- Hogyan tekint vissza az elmúlt csaknem három évre, amióta a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, illetve a Concerto Budapest élén áll?
- Rendkívül nagy kihívás volt belevágni, és nem kevés áldozatot hoztam a saját külföldi karrierem rovására, de nagyon fontosnak gondoltam, hogy bizonyos tapasztalatok felhalmozása után ezekből valamit hazahozzon az ember. A másik szempont az volt, hogy kipróbáljam, viszonylag rövid idő alatt meg tudom-e változtatni egy zenekarban a munkamorált, tudok-e hitet adni, új perspektívákat nyitni a zenészek számára. Tudatosan választottam a nehezebb utat, látványos darabok elvezénylése helyett a valódi zenekarépítést, kamarazenei alapokon, igazi műhelymunkával. Mindjárt az első hónapokban szép eredmények mutatkoztak, és az elmúlt három év alatt nagy utat tett meg az együttes. A mai Concerto Budapest nemzetközi tekintetben is kimagasló képességekkel és potenciállal rendelkezik. Egy dologban azonban, úgy tűnik, tévedtem: bíztam benne, hogy a minőség meghozza a legitimitást, ám ez a mai magyar kulturális életben nincs így.
- A névváltoztatás ebben a folyamatban milyen szerepet töltött be?
- Már annak idején a pályázatomban is leírtam, hogy belátható időn belül szükséges a névváltoztatás. Egy magyar zenei együttesnek, ha nem is kell feltétlenül Magyarország nevét viselnie, a magyar kultúra egészébe kell belehelyezkednie. A fővárosra és Bartók kései főművére való utalás ezt a célt szolgálja.
- Hol a helye a Concerto Budapestnek a magyar szimfonikus zenekarok között? Képesek akár a két legnagyobb hazai zenekar egyenrangú kihívójaként, versenytársaként föllépni?
- Miért kellene versenyként felfogni? Mondok egy példát. Ha volna magyar futball, és három csapatunk jutna be a Bajnokok Ligájába, nyilván nem csuknánk be kettőt azért, hogy a harmadik könnyebben boldoguljon. A Concerto Budapest nem kíván ellenfele lenni sem a Fesztiválzenekarnak, sem a Nemzeti Filharmonikusoknak; de még ha akarnánk, sem tudnánk versenyezni, mert nem azonosak a feltételek.
- Arra gondol, hogy a Concerto Budapest az említett két zenekarnál kisebb?
- Száz zenésszel dolgozunk, ami nem kis szám. A muzsikusok fele állandó szerződésben van, a másik felük folyamatosan, de produkciós szerződéssel dolgozik.
- Ezt a struktúrát a minél rugalmasabban tervezhető műsorok miatt választották, vagy más okai vannak?
- Anyagi okokból választottuk ezt az utat, ugyanis egy produkciós együttes üzemeltetése lényegesen olcsóbb, mintha állandó havi fizetéssel bebetonozott alkalmazottakat foglalkoztatnánk. A kultúra egyébként sem az a terület, ahol mindenáron a régi típusú szakszervezeti gondolkodásnak kell érvényesülnie. A státusz-rendszer csak gátat jelent művészi tekintetben. Persze egyáltalán nem vagyok annak ellene, hogy a zenészeknek legyen egyfajta biztosítéka az állandó alkalmazásra, de ez a biztosíték egyedül a jó játék lehet. Van, aki azt állítja, hogy csak állandóan összeszokott zenekar képes jó produkcióra - de honnan tudja, hogy tényleg összeszokottak-e? És mihez képest? A nívónak és a struktúrának semmi köze egymáshoz.
- A Fidelio.hu fórumain mégis vannak, akik a tagok és a kisegítők arányából vonnak le a zenekar anyagi helyzetére vonatkozó következtetéseket...
- Számomra nincsenek kisegítők, csak egy jó csapat, akikkel az adott produkción keményen dolgozunk együtt. Épp ennek a Concerto Budapest körül folyó műhelymunkának köszönhetően csatlakozott hozzánk kimagasló kamarazenészek sora, és még sokkal többen jönnének a fiatal tehetségek közül, ha stabil megélhetést is tudnánk nekik nyújtani. Nagyon károsnak tartom, ha valaki csak a fórumokon leírtakból ítéli meg a zenekar működését, ahelyett, hogy meghallgatná a koncertjeinket. A vádakhoz még csak annyit, hogy több mint egy éve nem veszek fel semmiféle juttatást, és a munkámmal nyújtok hitelt a zenekarnak.
- Persze más zenekarok anyagi helyzete sem túl rózsás; a Nemzeti Filharmonikusok sajtótájékoztatóin például rendszeresen beszámolnak arról, hogy a zenekar tiszteletdíj nélkül vállalja a vidéki fellépéseket.
