Klasszikus

Elcsépelt újságírói kérdések a szigorú mesterhez – Kodály Zoltán interjút ad

2021.08.17. 09:55
Ajánlom
Az örök fiatalság titkáról, jazzről, cigányzenéről és persze a tiszta forrásból jövő népzenéről is kérdezték Kodály Zoltánt a ma is elérhető interjúkban. Elolvastunk néhányat az Arcanum folyóirattárában, hogy megtudjuk: tényleg olyan nehéz dolguk volt-e egykori kollégáinknak a szűkszavú mesterrel. És igen! Volt, hogy leteremtette az érte rajongó kérdezőt, de olyan is előfordult, hogy majdnem elaludt a kanapén beszélgetés közben.

Nincs érdekesebb foglalatosság azoknak, akik szeretnek újságot olvasni, mint az Arcanum sajtóarchívumát böngészni. Egy előnye mindenképpen van: nincs min felhúzni magunkat. Még azon sem, ha a gyanútlan zenei szakíró (én) egy ártatlan cikket böngészve, amely arról szól, hogy vajon ki a jobb hegedűs, Huberman vagy Jehudi Menuhin (sic!), az Est címlapján rátalál arra a hírre, miszerint a nemzetiszocialisták Németországhoz csatolják Ausztriát. „Ausztria a világesemények középpontjában” – szól a szégyellős cím. (Hol vagyunk még a klikkvadászattól!) Nincs mit dühöngni rajta, igen, az Anschluss. És azon sem, hogy a Népszabadság 1963. november 23-i számában csak a 6. oldalra szorult John F. Kennedy halála, az első öt oldalon pedig a lengyel-magyar szocialista pajtások csúcstalálkozójáról áradozik az állampárti újság.

De nem ezekből a történelmi jelentőségű sajtómegjelenésekből gyűjtögetünk most, hanem a kulturális újságírás szórakoztató és tanulságos szegmenséből: a Kodály Zoltánnal készült interjúkból.

A zeneszerző, aki híres volt szűkszavúságáról, életében számos interjút adott, a nyolcvanas években még tudni lehetett, hogy sok meg sem jelent. Miközben a zenetudomány számára problémás ezeket a cikkeket minden esetben hitelesnek tekinteni, kirajzolódik belőlük egy arc, amelyet érdemes megismerni.

kodaly_bartok-165458.jpg

Kodály Zoltán és Bartók Béla az 1930-as években (Fotó/Forrás: Juan Gyenes / Együd Árpád Kulturális Központ Vaszary Képtár / OSZK)

Kodály a díványon

Mire az interjú véget ért, Kodály Zoltán már teljes hosszában feküdt a kanapén „ezerkilencszázhuszonhat egyik ködös, szürke októberi délutánján” a Zeneakadémia egyik tantermében. Hogy a mester nem volt könnyű interjúalany, azt több újságcikkből is sejthetjük, de szegény Szombathy Viktor újságíró nem is őt akarta először nyilatkozatra bírni, hanem a még keményebb dió Bartókot, aki viszont dolgozott, így felesége, Pásztory Ditta azt tanácsolta, menjen el Kodályhoz. A cikk ismeretlen okból csak 1982-ben, több mint fél évszázaddal a beszélgetés után jelent meg a Magyar Nemzetben, és szó esik benne a Háry Jánosról, cigányzenéről és jazzről is.

Az interjú körülményeiről legyen elég ennyi:

„Szótlanul nyitotta ki az ajtót, kis mozdulattal tessékelt befelé. Fotelbe kerültem, egy kis asztal elé, ő maga a szemközti kanapéra telepedett vigyázva. Mire a beszélgetés végére jutottunk, teljes hosszában feküdt már a kanapén, félkönyékre dőlve.”

Kodály nem a cigányzenét okolta azért, hogy az „ősi motívumok” – tehát a tiszta népzene – elfelejtődtek:

„A cigányzene csak a műveltebb osztályok ízlését befolyásolta, a parasztokét sokkal kevésbé”

– mondta. Fenntartással kell kezelnünk azt, amit Kodály a jazzről mond, sejtve, hogy akkor – az 1920-as években járunk – sem nagy, sem hiteles tapasztalata nem lehetett a műfajról.

