– visszaemlékezései szerint ezekkel a szavakkal reagált Olivier Messiaen, mikor a Le Corbusier-nél dolgozó fiatal építész felkereste, hogy nála tanulhasson. Xenakis addigra már a korszak számos nagy zeneszerzőjénél próbálkozott, ám a legtöbben vagy visszautasították, vagy más módon vallott kudarcot az együttműködés. Így járt Nadia Boulanger-nál, míg Arthur Honegger az egyik darabját azzal a kritikával illette, hogy az valójában nem is zene. Ezután az ifjú komponista rövid ideig órákat vett Darius Milhaud-tól, és utána fordult Messiaenhoz. A francia mester, aki maga is jelentősen tágította korának zenéről való elképzeléseit, felismerte, hogy nem mindennapi alkotóval hozta össze a sors, aki rendkívüli intelligenciával rendelkezik. A megkeresést követően 1951-53 között tanította Xenakist.

Az 1922. május 29-én született Giannis Klearchou Xenakis, nevének később használt alakjával Iannis Xenakis már eddigre is igen fordulatos, traumatikus élményekkel is terhelt életutat tudhatott maga mögött. A romániai Brajlában született görög családban, édesapja ugyanis egy itt működő cég igazgatója volt. A gyermek Xenakist zongorista édesanyja nevelte először zenére,

(egyik öccse filozófiaprofesszor, a másik építész lett). Xenakis alig ötéves volt, mikor elvesztette az édesanyját, ez a veszteség jelentette élete első nagy sokkját.

A félárva kisfiú egy görögországi bentlakásos iskolába került, ahol a kórusban énekelt, és amellett, hogy megszerezte zenei alapismereteit, a görög kultúrában és irodalomban is elmerült. Matematikai és fizikai érdeklődése miatt a továbbtanulásnál a mérnöki pályát választotta, ám mellette továbbra is foglalkozott a zenével és az ógörög nyelvvel. Közbeszólt azonban a történelem, a II. világháború, a Görögország elleni olasz, majd német támadások.

Az egyik támadásnál súlyos sérülés érte, melyben fél szemét is elvesztette, visszaemlékezései alapján szinte csodával határos, hogy életben maradt.

Xenakis a háború után, 1947-ben tudta befejezni tanulmányait, ekkor szerzett mérnöki diplomát. Ám a háború után megalakult görög kormány elkezdte letartóztatni az ellenállás korábbi résztvevőit, így a zeneszerző külföldre szökött, és végül Franciaországban telepedett le. Távollétében először halálra, majd tíz év börtönre ítélték, és csak 1974-ben, a katonai diktatúra bukása után térhetett haza.

Párizsban Xenakis Le Corbusier építészirodájában helyezkedett el, az asszisztensi munkakör után hamarosan komolyabb tervezési feladatokat is kapott. Legismertebb munkája az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült Philips Pavilon volt, ennek

Az építészpálya mellett tehát Xenakis zeneszerzői karrierje is fejlődött, a fiatalkori, görög népzenén alapuló művek után a Metastasisszal kezdődött érett korszaka (a műre 1968-ban Georges Balanchine koreografált balett-előadást). Xenakis zenéjében matematikai struktúrák jelennek meg, és bár munkásságára egyértelműen hatott a szerializmus, egyéni hangja jelentősen megkülönbözteti a korszak alkotóitól.

Philips Pavilon (Fotó/Forrás: Wouter Hagens / Wikipedia)

A Xenakis zenéinek megalkotásához alkalmazott matematikai modellek különböző módon érvényesültek a zenében, a komponista például lejegyzésre alkalmazta a derékszögű koordináta-rendszert, ennek vízszintes tengelye jelöli az időt, a függőleges pedig a hangmagasságot.

Matematikai megközelítésének köszönhetően Xenakis igen hamar kezdett számítógépet és elektronikus hangszereket használni a műveiben, megalapította egy matematikai és automatikus zenét kutató intézményt, a CEMAMut, és kifejlesztett egy UPIC (Unité Polyagogique Informatique CEMAMu) nevű eszközt, mely rajzolt ábrákat alakít muzsikává.

A görög kultúra iránti érdeklődése is végigkísérte életét, számos műve viseli görög fogalmak, helyek nevét. Művei között kamara- és nagyzenekari kompozíciókat is találni, sőt vokális zenét is alkotott, ahogy a fentebb szereplő Nuits című kórusdarab is mutatja.

Az alább meghallgatható Jonchaies egy a gamelán zenében skálára épül, az indonéz muzsika hatása ütőhangszeres műveiben is megjelenik.

Xenakis összművészeti érdeklődése nyilvánult meg a politópjaiban is, ezek a hang-fényinstallációk is a zene és a látható struktúrák között létrehozható összefüggéseket mutatják meg. Emellett elméletíróként is jelentőset alkotott,

Bár a kortárs komponisták egy része is idegenkedett Xenakis művészetétől, az ötvenes évek végétől kezdve egyre több elismerést vívott ki zenei munkásságával, 1957-ben az Európai Kulturális Alap díját nyerte el, 1983-ban pedig a Francia Akadémia tagjává választották. Alkotói pályáját 1997-ben, megromló egészsége miatt fejezte be, de 1999-ben még megkapta a svéd Polar zenei díjat. 2001-ben hunyt el Párizsban, emlékét a Xenakis Barátai egyesület őrzi.

Fejléckép: Iannis Xenakis (Les Amis de Xenakis / Wikipedia)