Klasszikus

„Egy olyan mű, amivel át kell esni a tűzkeresztségen”

2016.02.23. 16:09
Ajánlom
A Concerto Budapest Hommage à Stravinsky-sorozatának második, február 25-én játszott koncertjén ezúttal Balog József vendégjátékát hallhatja a közönség. Az esten Edgar Varèse Arcanája és Stravinsky Tavaszi áldozata mellett Bartók első zongoraversenye is elhangzik. A zongoraművészt kérdeztük a művel és Bartókkal való kapcsolatáról.

- Mi adta az ötletet a Concerto Budapesttel közös esthez? Volt esetleg előzménye az együttműködésnek?

- A koncertet vezető karmesternek, Rácz Zoltánnak nagy szerepe van ebben az együttműködésben - már évek óta folyamatosan és sokat dolgozunk együtt. A sorozatban fellépő három zongorista közül én vagyok az egyik, akire gondolt. A Concerto Budapesttel pedig már a Hallgatás Napján is játszottam. Bartók első zongoraversenyét még sosem adtam elő, kifejezetten erre az alkalomra tanultam meg. Huszonkét perces, és összesen kettőt-hármat tudunk csak próbálni a koncert előtt. Nem könnyű összehangolódni, egymáshoz szokni ilyen rövid idő alatt, ráadásul ez a zongoraverseny kifejezetten kihívást jelent. Más helyzetben vagyunk, mint egy olyan struktúrájú darab esetében, ahol inkább kísér a zenekar.

- Milyen szempontból jelent kihívást ez a mű?

- Eleve egy Bartók-darab, egy Bartók-zongoraverseny mindig kihívás. Az első zongoraverseny különösen azért, mert a szerző magának írta, ő is mutatta be és turnézott vele annak idején, ezen keresztül akarta megmutatni zongorista- és zeneszerzői virtuozitását. Épp ezért - főleg összjátékban a zenekarral - nem nevezhetjük egy egyszerű darabnak. A második és harmadik zongoraverseny kicsit „zongoraszerűbb”, ebben vannak nagyon „kényelmetlen” részek is, amelyeket szinte fizikailag lehetetlen kijátszani, irreálisan gyorsak – azzal együtt, hogy az első tétel tempóját utólag át is írta egyébként lassabbra. Abba sem árt belegondolni, hogy 90 évvel ezelőtt született, akkoriban a zongorák is mások voltak, mint a maiak. Mondhatjuk, hogy ez egy olyan mű, amivel át kell esni a tűzkeresztségen.

Balog József

Balog József

- Amellett, hogy Bartók ennyire közel áll hozzád, a repertoárodon nagyobb arányban szerepelnek Liszt művei, a munkásságod szorosan össze is fonódott a mester nevével.

- A szakma még mindig inkább Liszt-játékosként tart számon, noha az utóbbi években főleg huszadik századi, kortárs zenéket játszom, nem mellesleg Bartókot is. Az idei emlékévhez kapcsolódóan lemezt is készítek, rengeteg felkérésem van, amely a mesterrel kapcsolatos. Nincs kedvenc zeneszerzőm, de ha mindenképp meg kellene neveznem egyet, ő lenne az.

- Nem érzed olykor, hogy a „Liszt-játékos” felütés amilyen megtisztelő, annyira skatulya-szerű is egyben?

- Az emberek szeretnek skatulyázni - mindenütt, nem csak a szakmában, de ott különösen. Ha egyszer megnyersz egy Liszt-versenyt (egyébként nyertem már Liszt-Bartók versenyt is, ahol a különdíjat a Bartók-darabra kaptam), onnantól kezdve szeretnek Liszt-játékosként emlegetni. De nem igazán foglalkozom vele. Szinte senki nem játszott idehaza annyi kortárs zongoradarabot az elmúlt négy-öt évben, mint én; csak tavaly több mint tíz magyarországi bemutatón működtem közre. A kortárs zene egy külön műfaj, nagyon szűk a befogadói rétege. Valahogy nehezebben akklimatizálódnak hozzá az emberek, nehéz is megfogni őket vele. Egy klasszikus program mindig sokkal biztosabb választásnak tűnik, műsorpolitikai szempontok alapján is.

- Hogyan kezdtél el ilyen erősen kapcsolódni a kortárs művekhez, szerzőkhöz?

- Amikor elkezdtem versenyezni, részt vettem néhányon, amelynek huszadik századi tematikája volt - tulajdonképpen így folytak bele ezek a darabok a repertoáromba. Kicsit Bartókon keresztül is. Ezután sorra jöttek a felkérések a magyar szerzőktől – például Gyöngyösi Leventétől, aki két zongoraversenyét is nekem ajánlotta –, hogy játsszam el, mutassam be a darabjaikat. Míg eleinte, pályakezdőként még a romantikus darabok estek jobban, most már azt mondhatom, a repertoárom legalább hatvan százalékát huszadik századi művek teszik ki.

- Mit gondolsz, könnyebb még élő kortárs szerzővel dolgozni, mint egy régi klasszikussal foglalkozni?

