- Milyen koncepció mentén állították össze a műsort? Van meghatározott tematikája a mostani fesztiválnak?

- Abban az értelemben vett egységes arculattal, mint ahogy korábban már volt példa reneszánsz tematikára, vagy amiként mi is csatlakoztunk a Liszt-bicentenáriumhoz most nem jelentkezünk. Az idei rendezvénysorozat újdonsága, hogy a Zempléni Fesztivál avatja fel Magyarország legújabb szabadtéri színpadát, a tokaji Fesztiválkatlant. A létesítmény épphogy csak átadásra került a fesztivál kezdete előtt, ezért ha idén még nem is, de a jövőben óriási lehetőségeket látok ebben. Most mindössze két nagyobb koncertet tervezünk erre a helyszínre, ami egy nagyon izgalmas kihívás, hiszen még nem volt lehetőségünk ilyen léptékű térben koncertet csinálni. Ez más, mint amit mi eddig képviseltünk, másképp kell a produkciót is megkomponálni. Természetesen a kétezer-ötszáz férőhelyes nézőtér megtöltése is szép és nemes feladat. Az elmúlt években jellemzően 150-200 fős helyszíneken rendeztünk programokat, a legnagyobb befogadóhely a Sárospataki vár udvara volt, de az is csak 450-500 főt tud kiszolgálni egyszerre.

- Az évek során eltolódás figyelhető meg a kamarazenétől a szimfonikus felé. A harmadik lépcsőfok a szimfonikus crossover?

- A jövőt nehéz prognosztizálni, egyelőre a komolyzene a programsorozat fő irányvonala. A magam részéről kifejezetten örülnék, ha egy teljes operaelőadást is meg tudnánk majd valósítani. Ez persze leghamarabb a jövő évben lehetséges, hiszen az idénre nem mertünk tervezni, mert nem volt biztos, hogy elkészül a Fesztiválkatlan.

Az új helyszín a Békéscsabai Jókai Színházzal együttműködve az István, a király produkcióval nyílik meg. Ez Tokaj városának külön kérése volt. A másik előadás ténylegesen egy crossover, ami a népzenéből gyökerezve a jellegzetes folk elemeket megtartva olvad bele a szimfonikus világzenébe. Ebben a műfajban a Budafoki Dohnányi Zenekar már régóta otthon érzi magát, hiszen Havasi Balázsnak évek óta állandó partnerei, Lajkó Félixszel pedig nemrég közös lemezt is készítettek. Az est folyamán a művészek nemcsak egy színpadon szerepelnek, de egy közös számot is előadnak Roby Lakatos közreműködésével. A koncert címe is (Magyar Varázslat - a szerk.) sugallja, hogy egy átfogó kaleidoszkópot álmodtunk a színpadra. Körképet szeretnénk adni a magyar népzenéről és annak feldolgozottságáról a székelyföldi, szatmári, felvidéki, dunántúli és délvidéki hagyományokon keresztül. Ilyen, több társműfajt, táncosokat és énekkart is felvonultató produkcióval most jelentkezünk először.

- A lényegesen nagyobb közönség befogadására képes Fesztiválkatlan létrejöttét mennyire tekinti saját ügynek?

- Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, hogy egy ilyen jellegű beruházás valósult meg. Mi huszonharmadik éve vagyunk jelen Zemplénben és rajtunk kívül vannak még a térségben más nagy múltú fesztiválok (Hegyalja - a szerk.) illetve ad hoc programsorozatok is. Mégis úgy érzem, hogy elsősorban ránk gondoltak a Fesztiválkatlannal. Ez öröm és felelősség is egyben. Olyan produkciókat kell megvalósítanunk a jövőben, amelyek szélesebb körben, akár a határon túlról is vonzóak lehetnek a közönség számára. Erre a komplett operaelőadást kiváló lehetőségnek tartom.

- Meg tudja ez változtatni a fesztivál eddigi bensőséges, családias hangulatát?

- Alapvetően nem szándékunk a többezres tömegeket megmozgató események lebonyolítása. Tokaj hírnevét a világszerte különleges és minőségi borkultúrája biztosítja, amihez egyfajta elegancia és intimitás is társul. Az elképzeléseimet a fesztiválról leginkább ehhez tudnám hasonlítani. A turizmus és a bevételek szempontjából elképzelhető, hogy a közönség számának növelése jótékony hatású lenne, de tegyük hozzá, hogy ehhez még a térség infrastruktúrájának is fejlődnie kellene. Én nagyon meg vagyok elégedve a maximum párszáz fős kedves, intim hangulatú vonóskoncertekkel, jazztriókkal vagy fúvós felállásokkal. Egy-egy nagyobb szabású produkció meghívásával ugyanakkor egy érdekes egyveleget is el tudok képzelni.