„Talán csodálkozik, de én még nem hallottam jazz bandet. Nem hallottam, és nem is fogok. Hogy miért nem? Nehéz erre megfelelni. Gondolom, azért, mert nem igazi néger népzene. Kifejtem. A régi néger népzene tiszta és értékes, van olyan abszolút értéke, mint bármely más nép zenéjének. Ez a dzsessz azonban nemzetközivé lett, elamerikaisodott, banalitásokkal teletűzdelt zene, elkoptatott frázisok tömege. Nem eredeti, nem érdekes. Hallottam ugyan egy-két eredeti gramofonlemezét, Pesten azonban rendes, valódi dzsesszmuzsikát aligha lehet hallani.”

Ide tartozik, hogy egy másik interjúban Kodály elmondta, hogy oroszoktól és budapesti előadóktól hallott jazzt. Ugyanitt kiderül, hogy nem igazán tartotta önálló művészeti ágnak, csupán „tánczenének”.

Paparazzo Aradon

Az Aradi Közlöny újságírója 1934 januárjában szólította le. (A cikket A Hét 1979-ben közölte újra.) Kiderül, hogy a kérdező nem volt rest a vasúti fülkébe is benyitni, hogy szóra bírja Kodályt.

„A budapesti gyorsvonat menetrendszerű pontossággal robog be az ara­di pályaudvarra... A következő pillanat­ban már a kocsi folyosóján sietek végig, s találomra benyitok az egyik fülkébe. (. . .) Aztán megindul az interjú:

– Mi a véleménye a modern magyar zene fejlődéséről? – kérdezem. Kodály megfontoltan válaszol, minden szót a fogai közül ejt ki:

–  Fölösleges a zenéről véleményt mondani! Nagyon szeretném, ha általában kevesebbet beszélnének és írnának a zenéről s többet hallgatnák! A közönség sajnos ma azt hiszi, hogy elég, ha elmegy egy-két koncertre, véleményt nyilvánít róla, és ezzel megtette a kötelességét a zeneművészettel szemben. (. . .) Lehet modern egy zeneszerző, ha háromszáz évvel ezelőtt élt is! Szerintem nincsen klasszikus, nincsen modern zene, csak zene van. A zene egy nagy folyamat, amit nem lehet korszakokra osztani, nem lehet boncolni és csoportosítani! Nem mondhatjuk, hogy a modern zene 1917-ben vagy 1839-ben, esetleg 1934-ben kezdődik.

A zeneművészetet én két csoportra osztom: életképes zene és halva született kompozíciók. Azok a zeneművek, amelyek nem fogják meg az emberek lelkét, amelyekben nincs fantázia, tartalom, eleven élet, azok halva születtek, és sohasem élhetnek az emberek szívében.”

Talált képek Kodály Zoltánról

Kodály Zoltán, balra Péczely Sarolta (Fotó/Forrás: Szalay Zoltán / FORTEPAN)

A szerelmes kérdező és a szigorú Kodály

Nem sok újságolvasónak van kedvenc Kodály-interjúja. Nekem van. Hetvenötödik születésnapján készült a zeneszerzővel, a Muzsika legelső, ünnepi lapszámában jelent meg. (Ne felejtsük el, hogy a folyóirat éppenséggel Kodály 1957. decemberi születésnapjára indult el a következő év januárjával.) A kérdező, Gách Marianne aligha tudott volna annál romantikusabb képet festeni a Krisztus-homlokú komponistáról, mint azt tette. A cikk lírai bevezetőjében Kodály a Galyatetőn sétál („a köd lassan-lassan felszáll, s foszlányain átdereng a halványan vöröslő napsugár”), majd találkozik egy gyerekcsapattal, akik természetesen felismerik, és aláírást kérnek tőle. Kodály azonban nem adja könnyen magát, visszakérdez: „Tudtok-e szolmizálni?” A gyerekek nem tudnak, népdalt is csak félve énekelnek. Kiderül aztán, hogy az aláírást nem is a gyerekek kérték, hanem a tanító bácsi. Kodály végül igazságot tesz: „Majd kap tőlem aláírást – hangzik a felelet –, ha többre-jobbra tanít titeket.”

