A Művészetek Palotájában rendezett búcsúztatón a november 25-én elhunyt művészeti menedzserre, a Müpa alapító-vezérigazgatójára, a Budapesti Tavaszi Fesztivál létrehozójára emlékeztek, a beszédek között Bogányi Gergely Chopin műveit játszotta. "Tisztelet és felelősség. Életednek és munkádnak talán ezek voltak a legfontosabb alapelvei, erre építetted a kultúra szolgálatában álló kivételes életművedet" - búcsúzott Kiss Imrétől Káel Csaba, a Müpa jelenlegi vezérigazgatója. Felidézte, hogy Kiss Imre nemcsak a művészetet, hanem a művészeket is tisztelte, emellett a gazdasági döntésekhez, megoldandó problémákhoz, művészeti kérdésekhez egyaránt az emberi oldal figyelembe vételével közelített. "Szerettél a háttérben maradni, és amikor munkatársaidat megmutathattad a világnak, előrelátásod, megfontolt döntéseid és helyzetkezelésed alapján mindenki érezhette, hogy a háttérből szeretettel, de biztos kézzel irányítasz. Hét és fél éven keresztül nevelted fel teljes odaadással kései, de talán legkedvesebb gyermekedet, a Művészetek Palotáját" - fogalmazott utódja.
Batta András, a Zeneakadémia rektora arról beszélt, hogy Kiss Imre megvalósult álmának színhelye sokáig fogja hirdetni immár halhatatlanná vált nevét. "Kevés ember volt tekintélyromboló korunkban, akit a legszélesebb körben ennyire tiszteltek, aki előtt jól esett fejet hajtani. Remélem, nem hat túlzott pátoszúnak, amit ebben a teremben mégiscsak ki kell mondanom: Imre az életét adta ezért az intézményért, és rajta keresztül a magyar kultúráért, zenéért" - hangsúlyozta a rektor, kiemelve, hogy Kiss Imre a megnyitástól számított öt éven belül nemzetközi rangra pozicionálta intézményét.
Eszenyi Enikő, a Vígszínház társulata nevében emlékezett. Elmondta, hogy a teátrumban művészek és műszakiak egyaránt nehéz szívvel engedték el, amikor a náluk töltött rövid, de emlékezetes idő után a Müpa miatt elköszönt tőlük. "Amikor a színház igazgatói posztjára pályáztam, tanácsot kértem Kiss Imrétől. Biztatást és leckéket kaptam a feladathoz, amelyek tanulságai ma is segítenek".
Kiss Imre hamvait szülővárosában, Galántán szülei és bátyja mellé helyezik el, utolsó útjára csak a család kíséri el.
hírlevél
