Klasszikus

Eichel és Zwicker

2012.03.03. 12:38
Ajánlom
Wolfgang Zerer és Gunar Letzbor lép március 9-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára.

Mint azt már a híres amerikai történész, Hayden White is megállapította, a történelem, legyen bár elbeszélésének módja a lehető legpontosabb és legtárgyilagosabb, voltaképpen nem egyéb verbális fikciónál, amelynek szerkezetét (és vele együtt magát a történelmet is) a szemléletmód változásainak kitett döntések formálják. Mindezek mellett azonban akadnak a történetírás irodalmi jellegének kevésbé elvont - és a tudomány kissé érzéketlen humorának köszönhetően némileg szórakoztató - bizonyítékai is: a múlt jótékony takarásából időről időre kiemelkedő Rosencrantzok és Guildensternek. Vagy Eichelek és Zwickerek, a Bach-kutatás kárvallottjai. 

Bach reprezentatív tevékenységként felfogott, tartózkodó levelezése a szubjektív részletek iránt elfogult olvasó számára kevéssé érdekes olvasmány. Ajánlóleveleinek, kérvényeinek, különböző orgonákról adott részletes szakvéleményeinek és egyéb hivatalos iratainak meglehetősen szerény gyűjteménye egészen addig nem is igen szolgált más célt, mint hogy az életrajz pontosítására törekvő kutatók hivatkozási alapja legyen, míg a történészi fantáziával szövetkező előadóművészi érdeklődés a 20. század második felében zenei inspirációk forrásaként nem kezdett tekinteni rá. Noha a historikus zenei előadásmód hívei már a 19-20. század fordulóján szorgalmazni kezdték a régi mesterek műveinek történelmi tudatossággal megtervezett előadását, a kurrens ízlésnek megfelelően átértelmezett interpretáció helyett az alkotás saját stilisztikai kereteinek tiszteletben tartását hirdetve, az eredetiség ideája valódi népszerűségre csak az 1960-as évektől tett szert, iskolákat, ösztöndíjakat, alapítványokat éppúgy teremtve, mint ellenfeleket. Bach lipcsei levelei a múlt megidézhetőségének fogalmi lehetetlensége és a kultúra szellemével való élő kapcsolattartás igénye körül kibontakozó vitában kerültek újra az érdeklődés homlokterébe, hogy érvrendszerük praktikus zártságának révén egy modern ízlésváltozás kibontakozásának bizonyítékai legyenek. Míg ugyanis a historikusok lelkes filológusokként igyekeztek a lehető legalaposabban tájékozódni a korabeli hangszerek sajátosságai és az eladói apparátusok méretei felől, törekvéseik ellenzői élénk figyelemmel mutattak rá az egykori viszonyok szűkösségének csöppet sem művészi elvárásokon alapuló okaira. Ha az egyik fél azért citálta Bachot, hogy igazolja: semmi szükség nincs a kantáták, oratóriumok és passiók előadásához kétszáz fős tömegre, amelynek súlya csak megnehezíti a szólamok világos rendjében való tájékozódást, akkor a másik rögtön lecsapott, emlékeztetve rá, hogy a szerencsétlen Thomaskantor lipcsei életének évtizedeiben végeláthatatlan harcot folytatott a körülményei ellen, nem egyszer leplezetlen iróniába oltott keserűséggel ecsetelve problémáit a városi tanács előtt. Ennek a csatározásnak köszönhetően vált viszonylag széles körben ismertté Bach 1730. augusztus 23-án kelt hosszadalmas panaszlevele, amely mindkét fél számára biztosított muníciót, amennyiben igazolta ugyan a korabeli együttes filigrán voltát, de azt is egyértelművé tette, hogy az korántsem felelt meg a komponista elvárásainak, részben a rendelkezésére álló tanulók csekély száma, részben zenei képességeik változatos színvonala miatt. "Nem maradhat említetlen" - írta -, "hogy mert eleddig oly sok tehetségtelen, s a musicára legkevésbé sem alkalmas fiú vétetett fel, a Musica szükségképpen leromlott s meg kellett fogyatkoznia. Mert hiszen nagyon könnyű érteni, hogy az olyan fiú, ki a Musicáról semmit sem tud, és még egy secundot sem képes torkában megformálni, aligha lehet természettől fogva musicalis, consequenter néki a Musicában hasznát venni bizonnyal soha nem lehet." Majd csoportokba rendezve sorolta fel tanítványait a kimondottan tehetségesektől kezdve a formálhatókon át a reménytelen esetekig. Eichel és Zwicker, akik nyilván sosem gondolták volna, hogy iskolai előmenetelük egy nap ilyen kevéssé hízelgő portré keretei közé szorítja őket, tizenöt társukkal együtt a reménytelenek közé tartoztak. 

