Klasszikus

Egy szelíd öregúr

2005.01.18. 00:00
Ajánlom
Aki figyelemmel kíséri „A Zongora” című koncertsorozatot, időről időre rádöbben: mennyire sok jelentésű ez a szó. Elég a minapi Kocsis- és a január 16-ai Moravec-hangversenyt összehasonlítani – két teljesen eltérő világ. Vasárnap este egy „nagy öreget” hallhattunk, egy objektív-introvertált zongoristát.

A műsor Janáček Ködben című szonátájával kezdődött. A darab minden hangja végig volt gondolva, az se volt véletlen, az se „így sikerült”, amikor a zongora nem szépen szólt. Félbehagyott hangok, váratlanul feleresztett pedál – mindez a zene szolgálatában, a zene töredezettségéhez illően. Csak valahogy a személyesség nem derült ki ekkor még számomra. És még kevésbé derült ki a Debussykből. Gieseking játékán nevelkedve bujább Debussy-hangzáshoz vagyok szokva, és bár Moravec egykori tanárát, Arturo Benedetti Michelangelit a legnagyobb Debussy-játékosok közt tartom számon, épp a Gieseking-iskola alternatívájaként és ellentéteként maga Moravec csak egy-egy pillanatra juttatta eszembe a mestert. Nehéz megfogalmazni, mit hiányoltam – talán a látvány se segített, ahogy a zongorista minden tételszünetben két kézzel idegesen a feneke alá húzta a széket, vagy ahogy pedálzengetés közben orrot törölt. Az volt az érzésem, nincs teljesen ott. A spanyol hangulat kissé kimódoltnak tűnt a Granadai estékben, a Tűzijáték rakétái kissé üresben pattantak el. A Janáčekhez tematikailag is legközelebb álló Kertek esőben tetszett a legjobban – de mintha nem is Debussyt hallgatnék. Moravec briliáns módon zongorázott – ezzel nem is volt baj, csak hiányzott valami. Vagy valaki, mögüle. Csak az utolsó meghajlásnál éreztem: ott van az ember is, csak nem adja meg magát olyan könnyen.

A szünet utáni Brahmsokban – különösen a h-moll capriccióban és az op. 79/2-es g-moll rapszódiában – aztán már zongorázás közben is egy kevésbé hűvös fejű embert hallottam. A műsor legszebb pillanatait azonban az Appassionata lassú tétele nyújtotta. Ekkor már biztosan tudtam, nem tévedés ez a zongorázási mód: hogy a művész nagyon keveset ad magából, mert amikor egy kicsit ad, azért érdemes elmenni a koncertre. A záró tétel is nagyon tetszett volna a maga lélegzetelállító lassúságával, csak valahogy az agogikák itt kiszámítottnak tűntek, semmi váratlan élmény nem érhette a hallgatót. Arra gondoltam, hányadszor adhatja elő Moravec ezt a művet meg arra, hogy valószínűleg ő is abba a típusba tartozik, aki egyszer felépít egy előadást, aztán ragaszkodik hozzá. Ha ez a ragaszkodás rátelepszik az előadásra, akkor nem jó, ahogy ez a harmadik tétel nem volt jó; amikor csak a keretét szabja meg, mint a másodikban, akkor nem csak okos és következetes, hanem megrendítő is.

És mintha ezt érezte volna meg a közönség is: az Appassionata alatt felszabadultabban köhögött, aminek kivételesen örültem, mert előzőleg az volt az érzésem, nem vagyunk valami kellemes közönség, mi is azt a hűvös tartózkodást tükrözzük, amit Moravec játéka áraszt. És a Brahmsok végére megjött a taps is, a Beethovent pedig felszabadult örömmel ünnepelte a közönség. Aminek két ritka kincs lett a hozadéka: egyrészt egy végre személyesen introvertált Chopin-mazurka, másrészt egy olyan köszönet az előadó részéről, amilyet én még nem láttam. A ráadás után ugyanis Moravec hosszan meghajolt, majd elhagyta a termet, s úgy tűnt, nem is tér vissza – végül mégis bejött, nagyon őszinte mosollyal meghajolt, s ezzel elejét is vette minden további öncélú tapsolásoknak. És ekkor úgy éreztem: most kellene elölről kezdeni a koncertet, meghallgatni még egyszer a Janáčeket és a Debussyket – mert bizony meglehet, a hiba bennem van. Ez a fajta tartózkodás nagyon is személyes és szeretetre méltó. Nem tudom, de ha legközelebb jön Moravec, én ott leszek.

(2005. január 16. 19.30 Zeneakadémia Nagyterem; Ivan Moravec zongorahangversenye; Janáček: Ködben; Debussy: Estampes; Les collines d’Anacapri, Feux d’artifice; Brahms: b-moll intermezzo, op. 117/2; h-moll capriccio, op. 76/2; g-moll rapszódia, op. 79/2; Beethoven: f-moll „Appassionata” szonáta, op. 57)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.