Klasszikus

Egzotikus és visszatérő vendégek Kaposváron – Kaposfest-napló 2.

2019.08.22. 09:30
Ajánlom
A Kaposfest utolsó három napjáról szól alábbi írásunk: Brahmstól a Bolyi Soul és Gospel Kórusig haladt a fesztivál zenei programja.

A Kaposfest az augusztus 17-i esti koncerttel folytatódott számomra; ez 17 órakor, mondjuk így: igen kora este kezdődött, hogy elkerülje az ütközést az esti – igazi esti – Boney M-koncert által keltett, s valószínűleg a Szivárvány Kultúrpalota falain is áthatolni képes hanghullámokkal. (Akiknek nem esete a sokadvirágzását élő és osztódással szaporodó popegyüttes, annak másfajta, gyertyafénnyel megvilágított hullámokat ajánlottak a szervezők a Virág fürdő gyógyvizes részlegén; sajnos ez a konkurens program technikai okokból elmaradt.)

barati-092934.jpg

Baráti Kristóf (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A délutáni esti koncerten azért így is szép számmal jelent meg a közönség, s igaz, ami igaz, igen sokféle zenének lehetett tanúja. Legelőször is Brahms négykezes 16 keringőjét hallgathattuk meg Julien Quentin és Berecz Mihály előadásában. Ha Brahms keringőt – vagy akár magyar táncot – ír, akkor az általában jól eladja magát, ahogy az ezúttal is történt. Annál is inkább, mert a két művész ritmikailag mindvégig dicséretesen együtt volt. Az is szembeszökő volt azonban, hogy ezen belül az idei fesztivál talán legtöbbet foglalkoztatott zongoristája, a francia Julien Quentin – aki egyebekben sem bizonyult a kaposvári nagy zongorista-egyéniségek – Kocsis, Gallardo, Frankl és a többiek – vonulatához tartozónak, valahogy szárazon, sőt talán kissé hidegen játszotta a felső szólamot, s hogy Berecz érzékeny agogikai megmozdulásai, életteli, mégis karcsú basszusa jelentették az előadás igazi értékét.

Ezt követően azután egyre rövidebb darabok következtek: előbb az In Medias Brass rézfúvósötös adott elő – ragyogóan – egy sikerült Telemann-triószonáta-átiratot és egy jó kis ragtime-ot, majd két magyar darabot Tűzkő Csabától, illetve Dubrovay Lászlótól. Előbbi jól megírt balkáni stílustanulmány volt, utóbbi, a Boszorkány-galopp viszont izgalmas és leleményes hangszeres effektusokra épülő, egyszerre kísérletező és ellenállhatatlan lendületű, ráadásul a humort sem nélkülöző darab, amelyet előadói nem mindennapi virtuozitással vittek megérdemelt, hatalmas sikerre.

langer-092532.jpg

Langer Ágnes és Julien Quentin (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A szünet után előbb Langer Ágnes hegedűn, majd Anasztaszja Kobekina csellón adott elő két-két tételt Julien Quentin társasásában. Közülük Kobekina játéka valóságos revelációként hatott: a Rahmanyinov-tételben éneklő játékát és gyönyörű hangját csodálhattuk meg, Popper Dávid Tündértáncában pedig makulátlan virtuozitását. A következő percekben Rosanne Philippens hegedült el szólóban két román dallamot Enescu átiratában, a főszereplő azonban Lukács Miklós volt, aki mindkét dallamra improvizált, elképesztően újszerű hangokat csalva ki hangszeréből: jól érzékelhettük, hogy nemcsak a közönséget, hanem holland hegedűs partnerét is elbűvölte játékával.

Végül a fesztivál legegzotikusabb vendége, az argentin Juan Pablo Jofre bandoneon-játékos (ez hangszer a harmonika egyik Argentínában népszerű változata) adott elő két zeneszámot, egyet szólóban, egyet meg „felfedezőjével”, Várdai Istvánnal együtt.

jofre-101527.jpg

JP Jofre, Várdai István és Baráti Kristóf (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Másféle hangokkal kezdődött a vasárnap délelőtt. Először Baráti Kristóf és a Hollandiában élő Würtz Klára zongoraművész, a fesztivál visszatérő vendége játszotta el Brahms op. 100-as A-dúr hegedűszonátáját,

az egész fesztivál egyik legmagasabbrendű zenei élményével ajándékozva meg a közönséget.

