- Már nagyon fiatalon kapcsolatba kerültél Cziffra György műveivel.

- Otthon állandóan szólt a zene, így kicsi gyermekként folyamatosan hallottam a zongora hangját. A döntés, hogy klasszikus zenész leszek hatéves koromban fogalmazódott meg bennem. Rendszeresen lemezeket vettem le a polcról, főként Cziffra György felvételeit hallgattam, és próbáltam kikeresgetni magam is a hangokat. Különös élményt jelentett, hogy a CD hátulján az láttam leírva: zongoraművész. Becht Erikához kerültem a Járdányi Pál Zeneiskolába szeptemberben, és januárban már be is nevezett a Nyíregyházi Országos Zongoraversenyre.

Innentől kezdve belekerültem a mókuskerékbe. Az elmúlt két évtized egy pillanat alatt elszaladt, a zeneakadémiai éveim alatt Dráfi Kálmán volt azon egyike, akik a legtöbbet segítettek a művésszé válásom folyamatában.

- Hogyan fogalmazódott meg a Cziffra Fesztivál?

- Tíz évvel ezelőtt tartottam az első Cziffra-emlékkoncertet, tinédzserként, alig pár ember előtt. Később minden évben próbáltam a magam erejéből valamilyen megemlékezést tartani a mesternek. Az évek során számomra üggyé vált Cziffra György művészetének bemutatása és meg szerettem volna teremteni a lehetőséget arra, hogy ebbe a folyamatba más művészek is bekapcsolódhassanak, és hogy a közönség egy sokkal komplexebb élményt kapjon Cziffra Györggyel kapcsolatba.

Balázs János (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

- Hogyan épül fel a Fesztivál?

- A négy koncert különböző műfajok és stílusok egységéből áll össze. Lesz zongora intermezzókkal tarkított narráció, de beszélgetéssel egybekötött zongoraest és egy bárhangulatot idéző koncert is.

A nyitókoncert Cziffra életéről ad összefoglalót, Hegedűd D. Géza felolvas a mester által írt önéletrajzi regényből, én pedig a legkedveltebb repertoárjából állítottam össze a műsort. Így aki kevésbé ismeri az életutat, képet kaphat az egyik legnagyobb magyar muzsikusról. Persze nagyon sokan vannak, akik pontosan ismerik, hiszen abban a korban éltek és kávéházakról kávéházakra jártak a mester miatt, ők talán egy kis nosztalgiával étkeznek.

A második koncerten azok a művészek lépnek fel, akik valamilyen személyes kapcsolatban voltak Cziffrával. Vásáry Tamás barátja volt, Dráfi Kálmán tanársegédje, Mocsári Károly pedig az alapítványában kapott lehetőséget diákként a tanulásra. Mi lehetne hitelesebb, mint hogy ők mesélnek élményeikről. Persze a főszerep ezen a koncerten is a zenéé, de egy intimebb hangulatú szalonkoncert keretében.

Nem lenne teljes a Cziffra-életmű, ha nem térnénk ki a kávéházakban, bárokban eltöltött időre. Erre Cziffra akkoriban nem volt büszke, de valamiből el kellett tartania a családját. Visszagondolva azonban talán semmi nem véletlen, ott alakult ki különleges behatárolhatatlan stílusa, rögtönzéseiből pedig híres parafrázisai. A harmadik koncert tehát bárok hangulatát idézi vissza.

Balázs János (Fotó/Forrás: Kleb Attila)

A jelenlegi és a jövőbeni elképzeléseinknek fontos részét képezi egy mesterkurzus, ahol fiatal művészjelöltek három napon át Vásáry Tamással, Dráfi Kálmánnal, Mocsári Károllyal és velem dolgozhatnak együtt. Novemberben pedig megrendezzük az első Cziffra György Országos Zongoraversenyt.

- Különös tekintettel vagy a fiatalok nevelésére.

- Nagyon sokat kaptam más emberektől és megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz, segíteni fogom a fiatalokat. Úgy gondolom, hogy esténként, amikor az ember lefekszik, a lelkével marad egyedül és nem a díjaival, az a fontos, hogy mit tett aznap, nem pedig, hogy mennyi honoráriumot kapott. Számtalanszor fordult elő, hogy repülőtérről siettem koncertet adni fiataloknak, csodálatos élmény, amikor örömöt tudok okozni. Ezeknél a koncerteknél nem fogadok el fellépő díjat és annyit kértem Jakobi Lászlótól, hogy belépőt se szedjünk. A legelső pillanattól ott vagyok a Snétberger Központ életében. Az elmúlt öt évben tőlem három hátrányos helyzetű mélyszegénységből jött zongoristát vettek fel a Zeneakadémiára. Itt a tehetségek számára egy álom válik valóra.

- Mennyire képezi az improvizáció az életed részét?

- Ez egy képesség, amire nem vagyok különösebben büszke, így születtem. Lajkó Félixszel a szó igazi értelmében játszunk egymással, a koncertjeink tulajdonképpen megismételhetetlenek. Mindent szeretünk rögzíteni, mert ezeket az előadásokat soha nem tudjuk még egyszer ugyanúgy eljátszani.

Lajkó Félix és Balázs János (Fotó/Forrás: Raffay Zsófia)

- A klasszikus zenében kik azok a partnerek, akikkel létrejött az említett összhang?

- Az eddigi tapasztalatok alapján többek között Kállai Ernőt és Rácz Ödönt említeném. Azokkal jövök ki, akiknek van saját mondanivalójuk ugyanakkor alázattal vannak a művek iránt. Az alázat nem jelenti azt, hogy ne mutathatnám meg magam egy darabban, a szerzők is azért írták meg a műveiket, hogy önmagukat valósítsák meg, mi ezt csak előhívjuk kapaszkodóként a saját kiteljesedésünkhöz.