Klasszikus

Életre kelt kastély

2007.09.10. 00:00
Ajánlom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseszép kastély. A kastélyban lakott egy herceg, akinek volt egy csodálatos szobája, ahol arany rózsák nyíltak, ahol egyszerre volt tavasz, nyár, ősz és tél, és ahol négy szembefordított tükör nézett farkasszemet a mindig változó végtelennel. Hogy hol volt ez a kastély? Nem az Óperencián túl, nem is ott, ahol a kismalac túr, hanem Eszterházán.

Esterházy Antal herceg csakúgy, mint elődei nagyon szereti a muzsikát, ezért (is) májustól szeptember közepéig szinte minden este zene szól az aranyrózsás, tükrös teremben. Amikor ott jártam, éppen négy nyelven nyitotta meg azt a vonósnégyes fesztivált, amely záróakkordja a tavasszal indult fertődi (régi nevén Eszterháza) Kastélykoncerteknek, és amelynek első hangversenyét a Microcosmos Vonósnégyes adta.

A Takács-Nagy Gábor (I. hegedű), Tuska Zoltán (II. hegedű), Papp Sándor (brácsa) és Perényi Miklós (cselló) alkotta együttes stílusosan a kastély építtetőjének, Esterházy "Pompakedvelő" Miklósnak egykori udvari karmesterének és zeneszerzőjének, Joseph Haydnnak op. 64-es B-dúr vonósnégyesével indította a programot. Látszott az együttes tagjain, és aztán hallatszott is a játékukon, hogy nagyon idegesek, hiszen bár mindannyian gyakorló muzsikusok (Takács-Nagy Gábor a hegedülés mellett vezényelni is szokott), és évek óta játszanak együtt, sűrű elfoglaltságuk miatt nincs sok alkalmuk vonósnégyesként koncertet adni (legutoljára 2006. decemberében hallhatta őket a közönség). Hozzájárult a kezdeti nehézségekhez, hogy rettenetesen hideg volt a teremben és bár volt külön gyakorlótermük, mivel az a zeneteremből nyílt, és a herceg megnyitó beszéde alatt minden hang behallatszott volna, bejátszásra nem volt lehetőség: szerintem jéghideg kézzel ültek le játszani.

Így elég meredten nézték a kottát, alig kommunikáltak egymással, a szemkontaktus csak ritkán jött létre közöttük. Takács-Nagy Gábor vonótechnikája szögletes, hangja pedig karcos volt: merev volt a keze, túl nagy erővel nyomta a vonót, így a vonózaj igencsak felerősödött. Tuska Zoltán lágy, bársonyos hangon, de bátortalanul domborította ki szólóit, Perény Miklós kiegyensúlyozottan, de túlságosan háttérbe vonulva játszott, Papp Sándor pedig már-már elkülönülve, az együttes szélén, az első hegedűssel szemben ülve játszotta a magáét. Nyilvánvaló volt, hogy bár a zenei kidolgozás, a koncepció és az összhang megvan közöttük, a megvalósítás elé a közös színpadi rutin hiánya és a kedvezőtlen körülmények akadályokat gördítettek. A második darabként játszott Beethoven-vonósnégyesnél a dermedtség oldódni kezdett: a IV. tétel végén csak úgy füstöltek a vonók és ropogtak a tizenhatodok.

Az igazi fordulat a szünet után következett be, amikor is a húrok közé csapva Brahms op. 67-es B-dúr vonósnégyesének első hangjai robbantak. Sokkal bátrabban, kiegyensúlyozottabban, profi módon játszottak: Takács-Nagy Gábor kezéből eltűnt a merevség, zavaró zajoknak nyoma sem volt, a második hegedűs életre kelt, aktívabban vett részt a játékban, Perényi Miklós gömbölyű hangja átsütött az egész hangzáson, és a brácsás is felébredt. A második tétel úgy szólalt meg, ahogy annak kell: a Brahms-i lassú tételekre jellemző meleg, barna, bölcsességet sugárzó hangon. Takács-Nagy az utolsó, kitartott hangon úgy időzött, hogy az volt az érzésem, hogy még vagy fél óráig tudná tartani azt: végtelen vonója lett. A hang kicsengése után másodpercekig lehetett hallani az ámulattól dermedt csöndet. A harmadik tétel a brácsára épül, a többiek con sordino kísérték. Immár a negyedik tag is felnőtt a feladathoz: meglepően szépen és összeszedetten oldotta meg a rábízott vezető szerepet. A IV. tétel nyolc variációja igazi hangkavalkád volt, ami után megérdemelték a hosszú perceken át tartó tapsot.

Másnap folytatódott a vonósnégyes fesztivál, a messzeföldről, még pontosabban Franciaországból érkezett Psophos Quartettel. Az együttes 1997-ben alakult (tagjai: Lisa Schatzman, Bleuenn Le Maitre/hegedű, Cécile Grassi/brácsa, Eve-Marie Caravassilis/cselló), és nem sokkal később díjak sokaságát zsebelték be Londonban, Oszakában, Firenzében és Salzburgban. 2001-ben kiérdemelték a Bordeaux-i vonósnégyesversenyen a Premier Grand Prix és a Nemzetközi Sajtónagydíjat. Ennek köszönhetően a kvartettet az összes rangos fesztiválra meghívást kapott. 2003-ban Mendelssohn két vonósnégyesét rögzítették, amely a kritikusok körében osztatlan elismerést aratott. Az együttes újabb felvételei (Ohana vonósnégyesek 2004-ből) számos francia elismerést kaptak: Le Monde de la Musique, Diapason, Classical Répertoire. 2006-ban a Nocture jelentette meg újabb lemezüket, amelyen Marc Monnet zenéjét szólaltatták meg, és 2005 januárjában az együttes megkapta a Victoires de la Musique Classique zenei eseményen a legjobb együttesnek járó díj egyikét, a Meilleur ensemble de l’année-t. Ezenkívül a londoni BBC rádió beválsztotta őket "az új nemzedék művészei" közé; a 12 tag közül egyedül ők képviselik a francia nemzetet.

