Klasszikus

Életre kelteni a liszti tradíciót – Interjú Balázs Jánossal és Boris Berezovskyval

2021.06.03. 10:30
Ajánlom
Két kivételes zongorista játszik a Cziffra György-emlékév kiemelt eseményén június 9-én a MOMKult színháztermében. Balázs János és Boris Berezovsky – akit Moszkvában értünk el – hűek nem csak Cziffra, de Liszt hagyományaihoz is, a romantikus zongoraiskola képviselői nem mindennapi koncerttel várják a közönséget.

Régóta ismeritek már egymást, ez lesz azonban az első közös koncertetek.

Balázs János: Boris évek óta rendszeresen koncertezik Budapesten, korábban többször beszéltünk már róla, hogy együtt is játszhatnánk, most jött el az ideje. A Cziffra György-emlékév kiváló alkalom erre.

Boris Berezovsky: Biztos vagyok benne, hogy hatalmas siker lesz.

BJ: Boris is azt a romantikus gondolkodást, azt a különleges, káprázatos virtuozitással egybekötött mély zeneiséget képviseli, amelyet az esemény ünnepeltje is.

Balazs_Janos_R02226663_CEmmer_Laszlo_bw-102059.jpg

Balázs János (Fotó/Forrás: Emmer László / Cziffra Fesztivál)

A repertoár összeállítása közös munka volt?

BJ: Én dolgoztam ki, tudva, hogy hozzám hasonlóan Boris is szeret átiratokkal foglalkozni. Olyan műveket választottam, amelyet csak nagyon kevesen játszanak a világban, hiszen speciálisan nehéz darabok. Komoly technikai és zenei norma kell hozzá, már-már köldökzsinórszerű kötődés Cziffra virtuozitásához.

Ezek az átiratok az improvizációt, az előadóművészek alkotóvá válását éltetik.

A zenetörténet egyik legnagyobb rögtönözője Bach volt; Liszt megkövetelte a budapesti Zeneakadémia leendő hallgatóitól, hogy képesek legyenek az improvizációra. Ma azonban úgy tűnik, a klasszikus zenében kisebb teret kap a spontaneitás, sőt előfordul, hogy negatív előjelet kap a művész, aki koncertjein improvizál.

Boris_Berezovsky_3_Juri_Bogomaz-102120.jpeg

Boris Berezovsky (Fotó/Forrás: Cziffra Fesztivál)

BB: Az improvizáció tehetség nélkül nem megy. Erre születni kell, nagyon kevesek alkalmasak rá, hogy improvizáljanak – magam sem vagyok túl jó benne, csak féltékeny azokra, akik művelik. A jazz, a könnyűzene megengedi az improvizációt, a klasszikus zenében manapság valóban nem ennyire megengedőek.

Azt hiszem, aki lekicsinylően, elítélően beszél a komolyzenei improvizációról, az féltékeny.

Engem viszont általában nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek, teljes mellszélességgel támogatom a spontaneitást a klasszikus zenében is.

BJ: Egyetértek. Míg korábban az improvizáció, az átiratok készítése fontos része volt a zenei életnek, mára eltűnt.

Mi lehet ennek az oka?

BJ: Több dolog miatt alakulhatott így. Az egyik a zenei gondolkodásmód: ahogyan Boris is mondja, a jazz és a könnyűzene műfajának tartják az improvizációt. Pedig a már említett Bach is képviselte, de még hogy! A legmagasabb szintre emelte, miközben szakrális- és komolyzenét játszott. A másik probléma szerintem a XX. század második felében elterjedt, egyébként rendkívül hasznos, ám a mostani beszélgetésünk szempontjából káros találmány: a hanglemez. A lemezen hallott művek a tökéletesség, a hiba nélküliség lenyomatai.

Sok művész ezt a tökéletességet szeretné lemásolni, ez pedig az improvizáció hanyatlása mellett a sterilitás elburjánzását okozza. Pedig nem a tökéletesség a cél!

Hallgassunk csak meg egy Horowitz, egy Richter, vagy éppen egy Fischer Annie felvételt! A játékukon érződik személyiségük is, a mögöttes tartalom a technikai pontatlanságok felett áll.

János, te oktatsz a Zeneakadémián, hogy látod, a jövő generációja mennyire nyitott erre a spontaneitásra?

BalazsJanos_2_LaszloEmmer-102229.jpg

Balázs János (Fotó/Forrás: Emmer László / Cziffra Fesztivál)

BJ: Azt tapasztalom, hogy mindent megtesznek, hogy egy hangot se üssenek félre, ez sokaknak sikerül is, de közben meg látom, hogy görcsölnek, hogy minden a legjobban sikerüljön – ez elveszi az önmegvalósítás lehetőségét. A zene nem egy számítógépes program, ahol mindent meg lehet tervezni az utolsó momentumig. Hozzáteszem, a zongoristáknak még inkább nyitottnak kell lenniük, hiszen mi nem vihetjük magunkkal mindenhová a hangszerünket, minden alkalommal más és más zongorán játszunk és még alkalmazkodnunk kell az akusztikához is.

