Klasszikus

Egyéni univerzumok

2009.09.26. 00:08
Ajánlom
Dénes László ötven éve töretlen lelkesedéssel és odaadással neveli a hegedűs-generációkat. Hangszeres főtárgy és metodika órái sokak pályáját és gondolkodását határozták meg. Augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető docense, a Bartók Konzervatórium tanára.

Fidelio Est: Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Dénes László: Bizonyos szint fölött minden emberben - legyen az pedagógus, művész netán "civil" - keveredik a magabiztos öntudat a kételkedéssel. Mindig törekszem valami felé, valamit jobbá akarok tenni, és ha valamit jobbá akarok tenni, akkor egyben kétségbe is vonom azt, hogy amit eddig csináltam, az jó-e? Számos kitüntetést kaptam már, többek között a Kiváló Munkáért elismerést, az Artisjus-díjat, rektori dicséretet. Ezek a magas szintű megbecsülésnek olyan jelei, amit nem értékelhetek túl, de természetesen nagyon jó érzés, mert jelzője annak, hogy amit teszek, az hasznos.

FE: Mi a pedagógiájának a lényege?

DL: A kezdetek óta pedagógusnak készültem, és mindig is rendelkeztem azzal az analitikus készséggel és önismerettel, hogy tudjam, hogy olyan színvonalon tudok dolgozni, amire tényleg szüksége van másoknak. Furcsa kettősség, hogy a tantermet mindig pódiumnak tekintettem, még akkor is, ha a tanítást a legbensőségesebb együttlétnek gondolom. Sajátos helyzetben vagyok, mert alapfoktól a felsőfokig dolgozhattam a növendékekkel, de abban nem ismerek korhatárt, hogy a legkisebb gyerektől a diploma előtt álló kolléga-jelöltig partnernek kell tekinteni a másikat, állandóan figyelve azt az igényt, ami árad a diákból: ez lehet egy rácsodálkozás, lehet egy elvont elméleti kérdés. Ez a társas lét az, ami egy pedagógus számára meghatározó kell legyen. A tanár nem érezheti magát szócsőnek, nem engedheti meg magának azt az attitűdöt, hogy amit mond, azt vagy befogadják, vagy nem. Meg kell figyelnie, hogy az első pillanattól kezdve létre jön-e egy kétoldalú kommunikáció ő és a növendék között - amiben az egyik lehet csendes, befogadó, a másik aktívabb -, és ha ez nincs meg, akkor nem szabad elkezdeni a munkát.

FE: Ez lehet a nyitja annak, hogy bár Tanár Úr nem pódiumi muzsikus, sok esetben jobban el tudja magyarázni a növendékeknek egy-egy frázis megformálási lehetőségeit és mikéntjeit, mint egy gyakorló művész?

DL: Sokszor mondják azt, hogy van előadóművész és van pedagógus. Én azonban legalább annyira előadónak tartom magam (persze nem abban az értelemben, mint egy koncertező hangszeres). Az interpretálás elsősorban értelmezést jelent, és ez egyben az óráim lényege is. Meggyőzően kell tudnom interpretálni egy-egy ujjrendet vagy megindokolni egy másik vonást, meg kell tudnom győzni a növendéket, hogy az a hangszín, az az intenzitás, az a karakter kívántatik oda. Ilyenkor egyfajta előadói igénnyel lépek föl a növendékkel szemben és magammal szemben is. Van bennem egy felhangolt lelkesültség, noha hetven fölött néhány évvel ez már furcsának tűnhet. Az előadó nemcsak előad, hanem ad: kell, hogy adni akarjon a közönségnek - ebben nem lehet különbség pedagógus és pódiumművész között. Csak a közeg más, és talán személyesebb a kontaktus. Továbbá lehet, hogy valaki sokat játszik a hangszeren, koncertezik, de nem érzékeli olyan mértékben azt. Ennyi évi gyakorlat, metodikai tudás után én anélkül, hogy kezembe venném a hegedűt, rendelkezem egy megbízhatóan irányítható, belső érzékelésből fakadó mozgásérzettel. Ilyen értelemben ez egy szakma: vagy muzsikusok vagyunk vagy nem. Azon kívül a pedagógusnak még inkább emberebbnek kell lennie, mert óriási a felelősség, amivel az ifjúságot irányíthatjuk.