- Lehetséges, hogy a kisebb koncertek hangja hosszú távon messzebbre elér?

- A külföldről érkező látogatók száma 10-15% körül van. Szeretném, ha ez az arány fokozatosan növekedne, de ennek még mindig határt szab, hogy akaratunk ellenére nem tudunk elég előre tervezni. Ha nemzetközi ajánlókban szeretnénk szerepelni, már most pontosan kellene tudnunk a jövő évi programot. Ezt egyelőre nem tudjuk biztosítani, hiszen sok esetben maga a következő év is kérdéses. A bővítés természetesen ránk fér - elsősorban német területen - de ez csak akkor lesz lehetséges, ha képesek leszünk legalább tizenkét hónapra előre tervezni. Az ideális egyébként a három éves táv, ami Nyugat-Európában működik is.

- A legnagyobb elismerés mégis a zempléniek bizalma.

- Azok a külföldiek, akik így is ellátogatnak hozzánk, elsőként a zempléniek vendégszeretetével találkoznak, de nem mellékes, hogy számukra a programok színvonala és a koncertek jegyárai különösen kedvezőek. Hasonló minőségű, vagy talán mondhatom azt, hogy kevésbé igényes komolyzenei koncertekért is, az európai árakon számítva 100-150 eurót kell kifizetni. A Zempléni Fesztiválon az egyes koncertek belépői nem haladják meg a 10 eurót. A fesztivál elsősorban a zemplénieké, akik ilyen alacsony jegyárak mellett is általában csak legfeljebb két fizetős koncertre tudnak eljutni. Ez egy kényes egyensúly, de nekünk elsősorban az ő érdekeiket kell szem előtt tartani.

- Lehet egyáltalán rentábilis egy ilyen fesztivál?

- Tavaly először miniszteri szinten volt jelen a szaktárca, amely remek alkalom volt arra, hogy átadjunk és bemutassunk valamit az általunk képviselt értékteremtésből. Akkor ígéretet kaptunk egy kiemelt támogatási összegre, amely meg is valósult, és ezért nem is kérdés az idei fesztivál biztos anyagi háttere. A hatvanmilliós támogatási összeg alapjaiban járult hozzá ahhoz, hogy a programsorozat összeálljon. Elgondolkodtató azonban, hogy ezzel a számadattal, mi a lista élén állunk. Sok esetben nem tudni, hogy mekkora pénzekből valósul meg egy rendezvény, mi minden évben közzétesszük a fesztivál költségvetési forrásait.

Zempléntől is rengeteg segítséget kapunk, de ez elsősorban hozzáállás és emberi tényező kérdése. Az önkormányzatok nagyon kevés pénzből gazdálkodnak. Ebben a tekintetben nem tudjuk felvenni a versenyt más fesztiválokkal. Örülnék, ha a térségből is rendelkezésre állnának források, de ez egyelőre el sem várható. Az itteniek sok esetben megélhetési gondokkal küzdenek, amely érzést, részint a fesztivál hivatott feledtetni.

- Az anyagi lehetőségek a művészi színvonalat is behatárolják?

- Valamikor én is a másik oldalon álltam. Előadóművészként tizenöt éven keresztül próbáltam helytállni, emiatt pontosan ismerem azt a szituációt, amikor menedzserek különböző ötletekkel keresnek meg, melyekről előbb-utóbb kiderül, hogy egy szívességről lenne szó. Méltatlannak gondolom ezt a helyzetet, mert tudom mennyi munkával és lemondással jár felkészülni egy-egy fellépésre. A magam részéről mondhatni sportot űzök abból, hogy a nálunk fellépő előadók ne távozzanak rossz szájízzel, még ha ez esetünkben a szállás vagy az útiköltség miatt plusz terheket is jelent. A tapasztalataim miatt én ezt csak így tudom elképzelni.

- Mi az, amit személyesen kiemelne a mostani eseménysorozatból?

- Vendégül látjuk Michael Collinst, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen nyitja meg a fesztivált Mozart A-dúr klarinétversenyével. Elfogadta a meghívásunkat Ausztria egyik legkiemelkedőbb kamarakórusa is a Vocalforum Graz, illetve eljön a Tajvani Filharmónia Kamarakórusa, amely a szigetország egyetlen professzionális énekegyüttese. A különleges és egyedi hangzású szólókoncertjükön kívül részt vesznek majd a grandiózus zárókoncerten Beethoven IX. szimfóniájában.