Klasszikus

Egyéni univerzumok

2009.09.26. 00:08
Ajánlom
Dénes László ötven éve töretlen lelkesedéssel és odaadással neveli a hegedűs-generációkat. Hangszeres főtárgy és metodika órái sokak pályáját és gondolkodását határozták meg. Augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető docense, a Bartók Konzervatórium tanára.

Fidelio Est: Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Dénes László: Bizonyos szint fölött minden emberben - legyen az pedagógus, művész netán "civil" - keveredik a magabiztos öntudat a kételkedéssel. Mindig törekszem valami felé, valamit jobbá akarok tenni, és ha valamit jobbá akarok tenni, akkor egyben kétségbe is vonom azt, hogy amit eddig csináltam, az jó-e? Számos kitüntetést kaptam már, többek között a Kiváló Munkáért elismerést, az Artisjus-díjat, rektori dicséretet. Ezek a magas szintű megbecsülésnek olyan jelei, amit nem értékelhetek túl, de természetesen nagyon jó érzés, mert jelzője annak, hogy amit teszek, az hasznos.

FE: Mi a pedagógiájának a lényege?

DL: A kezdetek óta pedagógusnak készültem, és mindig is rendelkeztem azzal az analitikus készséggel és önismerettel, hogy tudjam, hogy olyan színvonalon tudok dolgozni, amire tényleg szüksége van másoknak. Furcsa kettősség, hogy a tantermet mindig pódiumnak tekintettem, még akkor is, ha a tanítást a legbensőségesebb együttlétnek gondolom. Sajátos helyzetben vagyok, mert alapfoktól a felsőfokig dolgozhattam a növendékekkel, de abban nem ismerek korhatárt, hogy a legkisebb gyerektől a diploma előtt álló kolléga-jelöltig partnernek kell tekinteni a másikat, állandóan figyelve azt az igényt, ami árad a diákból: ez lehet egy rácsodálkozás, lehet egy elvont elméleti kérdés. Ez a társas lét az, ami egy pedagógus számára meghatározó kell legyen. A tanár nem érezheti magát szócsőnek, nem engedheti meg magának azt az attitűdöt, hogy amit mond, azt vagy befogadják, vagy nem. Meg kell figyelnie, hogy az első pillanattól kezdve létre jön-e egy kétoldalú kommunikáció ő és a növendék között - amiben az egyik lehet csendes, befogadó, a másik aktívabb -, és ha ez nincs meg, akkor nem szabad elkezdeni a munkát.

FE: Ez lehet a nyitja annak, hogy bár Tanár Úr nem pódiumi muzsikus, sok esetben jobban el tudja magyarázni a növendékeknek egy-egy frázis megformálási lehetőségeit és mikéntjeit, mint egy gyakorló művész?

DL: Sokszor mondják azt, hogy van előadóművész és van pedagógus. Én azonban legalább annyira előadónak tartom magam (persze nem abban az értelemben, mint egy koncertező hangszeres). Az interpretálás elsősorban értelmezést jelent, és ez egyben az óráim lényege is. Meggyőzően kell tudnom interpretálni egy-egy ujjrendet vagy megindokolni egy másik vonást, meg kell tudnom győzni a növendéket, hogy az a hangszín, az az intenzitás, az a karakter kívántatik oda. Ilyenkor egyfajta előadói igénnyel lépek föl a növendékkel szemben és magammal szemben is. Van bennem egy felhangolt lelkesültség, noha hetven fölött néhány évvel ez már furcsának tűnhet. Az előadó nemcsak előad, hanem ad: kell, hogy adni akarjon a közönségnek - ebben nem lehet különbség pedagógus és pódiumművész között. Csak a közeg más, és talán személyesebb a kontaktus. Továbbá lehet, hogy valaki sokat játszik a hangszeren, koncertezik, de nem érzékeli olyan mértékben azt. Ennyi évi gyakorlat, metodikai tudás után én anélkül, hogy kezembe venném a hegedűt, rendelkezem egy megbízhatóan irányítható, belső érzékelésből fakadó mozgásérzettel. Ilyen értelemben ez egy szakma: vagy muzsikusok vagyunk vagy nem. Azon kívül a pedagógusnak még inkább emberebbnek kell lennie, mert óriási a felelősség, amivel az ifjúságot irányíthatjuk.

FE: Pontosan hány éve tanít?

