Klasszikus

Egy varázserejű pillantás

2021.10.06. 15:55
Ajánlom
A régizene-játszás sztárjai, a Les Arts Florissants együttes és alapítójuk, William Christie érkeztek szeptember 28-án a Müpába, hogy fiatal énekes szólistákkal előadják Händel könnyed hangvételű, de korántsem súlytalan operáját, a Partenopét.

Pirosbetűs ünnep a hazai régizene-kedvelők számára, ha olyan formátumú előadók érkeznek vendégszerepelni, mint az idén hetvenhetedik életévét betöltő William Christie, aki több mint három évtizede alapított együttesével, a Les Arts Florissants-nal a historikus előadásmód legnagyobb mesterei közé tartozik.

Felsorolni se lehet mindazokat a nagy jelentőségű koncerteket, lemezeket, amelyeken már elfeledett vagy nem kellő értékén kezelt műveket poroltak le, hogy újra teljes pompájukban tündökölhessenek a zenekedvelők számára.

Legújabb, budapesti vendégszereplésük azonban nem csupán egy technikai finomságokat nagy szakértelemmel vizsgáló, szűk hozzáértő réteg számára jelentett élményt, Händel pompás muzsikája érzékeny és magával ragadó előadásban hangzott el.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_47-143702.jpg

Les Arts Florissants (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A Partenope az ókori keretek ellenére tisztán magánéleti konfliktussal foglalkozik, a benne szereplő csatát is a szerelmi szál motiválja. A cumae-i herceg, Emilio, azért támadja meg a nápolyi királynő birodalmát, mert az asszony visszautasította szerelmét. A libretto a maga korában nagyon népszerű volt, több szerző is megzenésítette, habár jelentős kritikában is részesült a túl frivolnak mondott cselekmény miatt. A vígoperákban is gyakran felbukkanó álöltözet-motívum mellett a sok titkolózás, cselszövés is a darab kevésbé komoly oldalát erősíti. Nem is beszélve a pikáns befejezésről, a férfiruhába öltözött Rosmira végső leleplezéséről;

egykori kedvese úgy akadályozza meg, hogy párbajoznia kelljen a mindenki által hős lovagnak hitt leánnyal, hogy azt kéri, vívjanak fedetlen felsőtesttel.

Ha azonban megkapargatjuk a felszínt, láthatjuk, mennyivel többről van szó, mint puszta szerelmi civakodásokról.

Az opera cselekményét aktívan alakító szereplők mind nők: az egyszerre érzékeny és erős királynő, Partenope,

aki még arra is képes, hogy seregeit amazonként maga vezesse, valamint a férfiruhában, Eurimene néven hűtlen kedvese nyomába eredő Rosmira, aki nem csupán harcol a csatában, de csavaros eszével végül eléri, hogy mindenki megfelelő párra találhasson. Velük szemben a Partenopéért epekedő Armindo passzív figura, arra is csak hosszas noszogatás után hajlandó, hogy egyáltalán szerelmet valljon a királynőnek (bár a Müpában rendezett előadáson a szerepet kontratenor énekelte, a 18. századi ősbemutatón a szólamot énekesnő szólaltatta meg – ahogyan egy néhány évvel ezelőtti lemezfelvételen is, Baráth Emőke személyében). A harcba szálló Emilio tipikus vígoperai karakter: hőzöng, csetlik-botlik, de egy pillanatra sem lehet komolyan venni.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_49-144608.jpg

Hugh Cutting, Matthieu Walendzik, Helen Charlston, William Christie és Alberto Miguélez Rouco (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

Arsace figurája már érdekesebb, első ránézésre a barokk gondolkodás szerint ő a tipikus negatív példa, az állhatatlan férfi, aki ahelyett, hogy kitartana kedvese (a csupa pozitív tulajdonsággal rendelkező, hűséges, kitartó, okos és érzékeny Rosmira) mellett, képtelen ellenállni a női szépség varázsának, és menyasszonyát elhagyva a királynőnek kezd udvarolni. Létezik azonban még egy jellemző barokk téma, aminek nézőpontjából Arsace figuráját másként értelmezhetjük:

ő az érzelmeinek kiszolgáltatott ember, akin keresztül a mű képes bemutatni, milyen veszélyekkel jár, ha valaki nem uralja szenvedélyeit.

