2014. október elseje óta a múzeum állandó kiállításának része az Egy 20. századi hegedűkészítő műhely és magyar mesterhegedűk című tárlat, amely Pilát Pál (1860-1931) és Sáránszky Pál (1919-2000) műhelyének tárgyaiból, valamint a Zenetörténeti Múzeum 20. századi hegedűgyűjteményének anyagából mutat be válogatást. Sáránszky által készített hegedűvel azonban eddig még nem rendelkezett a múzeum.
Az intézmény dolgozói folyamatosan figyelemmel kísérték az eladó hangszereket, így találtak rá az eladásra kínált, hibátlan állapotú, 1957-ben Sáránszky mester által készített hegedűre, amelyet Vágvölgyi Éva, a Dohnányi Zeneiskola hegedűtanára, szolfézstanára még tízévesen kapott szüleitől.
A Sáránszky-hegedű és a Stowasser márkájú basszustárogató (Fotó/Forrás: Szőts-Rajkó Kinga / MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont)
A másik új kiállítási tárgy, az 1920-as évek körül készült, Stowasser márkájú hangszer nevét készítője, Stowasser János után kapta, akinek 1897-ben szabadalmazott szoprántárogatója nemzeti hangszereink közé tartozik, és széles körben elterjedt. A hangszerkészítő mester a 20. század elején egész tárogatócsaládot hozott létre, különféle méretekben, hangfekvésekben, így basszusban is.
A Zenetörténeti Múzeum gyűjteményébe kerülő hangszer, amelyet Mali István, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar klarinétművésze ajánlott fel az intézménynek, kuriózum, mivel ismereteink szerint a világon csak két darab maradt fenn belőle. A másik hangszer az Egyesült Államokban található.
Különlegességét az is növeli, hogy egyedi példány: korpusza brazil cocobolo rózsafából készült, kézileg kivitelezett rézbillentyűkkel.
A hangszer a kora ellenére kitűnő állapotban van, játékra is alkalmas, igazi mestermunka. A hangszerek a Zenetörténeti Múzeum állandó kiállításában kapnak helyet.
hírlevél