Az interjúban Kodály – aki még erdei séta közben is „buzdítja, neveli” népét –, úgy tűnik fel, mint egy mondai alak, aki először még az újságírói kérdést sem akarja meghallani.

„Dolgozik-e? Születik-e új műve? Megajándékozza-e vele a világot?”

Ezt olvassuk a cikkben:

„Mintha nem is hallaná a kérdést. Most fel s alá járkál a galyatetői szobában, ahol beszélgetünk. Haja kétoldalt fülére omlik, napbarnított arcából csillogón kéklik a szeme. Egész lényéből az erő és lágyság különös keveréke árad, s ahogy elnézem, megintcsak elérzékenyülök tőle, úgy mini amikor remekmű, kép vagy szobor előtt állok.”

Miközben az újságíró kis híján elájul Kodálytól, megszólal a mester, de bár ne tenné! Válaszában rögtön lehordja szegény kérdezőt.

„Első alkalommal felelek most arra az elcsépelt újságírói kérdésre: min dolgozom? Azért, mert általános iskolai énekeskönyvet csinálok”

– mondja.

Az interjúból kiderül:

  • Akkoriban (1958-ban) a gyerekek 28 százaléka járt mindössze óvodába.
  • A magyaroknak van a legjobb ritmusérzékük a környező népek közül („Még a régi közös hadseregben megállapították, hogy leghamarabb a magyar legénység tanulja meg az ütemes menetelést.”)
  • Kodály nagyszerűen olvasott latinul.
  • És latinul olvasta azt is, hogy a Múzsa szerint az a jó házasság, amelyben a feleség nem hall mást férjétől, mint „mea lux” – én fényem –, a férj pedig feleségétől: „anima mi” — én Lelkem. Ezt Kodály nagyon jó tanácsnak, és az örök fiatalság forrásának tartja.

Az interjúban olvashatunk egy igazán nemes hitvallást is Kodálytól:

„Számomra mindig előbbrevaló volt, hogy a paraszt gyermekeket kótaolvasásra tanítsam, mint az hogy a magam zenei karrierjét egyengessem” – mondta. – „[...] előbb a füleket kell kinyitni, aztán komponálni. Minek írjak még öt Psalmust, ha süket fülekre találok?”

A beszélgetés a kérdező vallomásával zárul, akit meghat Kodály messianisztikus érzülete: „Évről-évre minden újabb nemzedék zenei felnevelése az ő dolga. Ezt érzi, ez derül ki minden megnyilatkozásából. Eszményi példaképe a felelősségtudatnak és a felelősségvállalásnak! Megrendülten és elnémultan nézek fel rá.”

kodaly-103837.jpg

Kodály Zoltán

A legjobb interjú Kodállyal (tényleg!)

Valószínűleg 1965 végén készült az a beszélgetés Hannes Reinhardt-tal, amelyet Bónis Ferenc idéz. Ebben – lévén könyvben, és nem újságban megjelent írás – Kodály megfogalmaz néhány olyan gondolatot, amelyet igazán magáénak érez. Beszél a népdalgyűjtésről, amelynek „kezdete a hátizsákkal megtett sok gyalogos út volt”, vége pedig a Magyar Népzene Tára kötetei az MTA kiadásában.

Kodály feleleveníti, hogy a török hódoltság előtt Magyarország együtt fejlődött a nyugattal: „A XII-XIII. században minden nyugati egyetemen tanultak magyar diákok. A Sorbonne anyakönyveiben már a kezdet kezdetén találni magyarokat.” És: „Mátyás király énekkara olyan híres volt, hogy külföldi látogatói alig győzték magasztalni - kiváltképp az olaszok, akik pedig mégiscsak elsők voltak a zenében.” Úgy vélte, hogy a török hódoltság, majd az osztrák uralom mély nyomot hagyott kultúránkban.