Mindkettőnek megvan a nehézsége és természetesen a szépsége is. Ha a szerző ott ül mellettem és folyamatosan arra terel, amit hallani szeretne, egy idő után megterhelővé válhat a sok pozitívum mellett. Előfordul, hogy egy élő szerzőnek soha nem megfelelő az, ahogyan megszólaltatják a művét. A klasszikusoknál viszont muszáj csak a kottára hagyatkozni, ebből kell mindent felfejteni. Bach-hal már nem tudnék vitatkozni... Szerencsére jó a kapcsolatom azokkal a szerzőkkel, akikkel együtt dolgoztam vagy dolgozom, ugyanakkor nem mindig könnyű eltalálni, kihallani pont azt az ízlést, amit ők képviselnek. Remek érzés, amikor koncert után azt mondják: „nem is tudtam, hogy ilyen jó darabot írtam!” Úgy gondolom, segíteni kell őket abban, hogy bemutatjuk a szerzeményeiket, akárcsak ahogy régen tették. Liszt azért játszotta például az opera-parafrázisokat, hogy népszerűsítse a műfaj kortárs nagyjait. Másrészt úgy gondolom, a mi feladatunk nem az, hogy a saját akaratunkat érvényesítsük, hanem hogy az övék szólaljon meg a színpadon.

A Concerto Budapest tavaszi, Concerto Color elnevezésű zenei sorozatát március 12-től három koncerten hallgathatják meg az érdeklődők, amelynek kínálata Debussytől Berioig és Stravinskytól Vidovszkyig terjed.

Ugyanakkor nyilván rajtunk, az interpretálókon keresztül szűrődik át a közönséghez, így egy új darabnál kiemelkedően fontos az előadó szuggesztivitása. Egy zseniális darabot is lehet rosszul játszani, de egy közepeset is nagyszerűen. A kortárs zenében van egy jókora rizikófaktor is: van, hogy az ember rengeteg munkát beletesz, gyakorol napi tíz-tizenkét órát, éjszakába nyúlóan, és végül is csak egyszer játssza el életében. Azt azonban sosem éreztem, hogy ne érte volna meg, hiszen rengeteget fejlődök egy-egy új darab elsajátítása által, közben. Ha az ember szétfeszíti magát, az agyát, hogy ezeket a teljesen egyedülálló és különös, addig még nem tapasztalt struktúrákat be tudja fogadni, utána teljesen más szemmel néz például egy Mozart-szonátára. A Bartók-zongoraverseny is teljesen más feladat lett volna tíz éve, mint most.

Balog József

Balog József

- Minek neveznéd ezt: megszállottságnak, valamiféle sürgető belső kényszernek vagy szorgalomnak, maximalizmusnak?

- Talán ezeket nem is lehet különválasztani. Én addig nem vagyok nyugodt, amíg azt nem érzem, hogy a magam részéről mindent megtettem - és persze azután sem teljesen... Ezt a szakmát életünk végéig tanulnunk kell. A mű, a szerző iránti tiszteletből képtelen lennék megtenni, hogy nem készülök fel a legjobb tudásom szerint, másrészről pedig azért a saját bőrömet is vásárra viszem egy-egy fellépéskor. A mostani koncerten is azért játszom kottából, mert akkora a tiszteletem Bartók iránt, hogy még egy esetleges malőr lehetőségét sem merném megkockáztatni. Annyira szövevényes a zenekar és a zongora közötti játék olykor, hogy azt szeretném, legyen teljesen bebiztosítva a produkció. Ahhoz rengetegszer el kell játszani egy darabot, kottával és anélkül is, hogy az ember végül semmit ne felejtsen ki belőle, mindenre pontosan emlékezzen. De százszor játszott darabok is el tudnak ferdülni, transzformálódni. A lényeg, hogy mindenképp meg kell tanulni; ha ott is van a kotta, úgy kell játszani, mintha nem lenne.

- A következő hetekben, hónapokban hol láthat-hallhat téged a közönség?

- Márciusban játszom a Rádióban Rameau G-dúr szvitjét, majd a Zeneakadémián az Élesben-sorozat következő részében működök közre, amely az ütő-tanszak koncertje lesz. A hónap végén Boda Balázzsal közösen kétzongorás hangversenyt adunk a Rádióban, áprilisban pedig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával adjuk elő Liszt Haláltáncát, a Magyar fantáziát, illetve szólódarabokat. Körülbelül öt-hat koncertnyi műsor van egyszerre a kezemben. Nagyon szeretek fiatal tehetségekkel együtt játszani, szívesen segítek azoknak, akik most kezdik a pályát. Örülök, hogy most például Palojtai Jánossal is dolgozhatom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Jazz/World

Frissítette minden idők legjobb 500 albumának listáját a Rolling Stone

Tizenhét évvel első kiadása után napra kész állapotba hozta a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 albumának listáját, amelynek élén Marvin Gaye What's Going On című albuma felváltotta a Beatles együttes Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című albumát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.