A férfi vívódik, gyötrődik a két nő közötti választás kényszerétől, a legösszetettebb lelki történések őbenne mennek végbe.

A félig szcenírozott előadás néhány jelzésszerű díszletelemmel, jelenkori, semleges hatású jelmezekkel (Jean-Luc Taillefert munkáival) és Sophie Daneman kevés eszközzel is sokat mondó rendezői megoldásaival került színre. A Müpa nagy mérete ellenére is intimnek ható terében jól érvényesültek azok a finom gesztusok, apró jelzések, amelyek érzékenyen árnyalták a karaktereket. Partenope szertartásosan megy le a lépcsőn, Oronte segítségével, vagy indulatosan inti magához a kapitányát, netán határozottan és önállóan, egyedül közlekedik – apró különbségek, mégis jól festik a királynő pillanatnyi lelkiállapotát.

Hasonlóan kidolgozott volt a tekintetek játéka, a kis mozdulatok is jól érvényesültek,

a fiatal énekesek rendelkeztek azzal a kifejezőerővel, ami szükséges egy pillantás pontos irányításához és jelentőségteljességéhez.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_41-142853.jpg

Ana Vieira Leite (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A vokális teljesítmény élményszerűsége elsősorban nem annak volt köszönhető, hogy a szereplők különleges vagy nagy hangon szólaltak meg, inkább a kimunkált szólamformálás, a stílusismeret és a kontrollált hangszínhasználat tette emlékezetessé a hat művész produkcióját (ők a szintén William Christie alapította Le Jardin des Voix énekesakadémia résztvevői). A Partenope szerepét éneklő

Ana Vieira Leite könnyed, fényes szopránjával ideális barokk énekes, érzékeny színpadi játéka miatt az összetett hősök lelki finomságait is képes megjeleníteni,

különösen emlékezetes volt, mikor az erős királynő sebezhetőségét mutatta meg. A másik kiemelkedő produkció az Arsacét éneklő Hugh Cuttinghoz volt köthető, aki rugalmas és megbízható kontratenor hangon szólaltatta meg a férfi tépelődéseit. Helen Charlston mint Rosmira/Eurimene a szólama magasabb tartományában tűnt ki, emellett szinte folyamatos jelenlétével az előadás motorja lett. Az Armindót éneklő Alberto Miguélez Rouco inkább egyszerűségében volt emlékezetes; a két kisebb szerepben, mint Emilio és Ormonte, Jacob Lawrence és Matthieu Walendzik komikusi vénáját kamatoztathatta, egy-egy karakteres áriában.

2021-2022-Osz_210928_EnsembleLesArtsFlorissants_c_NagyAttila_KICSI_MUPA_NA20210928_kicsi_18-144138.jpg

Jacob Lawrence (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

Lenyűgöző volt az összhang William Christie és együttese között, úgy tűnt, mintha a zenészeket zsinórral kötötték volna a karmesterhez, de még ez sem lenne igaz, néha Christie-nek meg sem kellett mozdítania a kezét,

elég volt egy derűs, zeneszerető pillantás (vagy talán valamiféle gondolatátvitel?), hogy tempó, dinamika és hangszín ritkán hallható harmóniája szólaljon meg.

Nem véletlenül emeltem ki a pillantás szerepét, felemelő volt látni, hogy a legendás dirigens milyen őszinte mosollyal figyeli egy-egy énekes vagy hangszeres szólista produkcióját.

