Klasszikus

Egymásra találva

2007.01.29. 00:00
Ajánlom
Régen töprengtem annyit recenzión, mint most – pedig a feladat első pillantásra nem tűnt túl nehéznek. Ha Ránki-szólóest, akkor zongoraünnep, nem vitás. A csupa Haydn-opuszból álló műsor pedig legfeljebb csak azokat riaszthatta vissza, akik még nem tudják: ma már nem divat a bécsi klasszikus triászból csak Mozartot és Beethovent ismerni és szeretni.

Számomra valószínűleg már örökre az előadóművészet-történet egyik rejtélye marad, hogy Haydn billentyűs repertoárja az idők folyamán miért szorult háttérbe a másik két bécsi klasszikus mester, Mozart és Beethoven zongoraművei mögött. Billentyűs szonátákból Haydn egymaga – igaz csak egyetlen opusszal, de mégis – többet komponált, mint a nála egy generációval fiatalabb salzburgi mester (19) és a néhány évig nála tanuló, s az op. 1-es három trióját neki ajánló Beethoven (32) együttvéve. Nota bene: Haydn nem volt elragadtatva az ifjú Beethoven – természetesen szonátaformákat használó – trióinak szertelenségétől, Beethoven pedig nem igazán találta a helyét Haydn mellett, így kettejük tanár-diák kapcsolata rövid életűnek bizonyult. Botorság lenne viszont azt hinni, hogy a két mester a műveiken keresztül ne „kommunikált” volna egymással. 1795-től egészen Haydn 1809-ben bekövetkezett haláláig mindketten Bécsben éltek és dolgoztak, és bizonyos, hogy internet és lemezbolt nélkül is jól ismerték egymás műveit. Az idős Haydn megérhette nemcsak a két op. 27-es „Fantasia una quasi sonata” (a négytételes Esz-dúr és a Mondschein), hanem még az op. 57-es Apassionata 1807-es megjelenését is. De a kesztyűt már nem vette fel: Haydn második londoni útján (1794-95) nyúlt utoljára a zongoraszonáta műfajához.

Talán felesleges tudálékosságnak tűnhet egy recenzióban ez a kis elmélkedés Haydn, Beethoven és a szonátaforma „szerelmi háromszögéről”, de Ránki Dezső Haydn-olvasatának kiválóságát nehéz máshonnan megközelíteni. Haydnt sokan mini-Beethovenként játszanak, amiből néha óhatatlanul „vihar egy pohár vízben” érzése támad az embernek; másik végletként pedig parókát húznak rá, és egyfajta felturbózott Scarlattiként előadva visszatolják szegényt az időben vagy fél évszázaddal. Pedig Haydnban pont az az izgalmas, ahogyan Scarlatti és mások örökéből továbblépve folyamatosan kísérletezik; s eközben „feltalálja” a vonósnégyest, többé-kevésbé végleges formára csiszolja a klasszikus szonátaformát, a nagy oratóriumokkal megnyitja az utat a Missa Solemnis felé stb. Némi cinizmussal úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha ő nincs, Beethovennek és a 19. századi romantikusoknak nincs mit felrúgnia...

Ránkinak már a műsorválasztása is imponáló volt, kifejezetten alkalmas arra, hogy a repertoárt még nem ismerőnek Haydn minél több arcát mutassa meg. Míg a koncert elején elhangzott F-dúr szonáta (1773) még barokkosan virtuóz, az utána következő Asz-dúr (1768-69) már a fióknak komponált „műhelyszonáták” egyike, a hercegi szolgálat magányában a műfajjal kísérletező Haydn szerzeménye. A koncert második felében a személyes hangú, kivételesen érdekes szerkezetű f-moll variációk (1793) és a három utolsó, „londoni” szonáta közül az első, a C-dúr (1794) hangzott el. (Itt ejtenék szót arról, ami egy recenzióban – ha egyáltalán – legfeljebb negatívumként kerül elő: a koncert szórólapjának hasábjain Kállay Katalin közhelyektől mentesen és igen informatívan írt a művekről.)

Nehéz tetten érni, még kevésbé megfogalmazni, miben rejlik Ránki Haydn-játékának nagyszerűsége. A kulcs talán az elképesztő arányérzéken és az ezt szolgáló, félelmetesen precíz billentésen, hangszeres biztonságon van. Ránki úgy képes megmutatni egy zenei anyag összetettségét, hogy az nem válik nehézkessé, úgy képes drámai pillanatokat teremteni, hogy megőrzi a zene fegyelmezettségét, és úgy tud játékos és improvizatív lenni, hogy közben komolyan kell venni minden hangját – s mindezen fegyverek Haydn zenéjéhez különösen hasznosak. Utólag visszagondolva, a koncert első fele inkább csak azért tűnt halványabbnak, mert a második félidőben Ránki érezhetően egyre jobban és jobban eggyé vált a darabokkal. Ezt a legjobban a ráadáson lehetett lemérni: az F-dúr szonáta harmadik tétele a koncert végén egyértelműen lendületesebbnek, sziporkázóbbnak tűnt, mint első alkalommal. Az est végén az egymásra találás ritka élményével gazdagabban állhattunk fel: egy transzparens, végtelenül pontos, érzékeny és virtuóz zeneszerző megtalálta ugyanezen erényekkel rendelkező előadóját.

(2007. január 19. 19:30 Zeneakadémia Nagyterem (Budapest) – Ránki Dezső zongoraestje; Haydn: F-dúr szonáta, Hob. XVI:23; Asz-dúr szonáta, Hob. XVI:46; f-moll variációk, Hob. XVII:6; C-dúr szonáta, Hob. XVI:50)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Szentendrei Ister Napok

Szentendrei Ister Napok – a Duna ünnepe

Szentendrén 2018. július 21-22-én kerül sor az immár több mint egy évtizede megrendezendő Ister Napokra, azaz a Duna ünnepére. A város helyi hagyományaira és népzenére épülő fesztivál az egyik legkedveltebb ingyenes, családi rendezvény. A hagyományos szombat esti zenés gyertyaúsztatás mellett számtalan, a Duna köré szerveződő játék, táncház, koncert - többek között a Muzsikás, Vujicsics Együttes, Zuboly, Guca Partyzans, Dalabai, Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet - várja a Szentendrére látogatókat.
Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.