Daniel Barenboim 1942. november 15-én született Buenos Airesben. Már gyermekként színpadra lépett zongoristaként, hogy aztán hamar szárnyára kapja a világhír. A kiváló muzsikus azonban nem érte be annyival, hogy kizárólag a művészeten keresztül szóljon a közönséghez, társadalmi munkássága is igen jelentős. Kevesen vannak, akik annyit tettek volna a béke érdekében, az embereket szétválasztó, mesterséges határok eltörléséért, mint Daniel Barenboim. Egy rendkívüli pálya fontosabb aspektusait gyűjtöttük össze.
A csodagyerek
Daniel Barenboim szülei mindketten zongoristák voltak, így nem meglepő, hogy ő is igen korán találkozott a hangszerrel, ötéves korában kezdett édesanyjától tanulni, majd hamarosan apja vette kézbe a gyermek zenei nevelését. Az ifjú muzsikusban lakozó tehetség hamar megmutatkozott, első koncertjét 1950 augusztusában adta szülővárosában, ekkor még nem töltötte be a nyolcadik életévét.
Tizenkét éves korában már karmesteri tanulmányokat is folytatott Salzburgban, a Wilhelm Furtwänglerrel való találkozása pedig fordulópontot jelentett a pályáján.
A gyermek Barenboim csodálta a karmestert, ám azt is elbűvölte a fiatal zongorista tehetsége, meg is hívta, hogy Beethoven I. zongoraversenyét játssza a Berlini Filharmonikusokkal. Apja azonban nem engedte, közel volt még a II. világháború emléke, és úgy gondolta, nem volna biztonságos egy zsidó fiúnak Németországba utaznia. Koncertekből persze így sem volt hiány, ahogy ez a rádiófelvétel is bizonyítja, amelyen Daniel Barenboim Scarlatti, Chopin és Kabalevszkij műveit játssza.
A zongorista
Bár sokoldalú tehetsége és érdeklődése következtében Daniel Barenboim pályája igen sokszínű, mindvégig hű maradt hangszeréhez, a zongorához, és még a közelmúltban is számos koncertet adott, és felvételt készített. Szólóműveket és kamarazenét is játszott, 1991-ben Itzhak Perlmannal Brahms-hegedűszonátákat rögzítettek, ez a lemez Grammy-díjas is lett. Akárcsak négy évvel később a Mozart és Beethoven kvintettjeiből készített album, melyen szintén zongoristaként működött közre.
Bár a klasszikus-kora romantikus repertoár mindig is kiemelkedően fontos helyet töltött be pályáján, repertoárja igen sokszínű,
felvételt készített például Bach Das wohltemperierte Klavier című művéből, de nyitott a 20. század zenéje felé is. Aligha akad olyan zongorista, aki ne merülne el Liszt Ferenc muzsikájában is, így Barenboim számos koncertet adott a zeneszerző műveiből, ezen az 1985-ös felvételen a Zarándokévek-ciklusból játssza a Dante-szonátát.
Partner a kamarazenében és az életben
1966 karácsonyán Daniel Barenboim megismerkedett a nála három évvel fiatalabb brit csellóművésszel, Jacqueline du Prével. Fél év sem telt el, és a két tehetséges fiatal házasságot kötött Jeruzsálemben, amihez az ifjú arának át kellett térnie a zsidó hitre. A szertartás során az egyik tanú a karmester Zubin Mehta volt, Barenboim közeli barátja. A közönség és a média álompárként tekintett az ifjú házasokra: szépek voltak, sugárzóan tehetségesek, számos koncertet adtak együtt. Jacqueline du Prére
rövid pályafutása ellenére mai napig úgy tekint a zenetörténet, mint a valaha élt egyik legjelentősebb csellóművészre, akiről férje is azt nyilatkozta, néha úgy érzi, nehezére esik lépést tartania a zsenialitásával.
