Klasszikus

Egy zenészóriás arcai – Daniel Barenboim 80 éves

2022.11.15. 13:20
Ajánlom
Zongorista, karmester, békepárti gondolkodó, a Berlini Állami Opera zeneigazgatója – Daniel Barenboim szerteágazó tevékenységét nehéz röviden összefoglalni. Születésnapi cikkünkben a szavak mellett a zenén keresztül is végigtekintünk egy gazdag pálya fontosabb csomópontjain.

Daniel Barenboim 1942. november 15-én született Buenos Airesben. Már gyermekként színpadra lépett zongoristaként, hogy aztán hamar szárnyára kapja a világhír. A kiváló muzsikus azonban nem érte be annyival, hogy kizárólag a művészeten keresztül szóljon a közönséghez, társadalmi munkássága is igen jelentős. Kevesen vannak, akik annyit tettek volna a béke érdekében, az embereket szétválasztó, mesterséges határok eltörléséért, mint Daniel Barenboim. Egy rendkívüli pálya fontosabb aspektusait gyűjtöttük össze.

A csodagyerek

Daniel Barenboim szülei mindketten zongoristák voltak, így nem meglepő, hogy ő is igen korán találkozott a hangszerrel, ötéves korában kezdett édesanyjától tanulni, majd hamarosan apja vette kézbe a gyermek zenei nevelését. Az ifjú muzsikusban lakozó tehetség hamar megmutatkozott, első koncertjét 1950 augusztusában adta szülővárosában, ekkor még nem töltötte be a nyolcadik életévét.

Tizenkét éves korában már karmesteri tanulmányokat is folytatott Salzburgban, a Wilhelm Furtwänglerrel való találkozása pedig fordulópontot jelentett a pályáján.

A gyermek Barenboim csodálta a karmestert, ám azt is elbűvölte a fiatal zongorista tehetsége, meg is hívta, hogy Beethoven I. zongoraversenyét játssza a Berlini Filharmonikusokkal. Apja azonban nem engedte, közel volt még a II. világháború emléke, és úgy gondolta, nem volna biztonságos egy zsidó fiúnak Németországba utaznia. Koncertekből persze így sem volt hiány, ahogy ez a rádiófelvétel is bizonyítja, amelyen Daniel Barenboim Scarlatti, Chopin és Kabalevszkij műveit játssza.

A zongorista

Bár sokoldalú tehetsége és érdeklődése következtében Daniel Barenboim pályája igen sokszínű, mindvégig hű maradt hangszeréhez, a zongorához, és még a közelmúltban is számos koncertet adott, és felvételt készített. Szólóműveket és kamarazenét is játszott, 1991-ben Itzhak Perlmannal Brahms-hegedűszonátákat rögzítettek, ez a lemez Grammy-díjas is lett. Akárcsak négy évvel később a Mozart és Beethoven kvintettjeiből készített album, melyen szintén zongoristaként működött közre.

Bár a klasszikus-kora romantikus repertoár mindig is kiemelkedően fontos helyet töltött be pályáján, repertoárja igen sokszínű,

felvételt készített például Bach Das wohltemperierte Klavier című művéből, de nyitott a 20. század zenéje felé is. Aligha akad olyan zongorista, aki ne merülne el Liszt Ferenc muzsikájában is, így Barenboim számos koncertet adott a zeneszerző műveiből, ezen az 1985-ös felvételen a Zarándokévek-ciklusból játssza a Dante-szonátát.

Partner a kamarazenében és az életben

1966 karácsonyán Daniel Barenboim megismerkedett a nála három évvel fiatalabb brit csellóművésszel, Jacqueline du Prével. Fél év sem telt el, és a két tehetséges fiatal házasságot kötött Jeruzsálemben, amihez az ifjú arának át kellett térnie a zsidó hitre. A szertartás során az egyik tanú a karmester Zubin Mehta volt, Barenboim közeli barátja. A közönség és a média álompárként tekintett az ifjú házasokra: szépek voltak, sugárzóan tehetségesek, számos koncertet adtak együtt. Jacqueline du Prére

rövid pályafutása ellenére mai napig úgy tekint a zenetörténet, mint a valaha élt egyik legjelentősebb csellóművészre, akiről férje is azt nyilatkozta, néha úgy érzi, nehezére esik lépést tartania a zsenialitásával.