Meghökkentően kézzelfogható karakterrel telítődött nevük különös zenetörténeti karrierje, persze, nem ügyetlenségük révén tarthat számot figyelemre, hanem mert az állandó szerepjátékokban élő történelem egy kulturálisan jelentős szemléletváltozását tükrözi. A Bach rendelkezésére álló zenészek pontos létszáma esztétikai értelemben épp annyira jelentéktelen adat, mint amilyen bizonyos, hogy Eichel és Zwicker részvételével soha senki nem akart volna önszántából zenei produkcióra vállalkozni. A lényeges különbség a vitatkozó felek álláspontjában nem abban mutatkozik, hogy lehet-e zongorán előadni valamit, amit egykor csembalóra írtak, és szabad-e megerősített, modern hegedűn, bélhúrok nélkül játszani a 18. század szerzőit (ami már csak azért is kockázatos felvetés, mert Leopold Mozart a maga részéről tizenkétféle hegedűt sorol fel 1756-ban megjelent Hegedűiskolájában a deszka-hegedűtől a gambán át a fagotthegedűig), hanem abban, hogy a kultúrát a jelen konszenzusaként értelmezik-e, vagy a társadalom felett álló entitásként, amelynek értéke időtálló és mindig mindenki számára érthető. Mióta az utóbbi álláspont létjogosultsága megkérdőjeleződött a 20. század során, a zenészek érthető módon egyre gyakrabban fordulnak a 18. századi írásokhoz, amelyek szerzői a jó előadásról szólván sosem győzték hangsúlyozni: a kotta önmagában nem sokat mond a zenéről, mert az a megvalósításban, az ízléses artikulációban, ékesítésekben és tempóválasztásban, vagyis a jó ítélőképességben mutatkozik meg. Egyszóval mindabban, amihez Eichel és Zwicker nem értett. Számos, korábban vázlatszerűen ötletszegénynek ítélt komponistát rehabilitált már ez a szemlélet, Bach esetében pedig mindig tud újat mutatni. Már csak azért is, mert ő Bach.

           

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Vizuál

Elhunyt a művész, aki épületeket csomagolt be és emberek ezreinek segített vízen járni

84 évesen, május 31-én New York-i otthonában elhunyt Christo. A tájépítész és térművész, valamint felesége és alkotótársa, Jeanne-Claude nevéhez olyan műalkotások fűződtek, mint 1985-ben a párizsi Pont Neuf és 1995-ben a berlini Reichtstag becsomagolása vagy egy olasz tavon úszósétány építése.
Vizuál

Hollywood legkeményebb pisztolyhőse ma is aktív - Clint Eastwood 90 éves

Karrierjét kis híján megakadályozta a saját ádámcsutkája, a hatvanas éveiben járva pedig kiderült, hogy rendezői tehetsége vetekszik a színészivel. Május 31-én lesz kilencvenéves Clint Eastwood.     
Klasszikus

Igor Levit 16 óra után befejezte 20 órásra tervezett zongoramaratonját

A művész Erik Satie francia zeneszerző Vexations című művét tervezte előadni, a legendás zongoradarab teljes verziója 20 órás.
Vizuál

Morgan Freeman 83 éves

Morgan Freeman nem átlagos karriert futott be, 50 éves volt amikor a filmszakma igazán felfigyelt rá, azóta viszont több mint kilencven filmet forgatott és ma 83 éves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Igor Levit 16 óra után befejezte 20 órásra tervezett zongoramaratonját

A művész Erik Satie francia zeneszerző Vexations című művét tervezte előadni, a legendás zongoradarab teljes verziója 20 órás.
Klasszikus pályázat

Zeneszerző-pályázatot hirdet a Budapesti Vonósok és a Szegedi Tudományegyetem

Új művek komponálására hívja a 18-35 év közötti magyar zeneszerzőket a Magyar Művészeti Akadémia, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar, az alkotásokat szeptember 1-je éjfélig várják.
Klasszikus koktélparti

Az egyetlen Bach-darab, amit Glenn Gould utált

Mindig kerülte, hogy játszania kelljen ezt a darabot, egyszer, egy tévéműsorban meggyőzték, hogy tegye meg mégis. Nem volt benne öröme.
Klasszikus hír

Szavazzon, kié legyen az Óbudai Danubia Zenekar Arany Karantén Díja!

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetése ezzel a díjjal szeretné meghálálni a zenekar muzsikusainak kitartó munkáját, kreativitását a koronavírus-járvány kapcsán kialakult helyzetben.
Klasszikus interjú

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.