Klasszikus

Egy új romantikus zongoraverseny

2004.02.21. 00:00
Ajánlom
„Bartók 2. zongoraversenyének megtanulása nem került túl sok időmbe, mindössze két hónap kellett hozzá, míg a Dvořak zongoraversenyhez – amelyben elképesztő technikai nehézségek vannak – két évre volt szükségem” – mondja egy beszélgetésben Szvjatoszlav Richter. E ritkán játszott zongoraversenyt talán épp hírhedt nehézsége miatt kerülik a zongoristák, pedig ha meghallgatnák Pierre-Laurent Aimard-ral ezt a vadonatúj felvételt, nem ijednének meg: az ő keze alatt ez a csodálatos zene egyáltalán nem hat nehéznek. Csak a kottát ne nyissuk ki!

Antonin Dvořak (1841-1904) nem volt zongorista. Bár jól ismerte a hangszert, fiatal korát a prágai operaház zenekarának brácsaszólamában töltötte, kívülről a megtévesztésig hasonlítva egy brácsáshoz, valójában inkább volt az operairodalom éles szemű megfigyelőjének álcájába bújt zeneszerzőtanonc. Bár 1865-től néhány évig megélhetési bűnözésből zongoratanárnak adta ki magát, a szimfonikus zenekar, az opera és a kamarazenélés mindig jobban foglalkoztatta a zongorázásnál. Szívesen kísérte idősebb korában saját dalainak énekeseit vagy kamaradarabjainak szólistáit, de egyedül soha nem ült a pódiumon a zongora magányában.

A hihetetlen tempóban és munkabírással dolgozó Dvořak karrierje lassan indult be. Számos zenekari- és kamaradarabbal és megannyi bukással a háta mögött 1875-ben, 34 éves korában Csehországon kívül szinte ismeretlenként jelentkezik a bécsi állami művészeti kuratórium pályázatára, s a többek között Eduard Hanslick és Johannes Brahms nevével fémjelzett zsűri bőkezű támogatásban részesíti három éven keresztül, de ami ennél is fontosabb, a sors Brahms barátságával, a kiadók üzleti érzéke pedig világhírnévvel ajándékozzák meg. Az 1880-as években rövid idő alatt meghódítja Bécset, Berlint és Londont, Prága már évek óta a lábai előtt hever, s Csehország épp általa jelentős Konzervatóriumának professzori állásából csábítja el a huszonötszörös fizetés ígérete New Yorkba 1892-ben. Az itteni konzervatórium igazgatójaként alapozza meg az észak-amerikai zene helyét Európa zenetörténetében, hogy amikor a konzervatórium elnök asszonyának férje, az amerikai zeneoktatás bőkezű patrónusa cégével csődöt jelent néhány év múlva, s a New York-i zeneoktatásnak egy időre befellegzik, szeretett hazájába végleg hazatérjen.

A 19. század legtekintélyesebb életműve fűződik Dvořakhoz, korának legnépszerűbb, leggazdagabb s egyik legelismertebb szerzőjéhez. Minden műfaj a kisujjában volt a klasszikus vonósnégyestől a modern szimfonikus költeményig, a népi tánczenétől a nagyzenekari szimfóniáig, a vonós-triótól a romantikus nagyoperáig és vissza. Bármely stílusban otthon érezte magát, legyen szó Wagnerről, Brahmsról, Lisztről vagy Brucknerről, zenéjének azonban mégis egyéni íze van, egyesek azt mondják, hogy a szláv jelleg miatt, mások szerint egyszerűen azért, mert jó. Brahms állítólag csodálta és irigyelte melodikus vénáját, s bár Dvořakot szokás nem szeretni – hoch-intellektuel körökben lenézni –, zenéjének hatása és dallamainak fülbemászása ellen védekezni legalább olyan nehéz feladat, mint zongoraversenyét eljátszani.

A 20. századi zene előadójaként ismert Pierre-Laurent Aimard (az ördögi Ligeti-, Messiaen-, Boulez-játékos) és a 17-18. századi zenében otthont teremtő Nikolaus Harnoncourt (a régizene játék apostola) szerencsésen futottak össze elsőként – másfél évvel ezelőtt – a Beethoven-zongoraversenyek, most pedig egy vérbeli romantikus darab, Dvořak g-moll koncertjének (op. 33) világában. Dvořak művének megdöbbentően nehéz zongoraszólama a kortárs zenén edzett Aimard számára gyerekjáték. Hihetetlen könnyedséggel veszi az akadályokat: számára nem okoz gondot, ha a jobb kéz tizenhatodokban vágtató tercmenetei alatt a bal kéz három oktávot bejáró triolás kíséretet játszik, ha monumentális akkordtömböket kell egyszerű dallamként összefognia, vagy ha a bal kéznek egyszerre kell trilláznia és a jobb kéz főtémájának ellenszólamot szolgáltatnia. De hát ez természetes.

Hiszen Dvořak egyetlen zongoraversenyéhez, mint a jó zenékhez mindig, a kifogástalan technika csupán beugró. Aimard előadását nem is lefegyverző virtuozitása teszi oly nagyszerűvé, hanem a játéka mögött meghúzódó zenei alázat: technikai tudását elrejti, hogy a mű zeneiségét megmutassa. És ebben eszményi partner számára Harnoncourt, a Concertgebouw csodálatos zenekarának élén. Minden zenei frázis tökéletesen kimunkált, karmester, zongorista és zenekar tökéletesen együtt lélegzik, a kamarazeneként felfogott szimfonikus anyag magába olvasztja a zongora hangját, és ebből az egyesülésből olyan előadás születik, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Dvořak zongoraversenye a romantikus zeneirodalom legnagyobb művei közé tartozik. Az első tétel monumentális szonátaformája, karakteres dallamai és mélyen emberi gesztusrendszere, a második tétel szívbemarkoló lírája és fülgyönyörködtető hangszínei, a harmadik tétel humora és energiája valószínűleg még soha nem szólalt meg ilyen nagyszerű előadásban.

Tessék beszerezni, és a polcon a Csajkovszkij meg a Brahms zongoraversenyek között helyet keresni a számára!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.