FE: Pontosan hány éve tanít?

DL: 51. tanévemet kezdem az idén, 1959-ben indult a pedagógusi pályám Lányi Margit szárnyai alatt. Pestszentlőrincen tartottam az első óráimat, majd 1972-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, 1973-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében is elkezdtem dolgozni, mindkét intézményben Halász Ferenc jóvoltából. 2004-ben, amikor a Tóth Aladár Zeneiskolában elbúcsúztattak, és az egykori növendékeim koncertet adtak, Ácsné Szily Éva kollégám mellett az egyik tanítványom beszédet is mondott. Arról szólt, hogy a szakmában ismert egy fogalom: a "Dénes-hang". Szerinte ilyen nincs - hanem attól van, ami nincs: a Dénes-hang lényege éppen az, hogy mindenki a saját hangján hegedül. Kaptam jónéhány szívmelengető dicséretet, de életem egyik legnagyobb elismerése volt, amikor Fenyves Lóránd azt mondta egy továbbképzés alkalmával, hogy „Hidd el, a növendéked volt az egyetlen, aki a saját hangján hegedült." Ez meghatározó élmény volt számomra.

FE: Mik azok a kérdések, amik ötven évnyi tanítás után is foglalkoztatják?

DL: Mindig új dolgok jutnak eszembe egy adott műről is, és nemcsak azért, mert más a diák. Nem magamat, de a tényt összehasonlítva: Szigeti József, amikor utoljára járt Magyarországon akkor az általa ötödször vagy hatodszor közreadott Bach Szólószonátáiról és partitáiról tartott előadást a Zeneakadémián, és még mindig kételyei voltak a művek előadásával kapcsolatban. Ha ő megengedhette magának ezt, akkor talán esetemben sem a saját bizonytalanságomnak a dokumentuma, hogy újra meg újra új megvilágításba kerül számomra egy-egy mű. Ez az egyik elengedhetetlen dolog: az ember állandóan fejlődjön, figyeljen és próbálja nyitva tartani a szemét, fülét az előadó-művészet stílusváltásaiban is. A másik lényeges feltétel - és ez számomra nagyon fontos - az az érzés, hogy szüksége van rám a növendékeknek. Sokan fordulnak hozzám még most is kicsik és nagyok, mert igénylik azt a fajta látásmódot, amit képviselek. Nemcsak a művek állandó felfedezése, hanem az egyedi problémák megoldása is lényeges. Oda kell figyelni a személyiségre, és meg kell próbálni új oldalról segítséget adni. Sokszor nem feltétlen hangszertechnikai kérdésekről, hanem a személyiség gátlásairól, és annak a feloldásáról van szó.

A természetgyógyászok előszeretettel használják a holisztika fogalmát, ami a társadalomtudományokban is létezik: a különböző társadalmi jelenségek egymásra ható egységét jelöli. A holisztikus megközelítés egy más minőség, amelyben a lélek, a szellem és a test harmóniába és egységbe foglalva jelenik meg. A hegedű-pedagógiában ezt még nem érzékelik, vagy nem hangsúlyozzák eléggé, pedig azt kellene megérteni, hogy a szellemi fejlesztés, a lelki felszabadítás, a pszichoszomatikus folyamatok, plusz a hangszertechnikai eszközök és kifejezési módok mind egymásból épülnek. Ez egy nagyon magas rendű szerveződés, és nem eléggé neveljük a növendékeket ebbe az irányba.

Rengeteg sérült ember kerül ki a pedagógusok kezei alól, és a felsőoktatásban még mindig nem értik, hogy vannak olyan tehetségek is, akik bár nincsenek a magas virtuozitás birtokában, emberségük, szellemi, lelki és fizikai egységük sokkal magasabb szinten áll, mint más, látványosan hegedülő növendékek esetében. A közeljövőben a Zenetanárok Társaságának felkérésére részt veszek azon a konferencián, ahol megvitatják a Magyar Zenei Tanács kérésére alap-, közép- és felsőfok képviselői által kidolgozott, a zenepedagógiára vonatkozó, 150 oldalas anyagot. Bízom benne, hogy e tanácskozások alkalmával sikerül majd az előbb említett irányba elmozdítani a folyamatot.