DL: 51. tanévemet kezdem az idén, 1959-ben indult a pedagógusi pályám Lányi Margit szárnyai alatt. Pestszentlőrincen tartottam az első óráimat, majd 1972-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében is elkezdtem dolgozni, mindkét intézményben Halász Ferenc jóvoltából. 2004-ben, amikor a Tóth Aladár Zeneiskolában elbúcsúztattak, és az egykori növendékeim koncertet adtak, Ácsné Szily Éva kollégám mellett az egyik tanítványom beszédet is mondott. Arról szólt, hogy a szakmában ismert egy fogalom: a "Dénes-hang". Szerinte ilyen nincs - hanem attól van, ami nincs: a Dénes-hang lényege éppen az, hogy mindenki a saját hangján hegedül. Kaptam jónéhány szívmelengető dicséretet, de életem egyik legnagyobb elismerése volt, amikor Fenyves Lóránd azt mondta egy továbbképzés alkalmával, hogy „Hidd el, a növendéked volt az egyetlen, aki a saját hangján hegedült." Ez meghatározó élmény volt számomra.

FE: Mik azok a kérdések, amik ötven évnyi tanítás után is foglalkoztatják?

DL: Mindig új dolgok jutnak eszembe egy adott műről is, és nemcsak azért, mert más a diák. Nem magamat, de a tényt összehasonlítva: Szigeti József, amikor utoljára járt Magyarországon akkor az általa ötödször vagy hatodszor közreadott Bach Szólószonátáiról és partitáiról tartott előadást a Zeneakadémián, és még mindig kételyei voltak a művek előadásával kapcsolatban. Ha ő megengedhette magának ezt, akkor talán esetemben sem a saját bizonytalanságomnak a dokumentuma, hogy újra meg újra új megvilágításba kerül számomra egy-egy mű. Ez az egyik elengedhetetlen dolog: az ember állandóan fejlődjön, figyeljen és próbálja nyitva tartani a szemét, fülét az előadó-művészet stílusváltásaiban is. A másik lényeges feltétel - és ez számomra nagyon fontos - az az érzés, hogy szüksége van rám a növendékeknek. Sokan fordulnak hozzám még most is kicsik és nagyok, mert igénylik azt a fajta látásmódot, amit képviselek. Nemcsak a művek állandó felfedezése, hanem az egyedi problémák megoldása is lényeges. Oda kell figyelni a személyiségre, és meg kell próbálni új oldalról segítséget adni. Sokszor nem feltétlen hangszertechnikai kérdésekről, hanem a személyiség gátlásairól, és annak a feloldásáról van szó.

A természetgyógyászok előszeretettel használják a holisztika fogalmát, ami a társadalomtudományokban is létezik: a különböző társadalmi jelenségek egymásra ható egységét jelöli. A holisztikus megközelítés egy más minőség, amelyben a lélek, a szellem és a test harmóniába és egységbe foglalva jelenik meg. A hegedű-pedagógiában ezt még nem érzékelik, vagy nem hangsúlyozzák eléggé, pedig azt kellene megérteni, hogy a szellemi fejlesztés, a lelki felszabadítás, a pszichoszomatikus folyamatok, plusz a hangszertechnikai eszközök és kifejezési módok mind egymásból épülnek. Ez egy nagyon magas rendű szerveződés, és nem eléggé neveljük a növendékeket ebbe az irányba.

Rengeteg sérült ember kerül ki a pedagógusok kezei alól, és a felsőoktatásban még mindig nem értik, hogy vannak olyan tehetségek is, akik bár nincsenek a magas virtuozitás birtokában, emberségük, szellemi, lelki és fizikai egységük sokkal magasabb szinten áll, mint más, látványosan hegedülő növendékek esetében. A közeljövőben a Zenetanárok Társaságának felkérésére részt veszek azon a konferencián, ahol megvitatják a Magyar Zenei Tanács kérésére alap-, közép- és felsőfok képviselői által kidolgozott, a zenepedagógiára vonatkozó, 150 oldalas anyagot. Bízom benne, hogy e tanácskozások alkalmával sikerül majd az előbb említett irányba elmozdítani a folyamatot.

A nyughatatlanság tart itt a pályán, amíg lélegezni fogok, érdekelni fog mindez, mert "A hegedű alatt egy ember áll" - írta egyik volt növendékem egy tanulmányban. Eltelt néhány évtized, mire sikerült a gyakorlatba is teljes mértékben átültetnem e mondat jelentését, azt, hogy nem lehet egyformán tanítani az embereket, mert nem vagyunk egyformák: mindegyikünk egy univerzum - és ez a gyönyörűsége ennek a pályának.