Ők a Beethoven-szonátákból készített lemezükkel tűntek elő jó néhány évvel ezelőtt, mint különlegesen összeillő és a zene legmélyebb rétegeiig lehatolni tudó kamarazenei páros; s a Brahms-szonáta is mindenben igazolta ezt a rangjukat. A szonátát Smetana op. 15-ös, gyászzenének íródott és végtelenül szenvedélyes g-moll triója követte, Langer Ágnes, Julien Quentin és Anasztaszja Kobekina tolmácsolásában. A három játékos meggyőzően érzékeltette a darab érzelmi hullámzását; Julien Quentin például lényegesebben izgalmasabban muzsikált, mint korábban. Langer Ágnesnek is voltak szép pillanatai, főleg az érzelmi tetőpontokon.

Ám az összképnek mégis Kobekina egyéniségének kisugárzása, hangi és technikai kvalitásai voltak a fő meghatározói.

A játékos fesztiválrendezők a háromrészes esti hangversenyen alaposan megmozgatták a közönséget: egy-egy félidőnyi hagyományos hangszeres zene egyszerre, ám két órával később ugyanígy még egyszer fölcsendült a Kultúrpalotában, illetve a református templomban; közte a közönség két fele egy harmadik helyszínen, a múzeum udvarán („Vigasságok tere”) találkozott, majd helycserével hallgatta meg az a félidőt, amelyet korábban nem hallott. A templomban tartott hangszeres program Mendelssohn op. 87-es B-dúr vonósötöse volt egy igen ígéretes összetételű alkalmi együttes előadásában: Rosanne Philippens és Josef Špaček hegedült, Lars Anders Tomter és Razvan Popovici brácsázott és Anasztaszja Kobekina csellózott. Az egész előadást átszellemült szépség, a zárótételt elementáris lendület jellemezte, s ezúttal Kobekina is csupa méltó partnerrel zenélt együtt.

karolyi-wurtz-092533.jpg

Würtz Klára (zongora) és Károlyi Katalin (ének) (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Nem kevésbé jelentett felemelő élményt a Zenepalotában Károlyi Katalin és Würtz Klára Bartók, Kodály és Ligeti magyarnépdal-feldolgozásaiból összeállított műsora. Bartók Nyolc magyar népdala közül négyet, Kodály Magyar népzene sorozatából kettőt adtak elő, végül pedig Ligeti korai Öt Arany-dalát, amelyek ugyancsak népdalfeldolgozás értékűek, hiszen az Arany-szövegek imitált népdalok, A két művésznő meglehetősen jól ismeri egymást, hiszen már a Rádió Gyermekkórusában együtt énekeltek – s ez csodálatosan összeforrott, egymás legapróbb rezdüléseire is reagáló előadásukban is jól érzékelhető volt. Károlyi nem mindennapi azonosuló és megjelenítő képessége ebben a műfajban is meghatározó szerepet játszott: szinte azt mondhatjuk, hogy tizenegy mini-dráma tanúi lehettünk. Hadd emeljem ki itt Bartók Istenem, istenem-dalának fenséges egyszerűségű tolmácsolását, Kodály debussysen gyönyörű Csillagom, révészem balladájának szívszorító előadását, vagy Arany-Ligeti dalát, Az ördög elvitte a fináncot címűt, ami hátborzongatóan-félelmetesen volt ördögi, s akár Stravinskyt, akár a Le grand macabre Ligetijét is belehallhattuk.

lukacs-m-092532.jpg

Lukács Miklós (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A „közös nevező”, a Cimbiózis Trió, azaz a Lukács Miklós, a dobos Baló István és a nagybőgős Orbán György alkotta formáció a legmagasabbrendű dzsesszt játszotta egy voltaképp egzotikus összeállításban, amely mégis a lehető legtermészetesebbnek hatott. S ráadásul Lukács Miklósnak a hangszer lehetőségeit megint csak a végtelenbe tágító, igen szuggesztív szólóira két partnere is hasonlóan izgalmas improvizációkkal tudott válaszolni.

barati-berecz-093020.jpg

Baráti Kristóf – hegedű, Berecz Mihály – zongora (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A hétfői zárónap délelőttjén került sor az utolsó „hagyományos” fesztiválkoncertre. Ezen előbb Alekszej Vologyin és Edith Peña négykezesezett: Schubert D 608-as D-dúr rondóját és Mozart K 521-es C-dúr szonátáját játszották, közben helyet cserélve a billentyűsor előtt. Játékuk pergő és tetszetős volt, bár Edith Peña mintha nem egészen állt volna Vologyin zenei színvonalán, s így az előadás egésze nem bizonyult igazán elmélyültnek. Bőven kárpótolt azonban ezért Beethoven op. 30 no. 1-es A-dúr hegedűszonátája, amelyet Baráti Kristóf és Berecz Mihály játszott nagyszerűen, egyszersmind méltó módon koronázva meg a fesztivál komoly részét. Ez az előadás annyi izgalmas pillanatot, olyan tiszta és erőteljes megoldásokat, világosan megrajzolt nüanszokat tartalmazott, hogy nemcsak lezárásként volt ideális, hanem a jövőre, a fesztivál következő évtizedére nézve is biztatást jelentett. Számomra ugyanis a rajzos karcsúsággal és áttetszőséggel, mégis rugalmas erővel játszó, igen egyéni billentésű Berecz e szonáta révén érett felnőtt művésszé, ígéretnél máris sokkal többet nyújtó, jelentős tehetséggé.