Barokk operákat hallgatva az ember gyakran arra eszmél rá, hogy nem is volt olyan sok ez az eltelt háromszáz év, az embereket már akkor is foglalkoztatták a nemi szerepek, a társadalmi elvárások, vizsgálták, mitől tipikus vagy éppen rendkívüli egy személyiség vagy az emberi kapcsolatok természete és az emberek közötti érzelmek is ismerősek lehetnek. Nagy öröm, hogy Händel operája olyan érzékeny és pontos előadásban szólalhatott meg, amely ezeket a kapcsolódási pontokat a közönség számára is érzékelhetővé tette.

Fejléckép: William Christie és a Les Arts Florissants (fotó: Nagy Attila / Müpa)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Ha az ember idős, már sokkal szabadabb” – születésnapi interjú a 80 éves Vidovszky Lászlóval

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, március 2-án pedig a Zeneakadémia is koncerttel köszönti Vidovszky László Kossuth-díjas zeneszerzőt. A jeles alkalom apropóján pályája indulásairól, zeneszerzői motivációiról és alapelveiről kérdeztük a komponistát.
Színház

Átadták a Kortárs Magyar Dráma-díjat: Pintér Béla és Horváth János Antal az idei kitüntetettek

A Radnóti Zsuzsa dramaturg alapította elismerést idén Pintér Béla érdemelte ki több évtizedes munkásságáért és színpadi szövegeiért. Különdíjat kapott Horváth János Antal, a Loupe Színházi Társulás alapítótagja.
Színház

Miért kell eljutni a tragédiáig? – Budaörsön rendezi meg a Hamletet Alföldi Róbert

Megtartották a h.ml.t. című előadás próbáját. Shakespeare drámáját április 20-án mutatják be a Budaörsi Latinovits Színházban, de a premiert még megelőzi egy nyílt próba márciusban, a Színházak Éjszakáján.
Klasszikus

„Egy álmom válik valóra” – interjú Mohai Bálint fagottművésszel

A Concerto Budapest szimfonikus zenekar március 3-i Mozart-napjának nyitókoncertjén csendül fel az örök érvényű mester Esz-dúr sinfonia concertantéja oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297b). Ennek apropóján beszélgettünk az együttes szólamvezetőjével.
Zenés színház

Párkapcsolati dráma színes háttér előtt – A víg özvegy Zürichben

Az operettműfaj megújítójaként is emlegetett ausztrál rendező, Barrie Kosky ezúttal Lehár-műhöz nyúlt. Produkciójában ezúttal sem alkalmazott túl radikális eszközöket, már amennyiben nem tekintjük annak az emberi lélek mélységeit feltáró elemzést.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

A Moldván túl – Bedřich Smetana ritkábban játszott művei

1824. március 2-án született a cseh nemzeti zene egyik legnagyobb alakja, Bedřich Smetana. Hazám című ciklusának közkedvelt darabját, a Moldvát mindenki ismeri, de mit érdemes még meghallgatni a zeneszerzőtől?
Klasszikus hír

Meglett a Győri Filharmonikus Zenekar vadászkürtje

A rendőrség megtalálta azt a nagy értékű hangszert, amelyet januárban tulajdonított el valaki az együttestől. A kürt így visszakerülhetett jogos tulajdonosához.
Klasszikus interjú

„Ha az ember idős, már sokkal szabadabb” – születésnapi interjú a 80 éves Vidovszky Lászlóval

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, március 2-án pedig a Zeneakadémia is koncerttel köszönti Vidovszky László Kossuth-díjas zeneszerzőt. A jeles alkalom apropóján pályája indulásairól, zeneszerzői motivációiról és alapelveiről kérdeztük a komponistát.
Klasszikus ajánló

Nemzetközi színtérre lép az Orgonák éjszakája

A Magyarországon már évek óta népszerű programot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország, május 18-án, pünkösd szombatján.
Klasszikus interjú

„Egy álmom válik valóra” – interjú Mohai Bálint fagottművésszel

A Concerto Budapest szimfonikus zenekar március 3-i Mozart-napjának nyitókoncertjén csendül fel az örök érvényű mester Esz-dúr sinfonia concertantéja oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297b). Ennek apropóján beszélgettünk az együttes szólamvezetőjével.