FE: Miért pont a hegedű lett a nevelés eszköze? 

DL: Így hozta a sors. Húsz évesen fotózással, sporttal, irodalommal foglalkoztam, az Élet és Irodalomban vitacikkeket is publikáltam. Útkeresésim során rájöttem, hogy gyönyörű dolog gyerekekkel foglalkozni, zeneszeretővé, muzsikussá nevelni őket. A nemrég elhunyt Répássy Györgyi tanárnő dedikált nekem egy Wohlfahrt-kötetet: "Dénes László kollegámnak, az örök rebellisnek, baráti és kollegiális szeretettel". Ez az örök rebellis szellem késztet arra, hogy ha elém kerül egy problémás gyerek, kamasz vagy felnőtt, akkor megpróbáljam megtalálni azt az utat, ami kivezeti őt a bajból. A titok az, hogy oda kell figyelni az emberekre és magunkra is. Nem szabad rutinból dolgozni: meg kell találni a személyiségre szabott megoldásokat és hozzá kell tenni a saját aktivitásunkat is. A kitüntetés, amit a több évtizedes pedagógiai munkámért és a vonós hangszerek tantervének - kiváltképp a hegedű - megreformálásáért kaptam, nos, ez átmelegíti a lelkemet. Nagyon lényeges és fontos az is, ha olyasvalakivel találkozom a növendékeim közül, aki megtalálta a helyét az életben. Egyik kis tanítványom (aki mára elismert hegedűművész lett) egyszer levelet írt nekem, amit így írt alá: "Szerető fia" - ez számomra a legnagyobb kitüntetés.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Erős, makacs és érzékeny - Meryl Streep 70 éves

Ma ünnepli hetvenedik születésnapját a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep, a ma élő legnagyobb színészek egyike, akit 21 alkalommal jelöltek Oscar és 31 alkalommal Golden Globe díjra. Portré.
Színház

„Egy Beethoven-koncert után kisebb a valószínűsége annak, hogy valakit fejbe verjünk”

Az Ördögkatlan két megálmodójával, Kiss Mónikával és Bérczes Lászlóval arról beszélgettünk, miből fakad a fesztivál egyedi hangulata és milyen új fellépőket avatnak idén, de néhány praktikus tanáccsal is ellátják azokat, akik kedvet kapnának ellátogatni a fesztiválra július 30. és augusztus 3. között.
Jazz/World

M és Ö és R és K, avagy nem tudom, milyen zene ez, de nagyon jó

Funk, soul, pszichedelikus pop, lo-fi és blues, nem is ez a lényeg, hanem hogy a Mörk nem csak azt tudja, hogyan zenéljen, hanem azt is, hogyan zenéljen Neked.
Jazz/World

David Gilmour 6 milliárd forintért adta el a gitárjait, hogy segítse a klímakatasztrófa elleni harcot

A Pink Floyd gitáros-énekese, a Wish You Were Here szerzője rekordáron adta el a hangszereit, azokat is, amiket az ikonikus lemezein használt. Egy zöld szervezetet támogat a pénzzel.
Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Klasszikus ajánló

Sir Karl Jenkinst köszönti a MÁV Szimfonikusok

A világon legtöbbet játszott kortárs zeneszerzőt 75. születésnapja alkalmából hangversennyel köszöntik június 28-án a Müpában.
Klasszikus kritika

„Csárdás kisangyalom” – énekelte a dél-koreai Asan város kórusa a Bartók Plusz Operafesztiválon

8644 kilométert tett meg az Asan Civic Choir, hogy hangversenyt tartson a Bartók Plusz Operafesztiválon. Műsorukban magyar szerzők művei mellett koreai és magyar népdalfeldolgozások hangzottak el.
Klasszikus évad

Évadot hirdetett a Vajda Gergely művészeti vezetésével működő UMZE

A 2019-20-as évadban is izgalmas és változatos programot kínál az UMZE együttes. A keleti filozófiák és a nyugati zene kapcsolatáról szól az évad első programja.
Klasszikus marton éva

Magyar zeneművészeket díjazott a Kennedy Center

Marton Éva operaénekes, Kurtág György zeneszerző, valamint Fischer Iván és Fischer Ádám karmesterek kapták idén a Kennedy Center Művészeti Arany Medálját.