Róluk csak legekben tudok beszélni. Amikor leültek és megszólalt az első akkord, azonnal minden szem rájuk szegeződött. Persze nem azért, mert rendkívül csinosak voltak, hanem azért, mert olyan lendülettel, bátorsággal, vehemenciával játszottak, hogy képtelenség volt mással foglalkozni. Nemrég primáriust cseréltek, így Ayako Tanaka helyett Lisa Schatzman irányította őket. Két Haydn (op. 1 No. 2, op. 64 No. 2) és Ravel F-dúr vonósnégyesét játszották. Ilyen érzékenységet, maximális jelenlétet az együttes minden tagja részéről, ilyen kiegyensúlyozott hangzást, ahol senki se lóg ki a sorból, ilyen technikai és lelki felkészültséget még nem hallottam. Nem mesélek többet – őket hallani kell!

A két este után Esterházy Antal herceg elégedetten engedte el a zenészeket és "udvarát" és tért nyugovóra a kastély egyik, számára kialakított szárnyában. A koncertek befejeztével nem csaptunk világra szóló lakodalmat és harangkongatás se volt, de a két este mégis meseszerű volt: az egyik azért, mert egy izgulósnak ígérkező koncertből végül valóban gyönyörű hangverseny kerekedett, a másik pedig ritka zenei élménnyel ajándékozta meg a jelenlevők maroknyi csapatát. A hercegi kastélyt tényleg királyi muzsika töltötte be. Aki nem hiszi, járjon utána!

(2007. szeptember 7. 19:30 Esterházy-kastély (Fertőd) - A Microcosmos Vonósnégyes koncertje; Haydn: B-dúr vonósnégyes, op. 64 No. 3; Beethoven: B-dúr vonósnégyes, op. 18 No. 6; Brahms: B-dúr vonósnégyes, op. 67; tagjai: Takács-Nagy Gábor, Tuska Zoltán (hegedű), Papp Sándor (brácsa), Perényi Miklós (cselló) - II. Haydn Vonósnégyes Fesztivál

2007. szeptember 8. 19:30 Esterházy-kastély (Fertőd) - A Psophos Quartet koncertje; Haydn: H-dúr vonósnégyes, op. 1 No. 1; h-moll vonósnégyes, op. 64 No. 2; Ravel: F-dúr vonósnégyes; tagjai: Lisa Schatzman, Bleuenn Le Maitre (hegedű), Cecile Grassi (brácsa), Eve-Marie Caravassilis (cselló) - II. Haydn Vonósnégyes Fesztivál)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Lise Meitner nagy tisztelője vagyok” – a Nobel-díjas Krausz Ferenc a Rózsavölgyi új bemutatóján járt

Herendi Gábor rendezésében mutatta be két nagyformátumú ember és különleges tudós, az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát február 16-án a Rózsavölgyi Szalon.
Zenés színház

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Klasszikus

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.
Zenés színház

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.
Vizuál

Szembenéz a világ kihívásaival a Berlinale

Talán minden eddiginél bátrabbnak és politikusabbnak tekinthető az idei Berlini Nemzetközi Fesztivál, amelynek szervezői már a megnyitó előtt kereszttűzbe kerültek. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei szemlét is a sokszínűség és a tolerancia jegyében hirdették meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Négy kiváló muzsikus rögzítette Brahms zongoranégyeseit

Brahms mindhárom zongoranégyesét vette lemezre Giovanni Guzzo, Szűcs Máté, Perényi Miklós és Várjon Dénes. Az album március 1-jén jelenik meg a Hungarotonnál.
Klasszikus ajánló

Kalló Zsolt lesz az Anima Musicae vendégkoncertmestere

Legutóbbi Nádor termi koncertjükön a zseniális Mendelssohn zenéiből válogattak, február 24-én pedig a szintén csodagyerekként emlegetett Mozart remekművei csendülnek fel az Anima Musicae Kamarazenekar és mostani vendégük, Kalló Zsolt koncertjén.
Klasszikus interjú

„Aki kíváncsi, mindig ki akar nyitni egy következő ajtót” – interjú Hámori Mátéval

Nemcsak azokhoz akar szólni, akik maguktól is bemennek a koncertterembe – Hámori Máté és a Danubia Zenekar azon igyekszik, hogy a legkülönfélébb emberek ráébredjenek, milyen fontos szerepet tölt be a zene az életünkben.
Klasszikus hír

Nyílt levélben kért támogatást a Belgrádi Filharmonikus Zenekar

Az idei évben századik születésnapját ünneplő együttes február 9-i koncertjén a közönség előtt olvasta fel azt a levelet, amelyben nagyobb állami támogatást és évek óta ígért új koncerttermük megvalósulását kérték.
Klasszikus ajánló

Argentin dalok és olasz áriák – különleges műsorral érkezik a VeszprémFestre José Cura

A világhírű operasztár kifejezetten a veszprémi közönség kedvéért összeállított, csak itt hallható műsorában gitár- és zongorakísérettel előadott argentin népdalok és nagy ívű, szimfonikus zenekarral megszólaló operaáriák egyaránt helyet kapnak.