Klasszikus

Eichel és Zwicker

2012.03.03. 12:38
Ajánlom
Wolfgang Zerer és Gunar Letzbor lép március 9-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára.

Mint azt már a híres amerikai történész, Hayden White is megállapította, a történelem, legyen bár elbeszélésének módja a lehető legpontosabb és legtárgyilagosabb, voltaképpen nem egyéb verbális fikciónál, amelynek szerkezetét (és vele együtt magát a történelmet is) a szemléletmód változásainak kitett döntések formálják. Mindezek mellett azonban akadnak a történetírás irodalmi jellegének kevésbé elvont - és a tudomány kissé érzéketlen humorának köszönhetően némileg szórakoztató - bizonyítékai is: a múlt jótékony takarásából időről időre kiemelkedő Rosencrantzok és Guildensternek. Vagy Eichelek és Zwickerek, a Bach-kutatás kárvallottjai. 

Bach reprezentatív tevékenységként felfogott, tartózkodó levelezése a szubjektív részletek iránt elfogult olvasó számára kevéssé érdekes olvasmány. Ajánlóleveleinek, kérvényeinek, különböző orgonákról adott részletes szakvéleményeinek és egyéb hivatalos iratainak meglehetősen szerény gyűjteménye egészen addig nem is igen szolgált más célt, mint hogy az életrajz pontosítására törekvő kutatók hivatkozási alapja legyen, míg a történészi fantáziával szövetkező előadóművészi érdeklődés a 20. század második felében zenei inspirációk forrásaként nem kezdett tekinteni rá. Noha a historikus zenei előadásmód hívei már a 19-20. század fordulóján szorgalmazni kezdték a régi mesterek műveinek történelmi tudatossággal megtervezett előadását, a kurrens ízlésnek megfelelően átértelmezett interpretáció helyett az alkotás saját stilisztikai kereteinek tiszteletben tartását hirdetve, az eredetiség ideája valódi népszerűségre csak az 1960-as évektől tett szert, iskolákat, ösztöndíjakat, alapítványokat éppúgy teremtve, mint ellenfeleket. Bach lipcsei levelei a múlt megidézhetőségének fogalmi lehetetlensége és a kultúra szellemével való élő kapcsolattartás igénye körül kibontakozó vitában kerültek újra az érdeklődés homlokterébe, hogy érvrendszerük praktikus zártságának révén egy modern ízlésváltozás kibontakozásának bizonyítékai legyenek. Míg ugyanis a historikusok lelkes filológusokként igyekeztek a lehető legalaposabban tájékozódni a korabeli hangszerek sajátosságai és az eladói apparátusok méretei felől, törekvéseik ellenzői élénk figyelemmel mutattak rá az egykori viszonyok szűkösségének csöppet sem művészi elvárásokon alapuló okaira. Ha az egyik fél azért citálta Bachot, hogy igazolja: semmi szükség nincs a kantáták, oratóriumok és passiók előadásához kétszáz fős tömegre, amelynek súlya csak megnehezíti a szólamok világos rendjében való tájékozódást, akkor a másik rögtön lecsapott, emlékeztetve rá, hogy a szerencsétlen Thomaskantor lipcsei életének évtizedeiben végeláthatatlan harcot folytatott a körülményei ellen, nem egyszer leplezetlen iróniába oltott keserűséggel ecsetelve problémáit a városi tanács előtt. Ennek a csatározásnak köszönhetően vált viszonylag széles körben ismertté Bach 1730. augusztus 23-án kelt hosszadalmas panaszlevele, amely mindkét fél számára biztosított muníciót, amennyiben igazolta ugyan a korabeli együttes filigrán voltát, de azt is egyértelművé tette, hogy az korántsem felelt meg a komponista elvárásainak, részben a rendelkezésére álló tanulók csekély száma, részben zenei képességeik változatos színvonala miatt. "Nem maradhat említetlen" - írta -, "hogy mert eleddig oly sok tehetségtelen, s a musicára legkevésbé sem alkalmas fiú vétetett fel, a Musica szükségképpen leromlott s meg kellett fogyatkoznia. Mert hiszen nagyon könnyű érteni, hogy az olyan fiú, ki a Musicáról semmit sem tud, és még egy secundot sem képes torkában megformálni, aligha lehet természettől fogva musicalis, consequenter néki a Musicában hasznát venni bizonnyal soha nem lehet." Majd csoportokba rendezve sorolta fel tanítványait a kimondottan tehetségesektől kezdve a formálhatókon át a reménytelen esetekig. Eichel és Zwicker, akik nyilván sosem gondolták volna, hogy iskolai előmenetelük egy nap ilyen kevéssé hízelgő portré keretei közé szorítja őket, tizenöt társukkal együtt a reménytelenek közé tartoztak. 