A nyughatatlanság tart itt a pályán, amíg lélegezni fogok, érdekelni fog mindez, mert "A hegedű alatt egy ember áll" - írta egyik volt növendékem egy tanulmányban. Eltelt néhány évtized, mire sikerült a gyakorlatba is teljes mértékben átültetnem e mondat jelentését, azt, hogy nem lehet egyformán tanítani az embereket, mert nem vagyunk egyformák: mindegyikünk egy univerzum - és ez a gyönyörűsége ennek a pályának.

FE: Miért pont a hegedű lett a nevelés eszköze? 

DL: Így hozta a sors. Húsz évesen fotózással, sporttal, irodalommal foglalkoztam, az Élet és Irodalomban vitacikkeket is publikáltam. Útkeresésim során rájöttem, hogy gyönyörű dolog gyerekekkel foglalkozni, zeneszeretővé, muzsikussá nevelni őket. A nemrég elhunyt Répássy Györgyi tanárnő dedikált nekem egy Wohlfahrt-kötetet: "Dénes László kollegámnak, az örök rebellisnek, baráti és kollegiális szeretettel". Ez az örök rebellis szellem késztet arra, hogy ha elém kerül egy problémás gyerek, kamasz vagy felnőtt, akkor megpróbáljam megtalálni azt az utat, ami kivezeti őt a bajból. A titok az, hogy oda kell figyelni az emberekre és magunkra is. Nem szabad rutinból dolgozni: meg kell találni a személyiségre szabott megoldásokat és hozzá kell tenni a saját aktivitásunkat is. A kitüntetés, amit a több évtizedes pedagógiai munkámért és a vonós hangszerek tantervének - kiváltképp a hegedű - megreformálásáért kaptam, nos, ez átmelegíti a lelkemet. Nagyon lényeges és fontos az is, ha olyasvalakivel találkozom a növendékeim közül, aki megtalálta a helyét az életben. Egyik kis tanítványom (aki mára elismert hegedűművész lett) egyszer levelet írt nekem, amit így írt alá: "Szerető fia" - ez számomra a legnagyobb kitüntetés.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Vizuál

Liv Ullmann, Ingmar Bergman múzsája 80 éves

December 16-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Liv Ullmann, Ingmar Bergman svéd rendező kedvenc - norvég - színésznője, több filmjének főszereplője. 
Klasszikus

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Vizuál

Apánk és Atyánk nyomában - megnéztük Az Úr hangját

Pálfi György hosszú idő után ismét nagyköltségvetésű filmet forgatott - Az Úr hangja egyedi világdráma családi krimi-sci-fi köntösben. A filmet december 20-tól vetítik a mozik.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kodály

A Kodály-módszer ezer arca mögött egyetlen lényeg rejlik: az ember

A világ számos országában alkalmazott Kodály-módszer nemzetközi útjáról, megbecsültségéről és eredményességéről szól a Kodály mindenkié című dokumentumfilm.
Klasszikus buék

Idén is Presser Gábor és az Amadinda búcsúztatja az óévet a Zeneakadémián

Immár tizennyolcadik alkalommal tart közös szilveszteri koncertet az Amadinda Ütőegyüttes és Presser Gábor. Vendégük ezúttal Falusi Mariann.
Klasszikus erasmus

Balogh Ádám Erasmus-naplója: Véletlenek játéka

Balogh Ádám Erasmus-ösztöndíjjal tanulhat Hannoverben. A Figaro hasábjain beszámolt róla, hogy miként talált rá barátaira, és minek köszönhető, hogy megszerette a sushit.
Klasszikus

A Nemzeti Filharmonikusok Haydn-sorozata

A holdbéli világ című vígopera és egy, a korban divatos törökös komédia részlete is felcsendül a Festetics Palotában.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.