„A kultúra újjáteremtését minden új háború után idegen segítséggel akarták megvalósítani. Sok idegen, többnyire német és olasz jött az országba, és akarta saját kultúráját mintegy beoltani a népbe. Saját hagyományunk egyre inkább a falvakba, a műveletlen emberek közegébe szorult.”

Kodály szerint szétszakított országunkban a széthullott magyar kultúrát az ősi népművészettel lehet újraéleszteni: „már csak a falvakban találhattuk meg az ősi magyar kultúra maradványait.” (A teljes interjút az Alföld 1982-es számában lehet elolvasni.)

Az utolsó nyilatkozat

Utolsó nyilatkozatát a sajtónak Kodály 1967 februárjában tette, amikor Kekkonen finn köztársasági elnök a Fehér Rózsa érdemrend parancsnoki I. fokozatát adományozta neki. A zeneszerző akkor így nyilatkozott: „A mi egész tudományunk a finnek növendéke: nemcsak a nyelvtudomány, hanem a népzenetudomány is. Hiszen teljesen az ő nyomdokukon indultunk el és, ha másképp mentünk is tovább, a kiindulópontot nekik köszönhetjük. Ők megelőztek minket. Már sokkal előttünk gyűjtöttek és rendeztek népdalokat — ezrével —, és a mi munkánkban ez nagyon bátorított bennünket. Láttuk, hogy lehet ezt csinálni. A zenében pedig hát, miután megteremtettek egy saját finn stílust, az is ösztönzött minket, hogy íme, ha mások meg tudják ezt tenni, miért ne próbálnánk meg mi is.”

A cikk megírásában az Arcanum Digitális Tudománytár volt segítségünkre, ahol mintegy tízmillió oldalnyi sajtótermék érhető el a múlt könnyebb megismerése érdekében.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Színház

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Vizuál

A terek végrendelkezése – Gergye Krisztián kiállítása Szentendrén

Akvarelljeit mutatja be Gergye Krisztián kortárs táncművész és koreográfus a szentendrei MANK Galériában, amely helyet ad továbbá egy transzformatív performansznak is szeptember 25-én, 10 és 18 óra között.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Európai körutazás a tánc nyelvén: Erdélytől Örményországon át Spanyolországig a Liszt Ünnepen

Az első Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál nevéhez méltóan a kontinens különböző szegleteit hozza el a magyar fővárosba október 8. és október 24. között, mégpedig nem is akármilyen előadások formájában! A tánc- és mozgásművészet legkülönfélébb műfajai invitálják kulturális utazásra a nézőket: flamenco, néptánc, balett és fizikai színház várja a közönséget.
Klasszikus ajánló

Brahms, magyar zene és kortárs darabok a Concerto Budapest évadában

A Bartók, Liszt és Josef Suk műveinek szentelt évadnyitó dupla koncert után az ősz folyamán több rövid fesztivál is megvalósul a zenekar szervezésében, elsőként októberben a Magyar Kincsek Ünnepe.
Klasszikus ajánló

Szupersztár, lángész, egyetem és kisbolygó – történetek Lisztről és egy vadonatúj fesztiválról

Sokan az első „rocksztárnak” tekintik, akiért addig sosem látott módon rajongott a közönség, még többen egyszerűen korszakalkotó zenei géniusznak tartják, teljes joggal: Budapesten, Európa és a világ nagyvárosaiban számtalan köztéri szobor idézi meg alakját, de neveztek el róla egyetemet, repteret, sőt kisbolygót is.
Klasszikus interjú

A zene fölszabadít – jótékonysági koncert neves fellépőkkel a Zeneakadémián

Október 3-án délután neves zenészek adnak jótékonysági koncertet a Zeneakadémia Nagytermében. Olyan muzsikusok, mint Vásáry Tamás, Sümegi Eszter, Rajk Judit, Rolla János és a művésszé érett „csodagyerek”, Gertler Teo. A jegybevételt az EKC Szent János Kórház I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai osztálya kapja. Az eseményről, valamint a zene és a gyógyítás kapcsolatáról az osztályvezető főorvossal, egyben a rendezvény házigazdájával, dr. Székely Györggyel beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.