Bensőséges hangulatú megemlékezést tartottak a Zeneakadémián hétfőn a vasárnap elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett zongoraművész, karmester, zeneszerző, az intézmény egykori diákja, későbbi tanára tiszteletére, akit a Zeneakadémia saját halottjának tekint.

Kapcsolódó

Elhunyt Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán hosszú, méltósággal viselt betegsége után november 6-án délután 64 éves korában elhunyt. A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatójának temetéséről később intézkednek.

Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora felidézte, hogy Kocsis Zoltán zeneszerzőnek készült, de zongoristaként vált világhírűvé; a Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként végzett. Kocsis Zoltán ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához: itt kezdett tanítani 1973-ban, s bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem oktatott az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe - emlékeztetett a rektor.

"Univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult: repertoárját meghatározta két hangszere - a zongora, illetve a szimfonikus zenekar -, de nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan.

Bartók volt számára a legfontosabb"

- méltatta az életének 65. évében elhunyt művészt Vigh Andrea, hozzátéve: Kocsis Zoltán szinte pontosan annyi időt élt, mint Bartók Béla. A Kocsis Zoltánra emlékezők előtt a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanáraiból és diákjaiból álló kórus énekelt gregorián darabokat az épület nagytermében, valamint elhangzott Kocsis Zoltán utolsó felvétele, Liszt Ferenc Gyászgondolájának második darabja.