Hogyan találtátok meg egymást a vonósnégyes többi tagjával, és miért kezdtetek el kvartettezni?
A kvartett alapító tagjai Tim de Vries és Karla Križ, a két hegedűs, akik azért kezdtek el együtt játszani, mert egy egyetemi projekt során kamaráztak, és azt vették észre, hogy nagyon jól tudnak együttműködni. Én három éve csatlakoztam a csapathoz. Az alapító csellistának sajnos abba kellett hagynia a játékot, ugyanis tönkrement a keze, és nem tudta folytatni a csellózást. A brácsásunkat, Erin Pittset pedig nagyjából másfél éve találtuk meg, miattunk költözött Bécsbe, hogy része lehessen a vonósnégyesnek. Erin a Juilliardon végzett, majd csinált egy második mesterképzést Norvégiában is. Most mind a négyen a bécsi Zeneakadémián tanulunk, ősztől pedig belevágunk egy új közös mesterképzésbe, Eckhart Rungénál, az Artemis Kvartett csellistájánál, Düsseldorfban.
Milyen a dinamika az együttesen belül? Minek köszönhető, hogy jól tudtok együtt zenélni?
Nagyon erősen összeköt minket a vonósnégyes szeretete, és hogy mindent erre tettünk fel. Vállaltuk, hogy – ugyan nagyon sok lemondással, de – a kvartettet priorizáljuk minden más felett. Nincs semmilyen részmunkaidős állásunk, hanem azzal töltjük a napjainkat, hogy 4–8 órát próbálunk, ezenkívül pedig gyakorlunk, szervezzük a kvartett jövőjét.
Már önmagában nagy dolog, hogy sikerült négy olyan személyt találni, akik ennyi mindent hajlandók feláldozni a vonósnégyes sikere érdekében.
A különbözőségeinket pedig előnyünkre fordítjuk. Sokféle háttérrel rendelkezünk, sok irányból jövünk, és mivel erős személyiségek találkoznak a csapatban, ezt mindenki a maga módján beleteszi az egészbe. A célunk ugyanis nemcsak az, hogy egy teljesen homogén textúra jöjjön létre a négy ember között, hanem hogy közben mind a négy személy karaktere átsüssön a színpadon.
Hogyan zajlik a közös munka? Mennyit próbáltok?
A próbákat általában közösen osztjuk be, és úgy alakítjuk, hogy legyen előtte időnk gyakorolni. Majd ezt követi egy rövid napokon négyórás, hosszabb napokon hat-nyolc órás próba. Az a tapasztalatunk, hogy azok a kvartettek, amelyek életvitelszerűen űzték ezt a szakmát, hosszú évekig, évtizedekig nem mondtak le a mindennapos próbákról. Ez néha persze nagyon fárasztó, és olyankor megbeszéljük, hogy legyen egy nap szünet, de általában nem unatkozunk, mindig van mit csinálni.
Hartmann Domonkos csellóművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)
Mennyire kell magánemberként is jóban lennetek, hogy jól tudjatok együtt zenélni?
Mivel ennyi időt töltünk együtt nap mint nap, magánemberként nem érezzük szükségét, hogy próbán kívül is közösen tervezzünk programokat, olyankor inkább mindenki a saját életét próbálja szervezni, de persze arra is van példa, hogy együtt csinálunk valamilyen szabadidős tevékenységet. Például mind nagyon szeretjük a Pratert, a bécsi vidámparkot. (nevet)
Sok versenyen értetek el szép sikereket. Hogyan segítették ezek az eredmények a pályátokat?
A legnagyobb versenyeredményünk eddig kétségkívül az Osakai Kvartettverseny első díja, mivel ez a megmérettetés a legnagyobb versenyek egyikévé nőtte ki magát. A manapság egyik legsikeresebb vonósnégyesnek számító Belcea Kvartett is itt kezdte pályafutását, 1999-ben lettek a verseny győztesei, ma pedig a legpatinásabb koncerttermek állandó fellépői. A verseny hatalmas médiamegjelenéssel járt, rengetegen megismertek minket nemzetközi szinten, ami talán a legfontosabb eredménye annak, hogy ott voltunk.