Meghökkentően kézzelfogható karakterrel telítődött nevük különös zenetörténeti karrierje, persze, nem ügyetlenségük révén tarthat számot figyelemre, hanem mert az állandó szerepjátékokban élő történelem egy kulturálisan jelentős szemléletváltozását tükrözi. A Bach rendelkezésére álló zenészek pontos létszáma esztétikai értelemben épp annyira jelentéktelen adat, mint amilyen bizonyos, hogy Eichel és Zwicker részvételével soha senki nem akart volna önszántából zenei produkcióra vállalkozni. A lényeges különbség a vitatkozó felek álláspontjában nem abban mutatkozik, hogy lehet-e zongorán előadni valamit, amit egykor csembalóra írtak, és szabad-e megerősített, modern hegedűn, bélhúrok nélkül játszani a 18. század szerzőit (ami már csak azért is kockázatos felvetés, mert Leopold Mozart a maga részéről tizenkétféle hegedűt sorol fel 1756-ban megjelent Hegedűiskolájában a deszka-hegedűtől a gambán át a fagotthegedűig), hanem abban, hogy a kultúrát a jelen konszenzusaként értelmezik-e, vagy a társadalom felett álló entitásként, amelynek értéke időtálló és mindig mindenki számára érthető. Mióta az utóbbi álláspont létjogosultsága megkérdőjeleződött a 20. század során, a zenészek érthető módon egyre gyakrabban fordulnak a 18. századi írásokhoz, amelyek szerzői a jó előadásról szólván sosem győzték hangsúlyozni: a kotta önmagában nem sokat mond a zenéről, mert az a megvalósításban, az ízléses artikulációban, ékesítésekben és tempóválasztásban, vagyis a jó ítélőképességben mutatkozik meg. Egyszóval mindabban, amihez Eichel és Zwicker nem értett. Számos, korábban vázlatszerűen ötletszegénynek ítélt komponistát rehabilitált már ez a szemlélet, Bach esetében pedig mindig tud újat mutatni. Már csak azért is, mert ő Bach.

           

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elzavarták a Szent Márk térről a festményeit áruló Banksy-t

A Biennále miatt május eleje óta az egész művészvilág Velencére figyel, mégis mindenki elsiklott az ismert street artist felbukkanása felett. Pontosabban elsétált mellette, ahogy ez a most posztolt videójából kiderül.
Vizuál

13 éves magyar fiú nyert díjat Cannes-ban

Százados Ábel mobiltelefonnal forgatott kisfilmjéért nyerte el a Legígéretesebb Fiatal Filmes díját a rangos francia filmfesztiválon.
Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Színház

Tiltakozik a Kritikus Céh az állami támogatások elosztása miatt, veszélyben az Átrium

A Katona és az Örkény Színház nem ad be pályázatot idén az NKA-hoz új produkció létrehozására, hogy ezzel segítse a független és befogadó színházak pénzhez jutását. Közben a Színházi Kritikusok Céhe arról ír, mind a szakma, mind a közönség lehetőségei kárt szenved a pénzosztók döntése nyomán. - CIKKÜNK FRISSÜLT!
Vizuál

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.