Klasszikus

Egy varázserejű pillantás

2021.10.06. 15:55
Ajánlom
A régizene-játszás sztárjai, a Les Arts Florissants együttes és alapítójuk, William Christie érkeztek szeptember 28-án a Müpába, hogy fiatal énekes szólistákkal előadják Händel könnyed hangvételű, de korántsem súlytalan operáját, a Partenopét.

Pirosbetűs ünnep a hazai régizene-kedvelők számára, ha olyan formátumú előadók érkeznek vendégszerepelni, mint az idén hetvenhetedik életévét betöltő William Christie, aki több mint három évtizede alapított együttesével, a Les Arts Florissants-nal a historikus előadásmód legnagyobb mesterei közé tartozik.

Felsorolni se lehet mindazokat a nagy jelentőségű koncerteket, lemezeket, amelyeken már elfeledett vagy nem kellő értékén kezelt műveket poroltak le, hogy újra teljes pompájukban tündökölhessenek a zenekedvelők számára.

Legújabb, budapesti vendégszereplésük azonban nem csupán egy technikai finomságokat nagy szakértelemmel vizsgáló, szűk hozzáértő réteg számára jelentett élményt, Händel pompás muzsikája érzékeny és magával ragadó előadásban hangzott el.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_47-143702.jpg

Les Arts Florissants (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A Partenope az ókori keretek ellenére tisztán magánéleti konfliktussal foglalkozik, a benne szereplő csatát is a szerelmi szál motiválja. A cumae-i herceg, Emilio, azért támadja meg a nápolyi királynő birodalmát, mert az asszony visszautasította szerelmét. A libretto a maga korában nagyon népszerű volt, több szerző is megzenésítette, habár jelentős kritikában is részesült a túl frivolnak mondott cselekmény miatt. A vígoperákban is gyakran felbukkanó álöltözet-motívum mellett a sok titkolózás, cselszövés is a darab kevésbé komoly oldalát erősíti. Nem is beszélve a pikáns befejezésről, a férfiruhába öltözött Rosmira végső leleplezéséről;

egykori kedvese úgy akadályozza meg, hogy párbajoznia kelljen a mindenki által hős lovagnak hitt leánnyal, hogy azt kéri, vívjanak fedetlen felsőtesttel.

Ha azonban megkapargatjuk a felszínt, láthatjuk, mennyivel többről van szó, mint puszta szerelmi civakodásokról.

Az opera cselekményét aktívan alakító szereplők mind nők: az egyszerre érzékeny és erős királynő, Partenope,

aki még arra is képes, hogy seregeit amazonként maga vezesse, valamint a férfiruhában, Eurimene néven hűtlen kedvese nyomába eredő Rosmira, aki nem csupán harcol a csatában, de csavaros eszével végül eléri, hogy mindenki megfelelő párra találhasson. Velük szemben a Partenopéért epekedő Armindo passzív figura, arra is csak hosszas noszogatás után hajlandó, hogy egyáltalán szerelmet valljon a királynőnek (bár a Müpában rendezett előadáson a szerepet kontratenor énekelte, a 18. századi ősbemutatón a szólamot énekesnő szólaltatta meg – ahogyan egy néhány évvel ezelőtti lemezfelvételen is, Baráth Emőke személyében). A harcba szálló Emilio tipikus vígoperai karakter: hőzöng, csetlik-botlik, de egy pillanatra sem lehet komolyan venni.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_49-144608.jpg

Hugh Cutting, Matthieu Walendzik, Helen Charlston, William Christie és Alberto Miguélez Rouco (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

Arsace figurája már érdekesebb, első ránézésre a barokk gondolkodás szerint ő a tipikus negatív példa, az állhatatlan férfi, aki ahelyett, hogy kitartana kedvese (a csupa pozitív tulajdonsággal rendelkező, hűséges, kitartó, okos és érzékeny Rosmira) mellett, képtelen ellenállni a női szépség varázsának, és menyasszonyát elhagyva a királynőnek kezd udvarolni. Létezik azonban még egy jellemző barokk téma, aminek nézőpontjából Arsace figuráját másként értelmezhetjük:

ő az érzelmeinek kiszolgáltatott ember, akin keresztül a mű képes bemutatni, milyen veszélyekkel jár, ha valaki nem uralja szenvedélyeit.

A férfi vívódik, gyötrődik a két nő közötti választás kényszerétől, a legösszetettebb lelki történések őbenne mennek végbe.