Legalább huszonöt koncertfelkérést köszönhetünk a versenygyőzelemnek,
köztük olyan híres helyszíneken is, mint az Amszterdami Vonósnégyes Biennále, a németországi Hitzacker Fesztivál vagy a tokiói Suntory Hall. Ezenkívül felvették velünk a kapcsolatot nemzetközi ügynökségek is, akik közös munkát ajánlottak a kvartettnek.
Neked személyes és szakmai szempontból mit ad a vonósnégyesjáték?
A vonósnégyes olyan műfaj, amire nagy örömmel tud előretekinteni az ember. Repertoárja gyakorlatilag kimeríthetetlen, nagyon sokszínű, és a zenetörténet néhány legkiemelkedőbb darabja is erre a formációra íródott.
Harmonikus és pozitív karrierkép az, hogy az ember tudja, soha nem fogja megunni vagy abbahagyni a felfedezést, hanem egy életen át tartó keresés és élvezet vár rá.
Remélem, a kvartettünknek is sikerül, amiről álmodunk, és ezeket a rendkívüli műveket játszhatjuk majd nap mint nap. A vonósnégyes olyan szempontból is különleges, hogy az egyénektől szólistai kvalitásokat vár el, ugyanis nagyon sokféle játékmódot kell tudni gyorsan váltogatni. Olyan technikákat is meg kellett tanulnom, amelyet korábban sosem kellett használnom, hiszen specifikusan csak a kvartettben kerül elő. Kicsit úgy érezzük magunkat a próbán, mint amikor egy festő keveri ki a színeit.
Izgalmasnak találom, hogy a négy ember szólamainak dinamikája nagyon gyorsan változhat. Néha egy ember kísér három másikat, vagy fordítva, de olyan is van, hogy kettő harcol kettővel, vagy épp csak beszélgetnek egymással. Rendkívül szórakoztató ezt a folyamatosan változó textúrát lekövetni és persze alakítani is.
Motus Quartet (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)
Mesélj egy kicsit a programról, amelyet az Auer Fesztiválon játszotok majd! Miért fontosak nektek ezek a szerzők, művek?
Egy nagyon intenzív műsort raktunk össze a fesztiválra. Haydn egyik legnépszerűbb darabjával, az op. 74 no. 3-as g-moll vonósnégyessel indítjuk a koncertet, aminek a későbbi előadói hagyomány a „Lovas” melléknevet adta. Ezt követi majd Janáček 2. vonósnégyese, melynek alcíme Bizalmas levelek. Ebben a cseh komponista egy nagyon bonyolult plátói szerelem történetét bontja ki. A darab különlegessége, hogy a zeneszerzői kézirat és a későbbi kiadások közt hatalmas különbségek vannak, melyeket állítólag a szerző is jóváhagyott. Így pedig, mivel nincs a műnek végleges verziója, az előadóknak nagy szabadsága van, hogy megtalálják a saját narratívájukat. Ez a felfedező folyamat rendkívül izgalmas volt. Végül pedig egy nagyon kedvelt darabot, Mendelssohn e-moll vonósnégyesét választottuk.
Mendelssohn a kvartett alakulása óta közel áll a karakterünkhöz.
Lehet, hogy azért, amit az előbb mondtam a kvartettben történő szerepek változásáról, hisz ebben a darabban is így történik, és mind a négy hangszer kiemelt figyelmet kap az előadás során. Erős személyiségekre van szükség.
Te magad is veszprémi vagy. Milyen a kapcsolatod az Auer Fesztivállal?
Veszprémiként nagyon közeli viszont ápolok a fesztivállal, a kezdetektől láttam, ahogy Kováts Péter felépítette. Én akkor még a Gárdonyi Ifjúsági Zenekarban játszottam, és fel is léptünk a fesztivál elején. Ezt követően pedig nagyobbnál nagyobb művészekkel hallottam ott koncerteket, ami mindig nagyon inspiráló volt. Most pedig a fesztivál meghívottjaként hazatérni rendkívüli érzés. Nagyon sok családtagra, barátra és kedves arcra számítok majd a koncerten.
Fejléckép forrása: A Motus Quartet hivatalos oldala
hírlevél
