Maga majdnem harminc éves, van szerencséje görögnek lenni, ezenkívül építész is, és tanult matematikát. Fordítsa a javára őket! Használja fel a zenéjében!
– visszaemlékezései szerint ezekkel a szavakkal reagált Olivier Messiaen, mikor a Le Corbusier-nél dolgozó fiatal építész felkereste, hogy nála tanulhasson. Xenakis addigra már a korszak számos nagy zeneszerzőjénél próbálkozott, ám a legtöbben vagy visszautasították, vagy más módon vallott kudarcot az együttműködés. Így járt Nadia Boulanger-nál, míg Arthur Honegger az egyik darabját azzal a kritikával illette, hogy az valójában nem is zene. Ezután az ifjú komponista rövid ideig órákat vett Darius Milhaud-tól, és utána fordult Messiaenhoz. A francia mester, aki maga is jelentősen tágította korának zenéről való elképzeléseit, felismerte, hogy nem mindennapi alkotóval hozta össze a sors, aki rendkívüli intelligenciával rendelkezik. A megkeresést követően 1951-53 között tanította Xenakist.
Az 1922. május 29-én született Giannis Klearchou Xenakis, nevének később használt alakjával Iannis Xenakis már eddigre is igen fordulatos, traumatikus élményekkel is terhelt életutat tudhatott maga mögött. A romániai Brajlában született görög családban, édesapja ugyanis egy itt működő cég igazgatója volt. A gyermek Xenakist zongorista édesanyja nevelte először zenére,
a több nyelven beszélő, művelt és a kulturális életben otthonosan mozgó család korán meghatározta a későbbi zeneszerző sokszínű érdeklődését
(egyik öccse filozófiaprofesszor, a másik építész lett). Xenakis alig ötéves volt, mikor elvesztette az édesanyját, ez a veszteség jelentette élete első nagy sokkját.
A félárva kisfiú egy görögországi bentlakásos iskolába került, ahol a kórusban énekelt, és amellett, hogy megszerezte zenei alapismereteit, a görög kultúrában és irodalomban is elmerült. Matematikai és fizikai érdeklődése miatt a továbbtanulásnál a mérnöki pályát választotta, ám mellette továbbra is foglalkozott a zenével és az ógörög nyelvvel. Közbeszólt azonban a történelem, a II. világháború, a Görögország elleni olasz, majd német támadások.
Xenakis igen hamar csatlakozott az ellenálláshoz, később fegyverrel is harcolt a görög monarchia visszaállítására törekvő britek tankjaival.
Az egyik támadásnál súlyos sérülés érte, melyben fél szemét is elvesztette, visszaemlékezései alapján szinte csodával határos, hogy életben maradt.
Xenakis a háború után, 1947-ben tudta befejezni tanulmányait, ekkor szerzett mérnöki diplomát. Ám a háború után megalakult görög kormány elkezdte letartóztatni az ellenállás korábbi résztvevőit, így a zeneszerző külföldre szökött, és végül Franciaországban telepedett le. Távollétében először halálra, majd tíz év börtönre ítélték, és csak 1974-ben, a katonai diktatúra bukása után térhetett haza.
Párizsban Xenakis Le Corbusier építészirodájában helyezkedett el, az asszisztensi munkakör után hamarosan komolyabb tervezési feladatokat is kapott. Legismertebb munkája az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült Philips Pavilon volt, ennek
parabolaformáit 1954-es műve, a Metastasis glissandói ihlették, melyeket a zeneszerző először milliméterpapíron rögzített.
Az építészpálya mellett tehát Xenakis zeneszerzői karrierje is fejlődött, a fiatalkori, görög népzenén alapuló művek után a Metastasisszal kezdődött érett korszaka (a műre 1968-ban Georges Balanchine koreografált balett-előadást). Xenakis zenéjében matematikai struktúrák jelennek meg, és bár munkásságára egyértelműen hatott a szerializmus, egyéni hangja jelentősen megkülönbözteti a korszak alkotóitól.
