy egész hangverseny műsorára elegendő. A Budapesti Wagner Napok június 21-i koncertjének műsorvezetője, Kovács Sándor zenetörténész e különleges repertoárról beszélt a Müpa Magazinnak. INTERJÚ

- Wagner dalai nemcsak azért érdekesek, mert egy más műfaj perspektívájából világítják meg művészi portréját, hanem azért is, mert fejlődésének három különböző fázisába kínálnak betekintést. 1831-ben egy tizennyolc éves fiatalember Hét dalt írt Goethe Faustjának versbetéteire.

- Ez, persze, vegyes sorozat: vannak benne dalok, van kórus, illetve egy olyan dal is akad, amelynek a végén kórus szólal meg, vagyis nem mind a hét tétel igazi dal. Kicsit még kezdetlegesnek tűnnek ezek a művek, ha az ember a későbbi nagy Wagner-stílus elemeit kéri számon rajtuk. Ismert szövegekre készültek, melyeket a Faustból mások is megkomponáltak - Beethovennel kezdődik a sor. Wagner is olyan stílusban dolgozik, amely leginkább a Beethoven-dalokat jellemzi. A Bolhadal effektusaiban is hasonlít Beethoven megzenésítéséhez. Úgy látszik, tizennyolc évesen még nem ismerte Schubert daltermését - ez persze nem meglepő, mert bár Schubert 1828-ban már meghalt, életműve halála után két-három évvel még nem volt elterjedt.

- Ha már Schubertnél tartunk: milyen Wagner Margit a rokkánál-megzenésítése?

- Ez talán a sorozat legsikerültebb darabja, érdekes azonban, hogy a rokkamozgás megjelenítése ábrázoló eszközként csupán jelzésszerűen van jelen Wagnernél, a dal elején és végén. Nem az történik, ami Schubertnél, aki végig „pergeti" a rokkát - a kompozíciós poén nála éppen az, hogy amikor Margit Faust csókját említi, egyedül abban a pillanatban áll meg a folyamatos mozgás. A csóknál Wagner is megállítja a zenét, ez tehát a Schubertéhoz hasonló effektus, de a rokkapergés csak a bevezetésben hallható, majd egy átlagos dal következik, amely színvonalában nem mérhető össze a Schubert-megzenésítéssel - pedig az is korai, 1814-ben keletkezett, vagyis Schubert a Goethe-vers megzenésítésekor egy évvel fiatalabb volt, mint Wagner.

- Wagner, akit zenedrámáiban az epikus terjedelem, a bonyolult formák, dallamok és harmóniák iránti vonzalom jellemez, a Faust-megzenésítésekben még az egyszerűséghez és rövidséghez vonzódik...

- ...és a strófikus szerkezethez. A Katonadal például szándékoltan primitív. Igaz persze, hogy a maga módján épp ezért hatásos.

- A következő dalkomponáló életszakasz 1839-ben kezdődik, és nagyjából 1844-ig tart. Wagner Párizsban megpróbál népszerű lenni, sikert aratni, és ennek eszközeként igyekszik felhasználni a műfajt.

- Már 1838-ban kezdeném ezt a sort: ekkor Rigában tölt egy évet, ott írja A fenyőfa című kompozíciót. Ez egy schuberti hangú ballada, sötét, jóslatterhes, figyelmeztető tónusú, tragikus költemény. Itt érződik egy óriási ugrás a wagneri életművön belül. Dalai ettől kezdve érdekesek: elhagyja a strófikus formákat, gondolatai összetettek, meghökkentő harmóniakapcsolatokat és izgalmas zongorafigurákat ír le - előlegeződnek az operai megoldások. Különösen a francia dalokban.

- A Stuart Mária búcsúja például vérbeli operajelenet, terjedelmes formával, a koloratúrákat is tartalmazó énekszólam virtuóz kidolgozásával.

- Ez Wagner leghosszabb dala ebben a periódusban. Érdekes módon tele van Donizettire emlékeztető koloratúrákkal - miközben a dal egésze az igazi Wagner-stílust képviseli. A többi dalban is megjelennek olyan ötletek, amelyekkel a Tannhäuserben vagy a Hollandiban találkozunk. Akad olyan részlet, melynek hallatán az ember azt mondja: ez olyan, mint a Dal az esthajnalcsillaghoz.

- A két gránátost Wagner 1840-ben komponálja: Schumann is ekkor zenésíti meg Heine versét. Mindketten idézik a Marseillaise-t, holott a vers nem tereli e megoldás felé a zeneszerzőt.