A boldogság és a sikerek azonban nem tartottak sokáig, 1971-ben a fiatal művésznő azt vette észre, hogy az ujjai veszítenek érzékenységéből. A következő két évben csak elvétve lépett fel, utolsó nyilvános koncertjét 1973. februárjában adta – ebben az évben diagnosztizálták szklerózis multiplexszel. Barenboimmal közösen létrehoztak egy alapot a betegség kutatására, és jótékonysági koncerteket is szerveztek. Jacqueline du Pré még tizennégy évig élt a betegségével, 1987-ben hunyt el. A korszak technikai fejlődésének köszönhetően játékát számos felvétel őrzi, és jó párszor rögzítették, ahogyan Daniel Barenboimmal közösen muzsikálnak.

A legnagyobb zenei öröm volt vele együtt játszani

– emlékezett vissza később Barenboim a feleségére.

A karmester

Nehéz lenne felsorolni mindazt a művet, zeneszerzőt, szép koncertet és különleges pillanatot, ami Daniel Barenboim karmesteri pályájához kapcsolódik. 1962-ben debütált dirigensként, Tel-Avivban vezényelte az Izraeli Filharmonikusokat, de még abban az évben Ausztráliában is pulpitusra lépett. Operát 1973-ban vezényelt először, Mozart Don Giovanniját az Edinburgh-i Fesztiválon.

A világ számos jelentős zenekarát dirigálta, és a legnagyobb operaházaknak lett visszatérő vendége, zeneigazgató volt a Chicagói Szimfonikusoknál, a New York-i Filharmonikusoknál, a milánói Scalában, és még sorolhatnánk.

Bécsben 2009-ben vezényelte először a híres újévi koncertet, majd további két alkalommal tért vissza a különleges eseményre. Barenboim karmesteri repertoárja is rendkívül nagy, ráadásul versenyműveket rendszeresen vezényel a zongora mellől, ahogy az ezen a felvételen szereplő Mozart-zongoraverseny esetében is teszi.

Az intézményvezető

A leghosszabb intézményvezetői kapcsolat a Berlini Állami Operához és annak állandó együtteséhez, a Berlini Staatskapelléhez köti Daniel Barenboimot.

1992 óta tölti be a zeneigazgatói posztot, ezzel rekordernek számít a jövőre 280 éves intézmény történetében. 2000-ben a zenekartól életre szóló karmesteri kinevezést kapott.

Neve összeforrt az intézménnyel, és munkássága óriási szerepet játszott abban, hogy a Berlini Állami Operát a világ legrangosabb zenei intézményei között tartjuk számon. Ahogy ezen a felvételen is látszik, Barenboim nem csupán a német nyelvterülethez köthető operarepertoárban alkotott emlékezeteset, a színház olasz és francia dalműveket is szép számmal mutatott be az ő vezényletével. Vezényletével a zenekar számos sikeres turnén vett részt, 2003-as berlini Tannhäuser-felvétele megkapta a legjobb operaelőadásnak járó Grammy-díjat.

A Wagner-specialista

Daniel Barenboim pályáján Wagner zenéje mindig is különleges szerepet töltött be, rendkívüli előadások fűződnek nevéhez. Többször vezényelt Bayreuthban is, Harry Kupfer rendezővel közös Ring-produkciójuk, mely 1988-tól 1992-ig szerepelt a fesztivál műsorán,

egy generáció legnagyobb Wagner-élményét jelentette, a belőle készült felvétel pedig azóta is etalonnak számít.

