Klasszikus

Eklektika

2003.12.09. 00:00
Ajánlom
Épp azon gondolkodtam, hogy illik Brahms Schönberghez és Stravinskyhoz, hogy passzol Ravel Spanyol rapszódiája Sibelius Hegedűversenyéhez, s arra jutottam, Brahms Párkák énekében kórus is szerepel, míg Sibeliusnál hegedű, Sibelius északi, Ravel pedig nem, Stravinsky pedig épp ellenkezőleg.

A koncertet záró ráadás előtt Kocsis Zoltán maga is felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire eklektikus műsort hallhattunk a Nemzeti Filharmonikusoktól december 6-án a Zeneakadémián.
Van ilyen, s ha hatvan-nyolcvan évvel ezelőtti koncertműsorokat böngészünk, a mostani nem tűnik hosszúnak, még a ráadásként eljátszott Boleróval együtt sem. Mostanában viszont szokatlan ez a fajta szerkesztés stiláris és mennyiségi szempontból egyaránt. Cserébe olyan műveket hallhattunk, melyek ritkán hangzanak el, különösen hangversenyteremben.

Számomra az igazi élmény a Nemzeti Énekkar megszólalása volt: a Brahms- vagy a Stravinsky-mű (Csillagarcú) nyitótaktusai ezen belül is kiemelkedően szóltak, s amit érdemes kiemelni: Brahmsban németes, Stravinskynál oroszos hangzást produkáltak az énekesek. Igen virtuóz volt Schönberg Op.28-as Három szatírájának az előadása is, ahol a kamaralétszámra redukált kórust mindössze néhány hangszer kísérte. E három darab azért különösen nehéz, mert a szatírikus hangvételnek a nem egykönnyen blattolható kottafejeken kell átjönnie, amihez nemcsak jó szövegmondás szükséges, hanem átélés is – a kórus tagjain nemcsak hallhattuk, hanem láthattuk is: értik a művet. Ezzel együtt elgondolkodtató a Nemzeti Énekkar életkori összetétele, különösen a női szólamoknál látszik az utánpótlás hiánya. Egyelőre nincs baj, bár a Brahms-mű előrehaladtával a fáradt, túlképzett (olykor áriázó) női szólamok gyengítették a nyitó taktusok varázslatos élményét – talán érdemes lenne fiatalítani.

Bizonyára az én hiányosságom, hogy Sibeliust nem tudom szeretni.Újra és újra megpróbálok megbarátkozni vele, de nem tehetek róla: másodrendű zenének tűnik szinte valamennyi műve. A szombat este Szergej Krilov szólójában megszólaló Hegedűverseny sem változtatta meg a nézetemet, hogy e mű hosszú unalmak közt néhány hatásvadász melódiából áll. Ezek a nekibuzdulások igen szépen sikeredtek a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén, Krilov mesteri szólójátékával azonban valami baj volt: bár a zenekar nem szólt harsányan, a szóló nem jött át eléggé. Talán a hangszer nem megfelelő? Nem tudom, a ráadásként elhangzó Bachban igazán szépen hallhattuk, hogy Krilov mennyire érti a zenét, s az a technikai tökéletesség is feltűnt, melyben pl. a vonóváltásokat abszolut nem lehet hallani, mégis kevésnek tűnt a hang, még e szólóban is.

A zenekar hangzása annál jobban tetszett: különösen Ravel Spanyol rapszódiája sikeredett kimondottan színpompásra – amit két okból is elvárhatunk. Egyrészt Kocsis mostanában maga is hangszerelt Ravel- és Debussy-műveket, amihez a szerzők saját hangszerelései szolgáltatták a mintát – a Spanyol rapszódia pedig a raveli hangszerelés magasiskolája. Másrészt – ha már szó esett a hangszerek minőségéről – ne feledjük: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ma az anyagilag legjobban eleresztett hazai együttes, akiknek nincsenek hangszergondjaik (nem beszélve arról, hogy a kottapultok mögött valóban a zenekar alkalmazottai ülnek) – bár a szép hangzásnak ez csak az egyik feltétele. Úgy tűnik, a többi feltétel: a hangszeres tudás, a karmesteri munka, a pillanatnyi diszpozíció is adott volt szombat este, ám a ráadásként elhangzó Boleróval külön kell foglalkozniunk (ha már ilyen hosszú ráadást választott Kocsis).

E mű előadásainak legelső felvételét Piero Coppola vezényli (a szerző jelenlétében). Igazi „kócos” előadás, a ritmusok hozzávetőlegesek, a szólók a kottából kiindulva meglehetősen improvizatívek. Az előadás mégis remek. Az NFZ szombaton elővezetett Boleróját ehhez az előadáshoz hasoníltanám, nagyon jóindulatú közelítéssel. Ha azonban észreveszem azt, ami a zenekarban zajlott: például a csellisták összenevettek, mikor az oboa „kacsát” fújt, s ehhez veszem Kocsis szóbeli bevezetését (előző turnéjukon állandó műsorszám volt a Boléro), akkor kénytelen vagyok arra gondolni: darabtemetést hallhatott a nagyérdemű. E műfajnak sajátos, íratlan szabályai vannak: szabadabb, olykor szabadosabb előadás, szöveges műveknél szövegvariációk, spontán rögtönzések is „beleférnek”, mégis: az eredmény nem lehet rossz. A darabtemetés akkor jó, ha a közönség nem vesz észre semmit, csak a felszabadultságot. A Boléróban is voltak ilyen pillanatok, amikor a vízilabdamérkőzések drukkerkórusa („játszik a csapat”) juthatott eszünkbe – mert minden fésületlenség ellenére a mű táncos (de nem feszes) alapkarakterét hozta ki a szokatlan előadás. Sajnos azonban úgy tűnt, az önfeledtség annyira felülkerekedett, hogy a karmester maga is alig vette észre, hogy már az utolsó variációnál járunk (mely nem volt több, mint az előzőek), ettől aztán a mű vége elfelejtett elszállni, ami némiképp lelőtte a poént.

Így viszont az előadásmódok eklektikája is teljessé vált, ha vélhetőleg nem is ez volt a cél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Itt követheti élőben Martha Argerich koncertjét, ha már nem kapott jegyet!

December 12-én este fél 8-kor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel Martha Argerich. A hangverseny teltházas, de a Medici TV közvetíti. Mutatjuk, hol.
Színház

Megszavazta a Parlament az új színháztörvényt

115 igen szavazattal elfogadta az Országgyűlés a kulturális törvénycsomagról szóló törvényjavaslatot, amely miatt hétfőn ezrek tüntettek a Madách téren.
Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.
Klasszikus zongora

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.