- Ha minket is az állam tartana fönn, a legnagyobb örömmel tennék meg mindent annak érdekében, hogy ingyen léphessünk fel. De nem tehetem meg, hogy veszteséget generáljak egy leterhelt zenekarnál, ahol fél évig gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül, ennek ellenére fantasztikusan játszottak a zenészek.
- Hogyan látja stabilizálhatónak az együttes anyagi helyzetét?
- A Magyar Telekommal élő szerződésünk van. Főszponzorunk fantasztikus példát mutat az ország más magánvállalatainak, hogy igenis lehet és kell pénzt szánni a minőségi kultúrára, és ezen belül a klasszikus zenére. Nagyon remélem, hogy ez hosszú ideig így is maradhat. De a Concerto Budapest léte vagy nemléte nem függhet csak a Telekom támogatásától.
Egyrészt olyan törvényi és adókörnyezetet kellene Magyarországon teremteni, hogy minden extraprofitot termelő cégnek érdekében álljon pénzt fordítani a kultúrára. Másrészt olyan állami elosztási rendszerre volna szükség, ami egyenlő feltételeket biztosít a zenekarok számára. Az önkormányzatok által fenntartott zenekarok finanszírozása most úgy működik Magyarországon, hogy a fenntartó által a közszolgáltatási szerződésben vállalt támogatást a szerepvállalás mértékétől függő százalékkal egészíti ki a minisztérium. Félreértés ne essék, az önkormányzati, és a központi támogatás is állami forrás. Azokat a zenekarokat ennél fogva nem, vagy alig támogatja, amelyek fenntartásában csekély mértékben vállal szerepet a helyi önkormányzat, függetlenül attól, hogy szociálisan hátrányos helyzetű-e (mint amilyen a Ferencváros). De nézzük a tényeket: 2005 és 2010 között, tehát az elmúlt hat évben a hat nagy vidéki zenekar mindegyike évente átlagosan 117 millió forint támogatást kapott, tehát összesen 4.212 millió forintot. A négy fővárosi nagyzenekar ezalatt az idő alatt összesen 1.124 millió forintban részesült, melyből a Telekom/Concerto Budapest mindösszesen 75 millió forintot kapott. (Az adatok az OKM honlapján hozzáférhetők: 2006, 2007, 2008, 2009, 2010 - a szerk.)
Ez azt jelenti, hogy a Concerto Budapest a vidéki zenekarok támogatásának tizedét sem érte el, és azt is, hogy az állam számára ez a zenekar a "futottak még" kategóriába sem fért bele az elmúlt 6 évben! Ha a Telekom támogatását az önkormányzatokéhoz hasonlóan egészítették volna ki, akkor lennének egyenlők a feltételek. És akkor még nem esett szó a minőségről, pedig az állami támogatásokat a művészi színvonalnak döntő mértékben kellene befolyásolnia. De erről nálunk mintha tabu volna beszélni.
- Ezek szerint nagyobb állami szerepvállalást szeretne elérni a zenekar fenntartásában?
- Nem csak a Concerto Budapestről van szó. A magyar szimfonikus zenekarokat az önkormányzatokon keresztül támogató finanszírozási struktúrát a rendszerváltás idején átmenetinek szánták, de mára valamiféle rossz szokásjoggá merevedett. Itt volna az ideje a vidéki zenekarok és a Filharmóniák rendszerét racionalizálva a vidék-főváros lobbiellentéteket feloldani, és hatékonyabban felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ha kissé távolabbról szemléljük a komolyzene helyzetét, beleütközünk abba problémába, hogy a társadalom számára rendkívül fontos igényeket szolgál ki, de nem képes piaci alapon működni. Erről azonban a közgondolkodás nem vesz tudomást, és megelégszik egy-két emblematikus intézmény fenntartásával. Ám ezzel nem fejeződött be a dolog. Én azt mondom, ha több kimagasló magyar együttes van, akkor mindet támogatni kell. A többit döntse el a tehetség! Nekünk magyaroknak nincs tengerünk, de a zene területén nagyszerű flottánk van, s ennek akár a Concerto Budapest is lehetne az egyik zászlóshajója.
- Meghirdették a 2010/11-es évad bérleteit. Ez azt jelenti, hogy a következő évben nem lesznek anyagi gondjaik?
- A meghirdetett két nagy sorozat mellett hamarosan további hangversenyciklusokat és önálló koncerteket is bejelentünk. Ilyen a 22-i, árvízkárosultak javára tartandó jótékonysági koncert is. Sajnos azt ebben a pillanatban nem látom biztosítottnak, hogy szívügyemet, a kortárs zenét azzal a súllyal tudjam reprezentálni, ahogy az elmúlt években. De megmondom őszintén, szeretném, ha nem ezekkel a problémákkal kellene foglalkoznom. Azt tartom legfontosabb feladatomnak, hogy tovább építsek egy óriási reményű zenekart. És ezt a munkát el is tudom végezni, ahogy a korábbi években is elvégeztem. A többi nem rajtam múlik.
A cikket itt lehet kommentálni.
hírlevél