A félig szcenírozott előadás néhány jelzésszerű díszletelemmel, jelenkori, semleges hatású jelmezekkel (Jean-Luc Taillefert munkáival) és Sophie Daneman kevés eszközzel is sokat mondó rendezői megoldásaival került színre. A Müpa nagy mérete ellenére is intimnek ható terében jól érvényesültek azok a finom gesztusok, apró jelzések, amelyek érzékenyen árnyalták a karaktereket. Partenope szertartásosan megy le a lépcsőn, Oronte segítségével, vagy indulatosan inti magához a kapitányát, netán határozottan és önállóan, egyedül közlekedik – apró különbségek, mégis jól festik a királynő pillanatnyi lelkiállapotát.

Hasonlóan kidolgozott volt a tekintetek játéka, a kis mozdulatok is jól érvényesültek,

a fiatal énekesek rendelkeztek azzal a kifejezőerővel, ami szükséges egy pillantás pontos irányításához és jelentőségteljességéhez.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_41-142853.jpg

Ana Vieira Leite (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A vokális teljesítmény élményszerűsége elsősorban nem annak volt köszönhető, hogy a szereplők különleges vagy nagy hangon szólaltak meg, inkább a kimunkált szólamformálás, a stílusismeret és a kontrollált hangszínhasználat tette emlékezetessé a hat művész produkcióját (ők a szintén William Christie alapította Le Jardin des Voix énekesakadémia résztvevői). A Partenope szerepét éneklő

Ana Vieira Leite könnyed, fényes szopránjával ideális barokk énekes, érzékeny színpadi játéka miatt az összetett hősök lelki finomságait is képes megjeleníteni,

különösen emlékezetes volt, mikor az erős királynő sebezhetőségét mutatta meg. A másik kiemelkedő produkció az Arsacét éneklő Hugh Cuttinghoz volt köthető, aki rugalmas és megbízható kontratenor hangon szólaltatta meg a férfi tépelődéseit. Helen Charlston mint Rosmira/Eurimene a szólama magasabb tartományában tűnt ki, emellett szinte folyamatos jelenlétével az előadás motorja lett. Az Armindót éneklő Alberto Miguélez Rouco inkább egyszerűségében volt emlékezetes; a két kisebb szerepben, mint Emilio és Ormonte, Jacob Lawrence és Matthieu Walendzik komikusi vénáját kamatoztathatta, egy-egy karakteres áriában.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_18-144138.jpg

Jacob Lawrence (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

Lenyűgöző volt az összhang William Christie és együttese között, úgy tűnt, mintha a zenészeket zsinórral kötötték volna a karmesterhez, de még ez sem lenne igaz, néha Christie-nek meg sem kellett mozdítania a kezét,

elég volt egy derűs, zeneszerető pillantás (vagy talán valamiféle gondolatátvitel?), hogy tempó, dinamika és hangszín ritkán hallható harmóniája szólaljon meg.

Nem véletlenül emeltem ki a pillantás szerepét, felemelő volt látni, hogy a legendás dirigens milyen őszinte mosollyal figyeli egy-egy énekes vagy hangszeres szólista produkcióját.

Barokk operákat hallgatva az ember gyakran arra eszmél rá, hogy nem is volt olyan sok ez az eltelt háromszáz év, az embereket már akkor is foglalkoztatták a nemi szerepek, a társadalmi elvárások, vizsgálták, mitől tipikus vagy éppen rendkívüli egy személyiség vagy az emberi kapcsolatok természete és az emberek közötti érzelmek is ismerősek lehetnek. Nagy öröm, hogy Händel operája olyan érzékeny és pontos előadásban szólalhatott meg, amely ezeket a kapcsolódási pontokat a közönség számára is érzékelhetővé tette.

Fejléckép: William Christie és a Les Arts Florissants (fotó: Nagy Attila / Müpa)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Plusz

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.
Klasszikus

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.
Klasszikus hír

Hallgassa meg ön is a Szent Efrém Férfikar új lemezét!

Az együttes Kings & Queens címmel adta ki tizenhatodik albumát, melynek lemezbemutató koncertjére május 5-én kerül majd sor a Fonóban. A felvétel meghallgatható a nagyobb streamingplatformokon is.
Klasszikus hír

Február 20-ától lehet jelentkezni az idei Bartók Világversenyre

A szervező Zeneakadémia meghirdette a 44 000 euró összdíjazású, ezúttal hegedűsöknek rendezendő megmérettetését, a zsűriben most is elismert magyar és külföldi zenészek ülnek majd.
Klasszikus kritika

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének tanárát, Kertész Lajos zongoraművészt, református teológust életének 98. évében érte a halál.