A boldogság és a sikerek azonban nem tartottak sokáig, 1971-ben a fiatal művésznő azt vette észre, hogy az ujjai veszítenek érzékenységéből. A következő két évben csak elvétve lépett fel, utolsó nyilvános koncertjét 1973. februárjában adta – ebben az évben diagnosztizálták szklerózis multiplexszel. Barenboimmal közösen létrehoztak egy alapot a betegség kutatására, és jótékonysági koncerteket is szerveztek. Jacqueline du Pré még tizennégy évig élt a betegségével, 1987-ben hunyt el. A korszak technikai fejlődésének köszönhetően játékát számos felvétel őrzi, és jó párszor rögzítették, ahogyan Daniel Barenboimmal közösen muzsikálnak.
A legnagyobb zenei öröm volt vele együtt játszani
– emlékezett vissza később Barenboim a feleségére.
A karmester
Nehéz lenne felsorolni mindazt a művet, zeneszerzőt, szép koncertet és különleges pillanatot, ami Daniel Barenboim karmesteri pályájához kapcsolódik. 1962-ben debütált dirigensként, Tel-Avivban vezényelte az Izraeli Filharmonikusokat, de még abban az évben Ausztráliában is pulpitusra lépett. Operát 1973-ban vezényelt először, Mozart Don Giovanniját az Edinburgh-i Fesztiválon.
A világ számos jelentős zenekarát dirigálta, és a legnagyobb operaházaknak lett visszatérő vendége, zeneigazgató volt a Chicagói Szimfonikusoknál, a New York-i Filharmonikusoknál, a milánói Scalában, és még sorolhatnánk.
Bécsben 2009-ben vezényelte először a híres újévi koncertet, majd további két alkalommal tért vissza a különleges eseményre. Barenboim karmesteri repertoárja is rendkívül nagy, ráadásul versenyműveket rendszeresen vezényel a zongora mellől, ahogy az ezen a felvételen szereplő Mozart-zongoraverseny esetében is teszi.
Az intézményvezető
A leghosszabb intézményvezetői kapcsolat a Berlini Állami Operához és annak állandó együtteséhez, a Berlini Staatskapelléhez köti Daniel Barenboimot.
1992 óta tölti be a zeneigazgatói posztot, ezzel rekordernek számít a jövőre 280 éves intézmény történetében. 2000-ben a zenekartól életre szóló karmesteri kinevezést kapott.
Neve összeforrt az intézménnyel, és munkássága óriási szerepet játszott abban, hogy a Berlini Állami Operát a világ legrangosabb zenei intézményei között tartjuk számon. Ahogy ezen a felvételen is látszik, Barenboim nem csupán a német nyelvterülethez köthető operarepertoárban alkotott emlékezeteset, a színház olasz és francia dalműveket is szép számmal mutatott be az ő vezényletével. Vezényletével a zenekar számos sikeres turnén vett részt, 2003-as berlini Tannhäuser-felvétele megkapta a legjobb operaelőadásnak járó Grammy-díjat.
A Wagner-specialista
Daniel Barenboim pályáján Wagner zenéje mindig is különleges szerepet töltött be, rendkívüli előadások fűződnek nevéhez. Többször vezényelt Bayreuthban is, Harry Kupfer rendezővel közös Ring-produkciójuk, mely 1988-tól 1992-ig szerepelt a fesztivál műsorán,
egy generáció legnagyobb Wagner-élményét jelentette, a belőle készült felvétel pedig azóta is etalonnak számít.
Barenboim azonban ennél is többet tett Wagner zenéjéért, a kultúrán keresztüli békés együttélés jegyében. Izraelben ugyanis 1948-tól kezdve nem játszották a komponista muzsikáját, válaszul arra a Wagner-kultuszra, ami a náci Németországot jellemezte. Bár időről időre előfordultak kezdeményezések, hogy valaki megtörje ezt a tilalmat, a törekvések nem jártak sikerrel. Barenboim már 1989-ben felemelte a szavát az általa helytelennek tartott gyakorlat ellen, arra hivatkozva, hogy Wagner emberi fogyatékosságait el kell választani attól a csodálatos zenétől, amit írt. Mégis több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy tevőlegesen is felléphessen a tilalom ellen. 2001. július 7-én a Berlini Staatskapelle adott koncertet Jeruzsálemben, Barenboim pedig A walkür első felvonását akarta játszani. A tiltakozások hatására végül megváltoztatta a programot, ám amikor a koncert végén a második ráadásra került volna sor, a közönséghez fordult: „Annak ellenére, amit az Izraeli Fesztivál feltételez,
ülnek a közönségben olyanok, akikben Wagner nem ébreszt náci képzettársításokat. Azokat is tiszteletben tartom, akik számára ez az asszociáció túl erős. Demokratikus módon azoknak fogunk Wagnert játszani, akik hallani szeretnék.
