Baráth Emőke néhány éve még ismertebb volt a franciák országában, ahol minden tíz falura akad egy régizenei fesztivál, mint itthon. Nagyon remélem, hogy azért ez ma már máshogy van. Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy változott a dolog: ezt mi sem tanúsítja jobban, mint hogy ő az első művész, akit második alkalommal is beválasztottunk a kultúra meghatározó 50 arca közé.

Akkor, két éve operacsillagként írtunk róla, aki mellékszereplőből főhősnővé vált: már nem a tehetséges kezdő, akinek eljön az ideje. Most van itt épp az ő ideje. Azóta ez a csillag még magasabbra szökött, és bátran kijelenthetjük, hogy évtizedek óta nem volt ilyen ragyogó nemzetközi karriert futó énekesünk, mint ő. Miután Baráth Emőke exkluzív szerződést kötött a Warner alá tartozó rangos Erato lemezkiadóval, 2018 végén megjelent első lemeze Voglio cantar címmel, az Il Pomo d’Oro együttessel. Rajta többek között egy olyan olasz zeneszerzőnő műveivel, akit ritkán hallunk.

Ilyenkor történik az, amire a klasszikus zene értő közönségének vágynia kell: hogy a zene törje szét az edzett üveget, szökjön ki a múzeumból. Ne több száz éves antikvitás legyen, hanem szabaduljon ki a kotta öt vonala közül. Baráth Emőkének ez megy. Neki ez az élete. A tavalyi év a Voglio cantar a diadalútjáról szólt: a díjeső legfontosabb cseppje kétségkívül a legbecsesebb német lemezdíj, az Opus Klassik.

Razvaljajeva Anasztázia hárfaművésszel közös vállalkozásuk volt, hogy Schubert férfihangra írt Téli utazását megszólaltassák. Az pedig nem lehetett kérdés Fischer Iván előtt, hogy a Fesztiválzenekar alternatív befejezéssel színpadra állított Orfeo produkciójában Baráth Emőke énekeljen Eurüdiké szerepében.

Kapcsolódó

Énekelheti-e nő a férfihangra írt Schubert-dalciklust?

Baráth Emőke és Razvaljajeva Anasztázia a Téli utazást adták elő a Zeneakadémián: tenor helyett egy szopránt, zongora helyett a hárfa hangját hallottuk. Jól jártunk vele.

Baráth Emőke (Fotó/Forrás: Raffay Zsófi)

Közben pedig ugyanaz a nyitottság, közvetlenség és nagy munkabírás jellemzi, ami az első sikerekhez kellett. Nem primadonna alkat, nem mutatja annak magát.

– nyilatkozta. De ha színpadra lép, lehetetlen kitérni a hatása elől.

A zene érdekli, és az, miként lehet egyszerre alanya és tárgya a zenének. Magával ragad, ahogy énekel, mert érzem, hogy rá is hat, nem csöpögteti a kultúrát, nem is egyszerűen közvetíti a zenét, hanem eggyé válik vele. Ehhez persze kell, hogy mindenestül birtokolja a szakmai eszköztárat, de a hidegrázós élményhez nem elég. Kell a szöveg, a jelentés, a lényeg, és az énekesnő, aki mindennek utána akar menni. Baráth Emőke többnyire francia, német és olasz nyelven énekel, folyamatosan tanul idegen nyelveket. Úgy véli, ahhoz, hogy megfelelően interpretáljon egy áriát, minden szó jelentésével tisztában kell lennie. Talán éppen ezért van, hogy a hallgató akkor is tudja, érzi, miről énekel Emőke, ha nem ismeri a szöveget.