- Schumann és Wagner ismerték egymást, a drezdai forradalom idején együtt voltak, Schumann panaszkodik is a forradalomban vezető szerepet vállaló Wagnerre, aki a komponálás helyett „őrültségeket csinál". Hogy 1840 táján ismerték-e egymást, arról nem tudok, és arról sem, hogy egyiküknek tudomása lett volna a másik Heine-megzenésítéséről. Viszont a Marseillaise idézésének ötlete annyira kézenfekvő ötlet, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha mindkét műben szerepel.

- Az utolsó dalperiódus az 1857-es évhez kötődik, ez a Wesendonck-dalok keletkezésének ideje. Az 1831-es Faust-megzenésítések gyerekszerzője kóstolgatja a konvenciókat, az 1840 körüli dalok alkalmazkodni próbálnak a divatokhoz, de már átsüt rajtuk egy erőteljes egyéniség - ez az öt dal azonban azt üzeni, hogy a negyvennégy éves Wagner végérvényesen zenedráma-komponistává vált, aki többé nem tud és nem is akar alkalmazkodni, hiszen ezek a dalok a Trisztánon dolgozó zeneszerző rangrejtett operajelenetei.

- Oda is írta bizonyos dalok harmadik verziójához, hogy „tanulmány a Trisztánhoz". Vannak  a ciklusban  ötletek, amelyek itt jelennek meg először, majd visszaköszönnek a Trisztánban. Valóban: ezek nem igazi dalok. Helyesebben egy új műfaj, az ekkoriban még csak szárnyát bontogató zenekari dalciklus képviselői. Persze zongoraverziójuk is van - a mi koncertünkön az fog megszólalni -, de zenekarral teljesednek ki, amikor a Trisztán színvilága kerül az énekszólam mögé. Abszolút eredeti művek - ahogy Mathilde Wesendonck (1828-1902) is eredeti figura volt: eredetileg Agnesnek hívták, férje, Otto Wesendonck selyemkereskedő elhunyt első felesége emlékére vette fel a Mathilde nevet...

- Wagner, aki érett korában már csak saját szöveget zenésít meg, itt kivételesen más szövegére dolgozik. Tudjuk, miért: szerelmes a szövegek költőnőjébe.

- Otto Wesendonck Wagner művészetének csodálója. „Szponzorálja" a zeneszerzőt - az pedig hálából elszereti a feleségét. Nem tudjuk, persze, hogy a romantikus érzelem eljutott-e a beteljesülésig.

- A Trisztánban valami hasonló játszódik le, mint ami a zürichi Wesendonck-villában a házaspár és a zeneszerző között történt. Mathilde amolyan múzsafigura lehetett. Évtizedekkel később Brahms is kapcsolatba került vele: levelezésükből önálló kötetet adtak ki...

- Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, a pesti Wagner-egylet elnöke is megismerte őt, majd szintén megzenésített hetet a versei közül - ügyelve, hogy ne ugyanazokat válassza, mint Wagner... 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Sonya Yoncheva kiáll Domingo mellett

A fiatal bolgár szoprán, Sonya Yoncheva szerint, aki majdnem tíz éve dolgozik a spanyol tenorral, Domingo igazi úriember. Anna Nyetrebko vagy Daniel Barenboim viszont hallgat. Európában nem mondták le az énekes koncertjeit.
Klasszikus

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Színház

Elhunyt Boda-Szász Kriszta színművész

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze 42 éves volt. Két gyermeket hagyott hátra.
Könyv

Előkerültek Saint-Exupéry rajzolt vázlatai a kis hercegről

Rábukkantak Antoine de Saint-Exupéry világhírű regényéhez, A kis herceghez készült rajzok vázlataira egy ódon házban a svájci Winterthurban.
Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Klasszikus beszámoló

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Klasszikus érdekesség

Mégis, hogy írjuk Sztravinszkij nevét? Akarom mondani, Stravinskyét...

Fél hajkoronámat elvesztettem már a kérdés felett töprengve, és a legrosszabb, hogy a másik fele beleőszül. Szerencsére Bárdos Lajos kisegít.
Klasszikus ajánló

A fuvolát és a trombitát ismered, de mi az a didgeridoo?

Ez is kiderül a Kovács Zalán László tubaművész által alapított Nemzetközi Fúvós Napokon, amely a fúvós hangszerek értékeit kívánja megmutatni a nagyérdeműnek Pakson.
Klasszikus videó

A zongora, ami festményt alkot, ha játszanak rajta

Egy olasz zongoraművész és mérnök ismerőse úgy gondolták, jó ötlet apró ecseteket rögzíteni a zongorakalapácsokra. Videó.