Klasszikus

Egy új romantikus zongoraverseny

2004.02.21. 00:00
Ajánlom
„Bartók 2. zongoraversenyének megtanulása nem került túl sok időmbe, mindössze két hónap kellett hozzá, míg a Dvořak zongoraversenyhez – amelyben elképesztő technikai nehézségek vannak – két évre volt szükségem” – mondja egy beszélgetésben Szvjatoszlav Richter. E ritkán játszott zongoraversenyt talán épp hírhedt nehézsége miatt kerülik a zongoristák, pedig ha meghallgatnák Pierre-Laurent Aimard-ral ezt a vadonatúj felvételt, nem ijednének meg: az ő keze alatt ez a csodálatos zene egyáltalán nem hat nehéznek. Csak a kottát ne nyissuk ki!

Antonin Dvořak (1841-1904) nem volt zongorista. Bár jól ismerte a hangszert, fiatal korát a prágai operaház zenekarának brácsaszólamában töltötte, kívülről a megtévesztésig hasonlítva egy brácsáshoz, valójában inkább volt az operairodalom éles szemű megfigyelőjének álcájába bújt zeneszerzőtanonc. Bár 1865-től néhány évig megélhetési bűnözésből zongoratanárnak adta ki magát, a szimfonikus zenekar, az opera és a kamarazenélés mindig jobban foglalkoztatta a zongorázásnál. Szívesen kísérte idősebb korában saját dalainak énekeseit vagy kamaradarabjainak szólistáit, de egyedül soha nem ült a pódiumon a zongora magányában.

A hihetetlen tempóban és munkabírással dolgozó Dvořak karrierje lassan indult be. Számos zenekari- és kamaradarabbal és megannyi bukással a háta mögött 1875-ben, 34 éves korában Csehországon kívül szinte ismeretlenként jelentkezik a bécsi állami művészeti kuratórium pályázatára, s a többek között Eduard Hanslick és Johannes Brahms nevével fémjelzett zsűri bőkezű támogatásban részesíti három éven keresztül, de ami ennél is fontosabb, a sors Brahms barátságával, a kiadók üzleti érzéke pedig világhírnévvel ajándékozzák meg. Az 1880-as években rövid idő alatt meghódítja Bécset, Berlint és Londont, Prága már évek óta a lábai előtt hever, s Csehország épp általa jelentős Konzervatóriumának professzori állásából csábítja el a huszonötszörös fizetés ígérete New Yorkba 1892-ben. Az itteni konzervatórium igazgatójaként alapozza meg az észak-amerikai zene helyét Európa zenetörténetében, hogy amikor a konzervatórium elnök asszonyának férje, az amerikai zeneoktatás bőkezű patrónusa cégével csődöt jelent néhány év múlva, s a New York-i zeneoktatásnak egy időre befellegzik, szeretett hazájába végleg hazatérjen.

A 19. század legtekintélyesebb életműve fűződik Dvořakhoz, korának legnépszerűbb, leggazdagabb s egyik legelismertebb szerzőjéhez. Minden műfaj a kisujjában volt a klasszikus vonósnégyestől a modern szimfonikus költeményig, a népi tánczenétől a nagyzenekari szimfóniáig, a vonós-triótól a romantikus nagyoperáig és vissza. Bármely stílusban otthon érezte magát, legyen szó Wagnerről, Brahmsról, Lisztről vagy Brucknerről, zenéjének azonban mégis egyéni íze van, egyesek azt mondják, hogy a szláv jelleg miatt, mások szerint egyszerűen azért, mert jó. Brahms állítólag csodálta és irigyelte melodikus vénáját, s bár Dvořakot szokás nem szeretni – hoch-intellektuel körökben lenézni –, zenéjének hatása és dallamainak fülbemászása ellen védekezni legalább olyan nehéz feladat, mint zongoraversenyét eljátszani.

A 20. századi zene előadójaként ismert Pierre-Laurent Aimard (az ördögi Ligeti-, Messiaen-, Boulez-játékos) és a 17-18. századi zenében otthont teremtő Nikolaus Harnoncourt (a régizene játék apostola) szerencsésen futottak össze elsőként – másfél évvel ezelőtt – a Beethoven-zongoraversenyek, most pedig egy vérbeli romantikus darab, Dvořak g-moll koncertjének (op. 33) világában. Dvořak művének megdöbbentően nehéz zongoraszólama a kortárs zenén edzett Aimard számára gyerekjáték. Hihetetlen könnyedséggel veszi az akadályokat: számára nem okoz gondot, ha a jobb kéz tizenhatodokban vágtató tercmenetei alatt a bal kéz három oktávot bejáró triolás kíséretet játszik, ha monumentális akkordtömböket kell egyszerű dallamként összefognia, vagy ha a bal kéznek egyszerre kell trilláznia és a jobb kéz főtémájának ellenszólamot szolgáltatnia. De hát ez természetes.

Hiszen Dvořak egyetlen zongoraversenyéhez, mint a jó zenékhez mindig, a kifogástalan technika csupán beugró. Aimard előadását nem is lefegyverző virtuozitása teszi oly nagyszerűvé, hanem a játéka mögött meghúzódó zenei alázat: technikai tudását elrejti, hogy a mű zeneiségét megmutassa. És ebben eszményi partner számára Harnoncourt, a Concertgebouw csodálatos zenekarának élén. Minden zenei frázis tökéletesen kimunkált, karmester, zongorista és zenekar tökéletesen együtt lélegzik, a kamarazeneként felfogott szimfonikus anyag magába olvasztja a zongora hangját, és ebből az egyesülésből olyan előadás születik, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Dvořak zongoraversenye a romantikus zeneirodalom legnagyobb művei közé tartozik. Az első tétel monumentális szonátaformája, karakteres dallamai és mélyen emberi gesztusrendszere, a második tétel szívbemarkoló lírája és fülgyönyörködtető hangszínei, a harmadik tétel humora és energiája valószínűleg még soha nem szólalt meg ilyen nagyszerű előadásban.

Tessék beszerezni, és a polcon a Csajkovszkij meg a Brahms zongoraversenyek között helyet keresni a számára!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.