Barenboim azonban ennél is többet tett Wagner zenéjéért, a kultúrán keresztüli békés együttélés jegyében. Izraelben ugyanis 1948-tól kezdve nem játszották a komponista muzsikáját, válaszul arra a Wagner-kultuszra, ami a náci Németországot jellemezte. Bár időről időre előfordultak kezdeményezések, hogy valaki megtörje ezt a tilalmat, a törekvések nem jártak sikerrel. Barenboim már 1989-ben felemelte a szavát az általa helytelennek tartott gyakorlat ellen, arra hivatkozva, hogy Wagner emberi fogyatékosságait el kell választani attól a csodálatos zenétől, amit írt. Mégis több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy tevőlegesen is felléphessen a tilalom ellen. 2001. július 7-én a Berlini Staatskapelle adott koncertet Jeruzsálemben, Barenboim pedig A walkür első felvonását akarta játszani. A tiltakozások hatására végül megváltoztatta a programot, ám amikor a koncert végén a második ráadásra került volna sor, a közönséghez fordult: „Annak ellenére, amit az Izraeli Fesztivál feltételez,

ülnek a közönségben olyanok, akikben Wagner nem ébreszt náci képzettársításokat. Azokat is tiszteletben tartom, akik számára ez az asszociáció túl erős. Demokratikus módon azoknak fogunk Wagnert játszani, akik hallani szeretnék.

A közönség soraiban hosszas vita támadt, és a hallgatóság egy része távozott is, ám végül elhangzott a Trisztán és Izolda nyitánya. (Barenboim az ukrajnai háború kapcsán az orosz művészet tilalma ellen is felemelte a hangját, egy márciusi jótékonysági koncerten, a Berlini Állami Operában mondott beszédében.)

A humanista

A West-Eastern Divan Orchestra megalapítása egy baráti beszélgetésre vezethető vissza, Daniel Barenboim és az irodalomtudós, Edward W. Said zenéről, kultúráról diskuráltak, és arról, hogyan lehet általuk jobbá tenni a világot. A két békepárti gondolkodóban felmerült, hogy

valamilyen módon tenni kellene az izraeli-palesztin konfliktus megoldása érdekében – ebben szerepet játszott, hogy származásukat és kulturális kötődéseiket tekintve a két szembenálló oldalhoz tartoztak.

1999-ben hozták létre a zenekart, melyet Goethe versciklusa alapján neveztek el. Az első kurzust Weimarban tartották, fiatal izraeli és arab muzsikusok részvételével, a kölcsönös megértés jegyében. A zenekar magját ma is a két népcsoport egyenlő arányban részt vevő tagjai alkotják, hozzájuk társulnak további zenészek, akik minden nyáron részt vesznek egy próbaidőszakon, majd turnéra indulnak. A West-Eastern Divan Orchestra mára a legnagyobb fesztiválok állandó vendégévé vált. Jelenlegi koncertmestere Barenboim kisebbik fia, a hegedűművész Michael Barenboim, kamaraegyüttesük mindössze néhány hete lépett fel Budapesten is.

A projektünk talán nem változtatja meg a világot, de egy lépés afelé

– nyilatkozta a zenekar megalapításáról Daniel Barenboim.

És hogyan tovább? Bár a Berlini Állami Opera lelkesen készült, hogy megünnepelje főzeneigazgatóját, Daniel Barenboim egy ideje betegeskedik, és egészségügyi okokból először az ő vezényletével tervezett Ring-előadásokat kellett lemondania, majd születésnapi koncertjét is. Az intézmény jókívánságokat gyűjtött számára, a zenekar tagjai egy rendhagyó születésnapi felvételt készítettek, és reménykednek benne, hogy az elmaradt hangverseny is pótolható még. „Nyolcvanévesen mi áll még Daniel Barenboim előtt?” – tette fel a kérdést a születésnap kapcsán a brit zenei szakíró, Normann Lebrecht, aki korábban interjút is készített a művésszel. „Remélheti, hogy Herbert Blomstedthez hasonlóan kilencvenöt éves koráig is színpadra léphet, vagy azon is túl.

Ez kétségtelenül elegendő lenne a legtöbb halandó muzsikusnak, Barenboim azonban nem közönséges földi halandó.