A közönség soraiban hosszas vita támadt, és a hallgatóság egy része távozott is, ám végül elhangzott a Trisztán és Izolda nyitánya. (Barenboim az ukrajnai háború kapcsán az orosz művészet tilalma ellen is felemelte a hangját, egy márciusi jótékonysági koncerten, a Berlini Állami Operában mondott beszédében.)
A humanista
A West-Eastern Divan Orchestra megalapítása egy baráti beszélgetésre vezethető vissza, Daniel Barenboim és az irodalomtudós, Edward W. Said zenéről, kultúráról diskuráltak, és arról, hogyan lehet általuk jobbá tenni a világot. A két békepárti gondolkodóban felmerült, hogy
valamilyen módon tenni kellene az izraeli-palesztin konfliktus megoldása érdekében – ebben szerepet játszott, hogy származásukat és kulturális kötődéseiket tekintve a két szembenálló oldalhoz tartoztak.
1999-ben hozták létre a zenekart, melyet Goethe versciklusa alapján neveztek el. Az első kurzust Weimarban tartották, fiatal izraeli és arab muzsikusok részvételével, a kölcsönös megértés jegyében. A zenekar magját ma is a két népcsoport egyenlő arányban részt vevő tagjai alkotják, hozzájuk társulnak további zenészek, akik minden nyáron részt vesznek egy próbaidőszakon, majd turnéra indulnak. A West-Eastern Divan Orchestra mára a legnagyobb fesztiválok állandó vendégévé vált. Jelenlegi koncertmestere Barenboim kisebbik fia, a hegedűművész Michael Barenboim, kamaraegyüttesük mindössze néhány hete lépett fel Budapesten is.
A projektünk talán nem változtatja meg a világot, de egy lépés afelé
– nyilatkozta a zenekar megalapításáról Daniel Barenboim.
És hogyan tovább? Bár a Berlini Állami Opera lelkesen készült, hogy megünnepelje főzeneigazgatóját, Daniel Barenboim egy ideje betegeskedik, és egészségügyi okokból először az ő vezényletével tervezett Ring-előadásokat kellett lemondania, majd születésnapi koncertjét is. Az intézmény jókívánságokat gyűjtött számára, a zenekar tagjai egy rendhagyó születésnapi felvételt készítettek, és reménykednek benne, hogy az elmaradt hangverseny is pótolható még. „Nyolcvanévesen mi áll még Daniel Barenboim előtt?” – tette fel a kérdést a születésnap kapcsán a brit zenei szakíró, Normann Lebrecht, aki korábban interjút is készített a művésszel. „Remélheti, hogy Herbert Blomstedthez hasonlóan kilencvenöt éves koráig is színpadra léphet, vagy azon is túl.
Ez kétségtelenül elegendő lenne a legtöbb halandó muzsikusnak, Barenboim azonban nem közönséges földi halandó.
Nem mindennapi önbizalommal és küldetéstudattal rendelkezik. Mélyen hisz abban, hogy a zenén keresztül jobbá teheti a világot. Folyamatosan erre törekszik, ez a vágy hajtja tovább és tovább. Imádkozunk a felgyógyulásáért, és azért a jobb világért, amiről olyan szenvedélyesen hirdeti, hogy egyszer eljöhet. Addig pedig még van remény.”
Fejléckép: Daniel Barenboim (fotó/forrás: Omer Messinger / Getty Images Hungary)
hírlevél