bolyki-soul-093543.jpg

Bolyki Soul and Gospel Kórus (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A zárónap mindezek után a fesztivállal párhuzamosan megrendezett kamarazenei kurzus igen magas színvonalú zárókoncertjével, a Bolyki Soul and Gospel Kórus szokásos székesegyházbeli hangversenyével és az oldott hangulatú fesztiválzáró koncerttel engedte ki a gőzt művészekből, szervezőkből, kurzushallgatókból és a közönségből – mindazokból tehát, akiknek bonyolult összjátékából egy ilyen fesztivál lüktetése, atmoszférája megszületik.

Mezítláb vagy sportcipőben a színpadon – Kaposfest-napló

Kapcsolódó

Mezítláb vagy sportcipőben a színpadon – Kaposfest-napló

A Kaposfest harmadik napján egy különleges Martinů-kvartett, egy Sosztakovics-szonáta, illetve Schumann, Brahms és Dietrich közös alkotása örvendeztette meg a fesztivál közönségét. Kritikai beszámoló.

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.

„Az évad utolsó fellángolása” – Kaposvár kócos fesztiválja tíz éves

„Az évad utolsó fellángolása” – Kaposvár kócos fesztiválja tíz éves

Kócos fesztiválnak indult, az is maradt, hiszen ebben rejlik a szépsége. A jubiláló Kaposfest részben visszatekint az elmúlt évtizedre, az biztos, hogy itt idén nagyon jól érezheti magát az ember. Már ha szereti a kamarazenét. És miért ne szeretné?

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Színház

Szarka Gábor az SZFE-ről: „Egészen megdöbbentő állapotokat találtunk”

Péntek este Szarka Gábor a Hír TV Magyarország élőben című műsorában reagált az elmúlt napok SZFE-vel kapcsolatos híreire és vádjaira, hangsúlyozva, hogy minden intézkedés a hallgatók érdekeit szolgálja.
Vizuál

9+1 műalkotás az amszterdami Rijksmuseumból, amit egyszer újra látni akarunk

Rembrandt, Vermeer és Avercamp festményei, több korszak fajanszkerámiái, babaházak és csendéletek sajttal, gyümölccsel. Szabadon böngészhető az amszterdami Rijksmuseum gyűjteménye az interneten. Tíz must-see műalkotást válogattunk össze az alábbi cikkben, amiket látni akarunk az újranyitás után.
Zenés színház

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.
Zenés színház

„Ez egy olyan történelmi pillanat, amelyben nagyon komoly döntéseket kell hozni” – Szabó Magda klasszikusa az Operett Online-on

Decemberben nagy sikerrel debütált az Operett Online képernyőjén az Abigél, Szabó Magda kultikus regényének musical-változata. A megújult szereposztással közvetített előadás egy csodálatos történet szeretetről, lemondásról, küzdelemről és persze a szerelemről. De mit adhat nekünk ma Abigél?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Koncertfelvételek – Hegedűs Endre – Chopin: Esz-dúr noktürn

A Koncertfelvételek a Pesti Vigadóban sorozat első részében Hegedűs Endre Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész Chopin Esz-dúr noktürnjét adja elő a Déli teremben.
Klasszikus gyász

Elhunyt Pejtsik Árpád gordonkaművész, pedagógus

Szűk családi körben vesznek búcsút Pejtsik Árpád György zenepedagógus, gordonkaművész, zeneszerzőtől január 29-én a Kispesti temetőben.
Klasszikus ajánló

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.
Klasszikus hír

Megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar

Egy december 23-i hivatalos értesítést szerint legkésőbb 2021. május 31-én megszűnhet a Duna Szimfonikus Zenekar – tudta meg a Zene-Kar.hu. A levél szerint az ügy mögött Kásler Miklós, az emberi erőforrások miniszterének döntése áll, aki Alapítói Határozatában ezt a dátumot jelölte meg.
Klasszikus zenehallgatás

VIDEÓ: Baráth Emőke korai Mozart-áriát énekel

Szerelemi riválisáról énekel és csendben szenved Mozart operahőse, Sifare. A „Soffre il mio cor con pace” című áriát Baráth Emőke előadásában halljuk egy tavalyi, pécsi koncertről.