Le Corbusier
Charles-Edouard Jeanneret (1887-1965) a 20. századi francia építészet egyik legmeghatározóbb alakja, aki jelentős képző- és iparművészeti munkássággal is rendelkezett. Elméleti írásaiban öt pontban foglalta össze az építészet megújításának alapelveit. A támasztófalakat pillérekre cserélte, így nagyobb, egybefüggő belső teret lehetett szabadon alakítani, az ablakok pedig összefüggő sávban húzódtak végig az épület külső falán, és mindenhová egyenletesen bocsátották be a fényt. A hagyományos, ferde tetőt laposra cserélte, mely így teraszként vagy kertként is funkcionálhatott. Nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Villa Savoye Poissyban, a Notre-Dame-du-Haut kápolna Ronchamps-ban, a Lyon melletti Sainte Marie de La Tourette kolostor (melynek tervezésében Xenakis is közreműködött), a tokiói Nyugati Művészet Múzeuma és a zürichi Le Corbusier Központ.
Philips Pavilon (Fotó/Forrás: Wouter Hagens / Wikipedia)
A Xenakis zenéinek megalkotásához alkalmazott matematikai modellek különböző módon érvényesültek a zenében, a komponista például lejegyzésre alkalmazta a derékszögű koordináta-rendszert, ennek vízszintes tengelye jelöli az időt, a függőleges pedig a hangmagasságot.
A statisztika és a valószínűségszámítás módszereivel is gyakran élt, alkotásaira a görög sztokhosz ‛szándék’ szó alapján a sztochasztikus zene kifejezést használatos.
Matematikai megközelítésének köszönhetően Xenakis igen hamar kezdett számítógépet és elektronikus hangszereket használni a műveiben, megalapította egy matematikai és automatikus zenét kutató intézményt, a CEMAMut, és kifejlesztett egy UPIC (Unité Polyagogique Informatique CEMAMu) nevű eszközt, mely rajzolt ábrákat alakít muzsikává.
A görög kultúra iránti érdeklődése is végigkísérte életét, számos műve viseli görög fogalmak, helyek nevét. Művei között kamara- és nagyzenekari kompozíciókat is találni, sőt vokális zenét is alkotott, ahogy a fentebb szereplő Nuits című kórusdarab is mutatja.
Az alkotások komplex struktúrája általában igen összetett feladatot ró az előadókra, a Metastasis hatvanegy hangszerese mind különböző szólamot játszik.
Az alább meghallgatható Jonchaies egy a gamelán zenében skálára épül, az indonéz muzsika hatása ütőhangszeres műveiben is megjelenik.
Xenakis összművészeti érdeklődése nyilvánult meg a politópjaiban is, ezek a hang-fényinstallációk is a zene és a látható struktúrák között létrehozható összefüggéseket mutatják meg. Emellett elméletíróként is jelentőset alkotott,
legfontosabb tanulmánya a később könyvvé bővített Formalized Music, melyben módszereit és komponálási alapelveit fejtette ki.
Bár a kortárs komponisták egy része is idegenkedett Xenakis művészetétől, az ötvenes évek végétől kezdve egyre több elismerést vívott ki zenei munkásságával, 1957-ben az Európai Kulturális Alap díját nyerte el, 1983-ban pedig a Francia Akadémia tagjává választották. Alkotói pályáját 1997-ben, megromló egészsége miatt fejezte be, de 1999-ben még megkapta a svéd Polar zenei díjat. 2001-ben hunyt el Párizsban, emlékét a Xenakis Barátai egyesület őrzi.
Xenakis-nap
május 28., Magyar Zene Háza
16:15-17:15 Urbanum Kerekasztal-beszélgetés: Xenakis és a görög szellem struktúra és ráció az építészetben és a zenében (Könyvtár)
17:30-19:30 Mark Fell workshop-bemutató (Előadóterem)
20:00- UMZE: Xenakis – Phlegra, majd Mark Fell & Okkyung Lee (Koncertterem)
Fejléckép: Iannis Xenakis (Les Amis de Xenakis / Wikipedia)
hírlevél