Nem mindennapi önbizalommal és küldetéstudattal rendelkezik. Mélyen hisz abban, hogy a zenén keresztül jobbá teheti a világot. Folyamatosan erre törekszik, ez a vágy hajtja tovább és tovább. Imádkozunk a felgyógyulásáért, és azért a jobb világért, amiről olyan szenvedélyesen hirdeti, hogy egyszer eljöhet. Addig pedig még van remény.”

Fejléckép: Daniel Barenboim (fotó/forrás: Omer Messinger / Getty Images Hungary)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Ők kapták a legmagasabb állami kitüntetéseket 2025-ben

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a művészeti és a tudományos élet legrangosabb elismeréseit, Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint Magyar Érdemrend kitüntetéseket adott át Sulyok Tamás köztársasági elnök.
Plusz

Koncz Gábor kapja idén a Kossuth-nagydíjat

Orbán Viktor miniszterelnök március 14-én bejegyzést tett közzé a Harcosok Klubja elnevezésű online Facebook-csoportban. Mint azt az Index kiszúrta, a kormányfő egyebek közt elárulta a közösség tagjainak, hogy a mai napon Koncz Gábor színművész veheti át a Kossuth-nagydíjat.
Plusz

A kulturális élet szereplőit ismerték el március 15. alkalmából

Zsigó Róbert, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára állami kitüntetéseket adott át március 15. alkalmából a Pesti Vigadóban. A kitüntetéseket március 13-án délután vehették át a kulturális élet szereplői.
Vizuál

Sosem látott filmfelvétel került elő az egykori Nemzeti Színház felrobbantásáról

Pontosan hatvan év telt el azóta, hogy a metró építkezésre hivatkozva lerombolták Budapest ikonikus épületét. Az NFI Filmarchívumban most feldolgozott filmfelvételek segítenek abban, hogy azok is átélhessék az élményt, akik sosem járhattak az épületben.
Színház

Nyílt próbán mutatkozik be a Cyrano modern változata

Március 29-én, egy nyílt próba keretében találkozhatnak a nézők először Martin Crimp Cyrano-feldolgozásával, amely Edmond Rostand klasszikusának modern köntösbe bújtatott változata. A történetet Závada Péter fordításában, Pelsőczy Réka rendezésében ismerheti meg a közönség.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

A szélességi körök visszhangjai – spanyol vonósnégyes kalauzol az európai és amerikai zene világában

A Cuarteto Matrice programja északról dél felé haladva navigál keresztül a 20. századi Európán és Amerikán. A spanyol kvartett a hiánypótló MERITA – európai kamarazenei együttműködés keretében érkezik Magyarországra, és ad koncertet a BMC-ben, április 7-én.
Klasszikus gyász

Elhunyt Sofia Gubaidulina zeneszerző

Napjaink egyik legjelentősebb orosz zeneszerzőjét, aki élete utolsó évtizedeit Németországban töltötte, kilencvenhárom éves korában, március 13-án érte a halál.
Klasszikus ajánló

Végh Sándor egykori tanítványa tart kamarazene kurzust a Concerto Mesteriskola keretében

A kamarazenei élet egy újabb kiválósága, Arvid Engegård tart ingyenes, nyilvános, angol nyelvű mesterkurzust március 17-én, a zenekar Páva utcai székházában.
Klasszikus hír

Még lehet jelentkezni a Kocsis Zoltán-díjra!

A Kocsis–Hauser Alapítvány idén is meghirdette a Kocsis Zoltán-díjat, amelyre a Magyarországon és külföldön élő magyar állampolgárságú, valamint Magyarországon élő vagy tanuló külföldi, nem magyar állampolgárságú zongoristák jelentkezését várják. Jelentkezési határidő: április 10.
Klasszikus ajánló

Haydn alakját járja körül a Metrum Ensemble koncertszínházi előadása

A zeneszerző titokzatos élete, a zseni és a külvilág kapcsolata, valamint a Haydn körüli nőalakok állnak a Haydn out, muse in – múzsadilemmák – című előadás fókuszában, amely legközelebb április 4-én látható a Jurányi Házban.