- Tudomásom szerint a verseny indulói közül többeket ismert már.
- Valóban, a díjazottak közül négy zongorista a Zeneakadémia növendéke volt. Régóta ismerem őket, nyomon kísérem a pályájuk alakulását. Amikor hat évvel ezelőtt tanszékvezető lettem, engedtem annak az ötletemnek, hogy indítsunk egy előkészítőt a kevésbé jó zeneiskolába járt növendékek számára, hogy a későbbiekben legyen esélyük felvételt nyerni a Zeneakadémiára. A verseny második díjazottja, Rigó Ronald jelentkezett, és idővel be is került az intézménybe. Remekül végzett, káprázatos zongoraművész, és nem kis büszkeséggel tölt el, hogy a Zeneakadémia neveltjének mondhatom őt. Varga Gergő Zoltán szintén hozzánk járt, ő már végzett is, egyenes ívű karriert jósolhatunk neki, folyamatosan fejlődik, és még messze nincs az út végén.
Kapcsolódó
„Célom, hogy a közönségnek élményt tudjak nyújtani”
A Dunaszerdahelyen született Rigó Ronald a Cziffra György Zongoraverseny egyik második helyezettje. A fellépést megelőző izgalomról, példaképéről, céljairól is beszélt nekünk a lenyűgöző játékával a zsűri tetszését is megnyerő fiatal zongoraművész.
- Ön szerint másképp játszanak a mostani zenészek mint régebben?
- A divathullám minden korszakon végigvonul. Az internet közelebb hozza a mai és a régi korok nagy előadóinak játékát a fiatalokhoz. Gyakorlatilag bármilyen előadás meghallgatható. Jó oldala mellett mindez azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kevésbé jó előadók felvételei is elérhetőek, és szűrő nélkül jutnak el a fiatalokhoz.
Úgy vélem, hogy a gyerekeknek és a tanároknak kell a szűrőt beiktatniuk. Öröm, hogy nagyjából minden elérhető Cziffra mestertől is a You Tube-on. Ennek hozadéka lehet, hogy átlagban magas a színvonal, a növendékek tudnak kitől tanulni, kihez mérni a képességeiket. Fiatalkoromban minden másképp volt, emlékszem, édesapám hozott nekem Németországból egy Cziffra lemezt, az volt az első és hosszú ideig egyetlen közvetett találkozásom vele.
- A versenyzők között megfelelt volna valaki a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen is?
- Igen! Ugyan a repertoár nem volt ugyanaz, de hiszem, hogy kiválóan játszottak volna, elnyerve a zsűri és a közönség tetszését.
- Jól ismerte Cziffra Györgyöt. A versenyekhez való hozzáállásáról mit tud?
- Ő is szervezett hasonlót, először Párizsban, később egy másik francia városban. Nem nagyon szerette őket, általában a művészek – hiúságból is talán, – nem igazán kedvelik a megmérettetéseket. Az elmúlt évtizedek megkövetelik a művészektől, hogy a próbálkozások ezen formáját válasszák. E szükséges rossz nélkül nehéz és bonyodalmas egy karrier beindítása. Cziffra célul tűzte ki a fiatal tehetségek segítését, szerette volna biztosítani a pályájukat. Egy versenydíj tökéletes szintfelmérő. Az igazán nagy tehetség, jó felkészüléssel és a nemzetközi pódiumon elért helyezéssel a háta mögött tekintélyes karriernek nézhet elébe.
- Érte most meglepetés?
- A verseny legnagyobb pozitívuma a számomra, és talán a többi zsűritag és a versenyzők számára is, hogy Balázs János nagyszerűen kitalálta, hogy szerepeljen Cziffra–átirat és kortárs darab a versenyen, ami unikumnak számít. Nagyszerű darabokról beszélünk, és a fiatalok kivétel nélkül jól vették a darabok tartogatta akadályokat. Meglepő, hogy ezeket is játszották a legjobban.