Sokan távolodnak az improvizációtól, pedig az színesíti a művész eszköztárát, felfedezhetjük saját magunkat a műben. Itt nyilván nem arról van szó, hogy hozzáteszünk valamit az eredeti műhöz, plusz hangokat toldunk bele, kijavítjuk a szerzőt, nem. Lehet improvizálni ívet, dinamikát, tempót! Ezek azok az eszközei a művésznek, amelyekkel megmutathatja, mit jelent számára a dallam, amit játszik. Ehhez persze, ahogyan Boris is említette, kell egyfajta elképesztő technikai biztonság, tudás. És persze hit. Ahogyan Paolai Szent Ferenc is elhitte, tud a vízen járni, úgy el kell hinni, képesek vagyunk rá. Ha elvesztjük a hitet, elsüllyedünk.

Számomra mindig fontosabb volt a zene áramlása, az érzelmek kifejezése, mint a sterilitás. Azt szeretném átadni a közönségnek, hogy milyen érzelmeket vált ki belőlem az adott mű. Erre igyekszem nevelgetni a tanítványaimat is. Nem csak zeneművészeket, de érző, boldog embereket szeretnék nevelni.

Emlékeztek az első Cziffra-élményetekre?

BJ: Gyakorlatilag születésem óta Cziffra György bűvöletében élek. A családban én vagyok az első klasszikus zenész, édesapám bárzongorista, nagypapám csellistaként még játszott együtt Cziffrával, ő hozta haza a hanglemezeket, állandóan azokat hallgattam. Hamarabb hallottam Lisztet Cziffra átiratban, mint az eredeti művet. Az ő muzsikája „rántott be”, vitt a zongorához. Hosszú éveken át nem is hallgattam mást, csak őt.

Sokáig el sem tudtam képzelni, lehet másképp is játszani, mint ahogyan azt a mester teszi. Idővel persze megtaláltam a saját hangomat, de az is biztos, hogy Cziffra nélkül ma nem lennék az, aki.

BB: Ha jól emlékszem, egy Brahms Paganini átirat volt az első, amit hallottam tőle. Emlékszem, teljesen lenyűgözött a technikája, az a szabadság, ami a játékából áradt. Egészen egyszerűen csodálatos volt. Az átiratai fantasztikusak, de nagy tehetséget igényel a játékuk, nem is képes rá sok zongorista.

Boris_Berezovsky_1_Juri_Bogomaz-102120.jpeg

Boris Berezovsky (Fotó/Forrás: Cziffra Fesztivál)

Mi kell ahhoz, hogy valaki jól játssza Cziffra átiratait?

BJ: Kell hozzá egyfajta felszabadultság, ahogy Boris mondta, szabadság. Ő ezeket a darabokat a pesti bárokban játszotta, szórakoztatni akart, miközben az átirataiban olyan dolgokat művelt, amit a világon nagyon kevesen tudnak. De kell hozzá tehetség, flexibilitás és gyorsaság nem csak az ujjakban, de fejben is.

Ha ezeket a darabokat túl komolyan vesszük, ha úgy játsszuk, mint egy Beethoven szonátát, elveszti a jellegét.

Ezek karakter darabok, amelyek elkápráztatják a közönséget, miközben – és ez nagyon fontos – nem cirkuszi mutatványként aposztrofálható egyik sem. Különleges, transzcendentális átiratok, Cziffra bűvkörében kell hozzá élni, hogy visszaadhassuk azt, amit visszaadott ő a közönségének a budapesti bárokban, a világ legnagyobb koncerttermeiben, például Liszt átirataiból.

BB: Nagyon kevesen tudnak és tudtak úgy nyúlni Liszt műveihez, ahogyan azt Cziffra tette. Különleges és csodálatos az az interpretáció, ahogyan visszaadta a nagy előd legnépszerűbb darabjait, új szintre emelve azokat.

János, évekkel ezelőtt, amikor elindítottad a Cziffra Györgyhöz köthető eseményeket, koncerteket, fesztiválokat, célod volt, hogy legalább annyian ismerjék itthon a művészt, mint fogadott hazájában, Franciaországban. Most hogy áll ez a törekvésed?

BJ: A munkánk csúcspontja ez az emlékév, de ez nem jelenti azt, hogy ne ápolnánk tovább az örökségét. Szeretnénk a jövő generációjának is megmutatni zsenialitását, az általa is képviselt romantikus gondolkodás létjogosultságát.

Azt hiszem, hogy a komolyzene iránt érdeklődők körében Cziffra György az őt megérdemlő helyre került.

Ebben nagy segítségemre volt számos kiváló művész kollégám, a sajtó, megannyi támogató, de olyan alkotók is, akik nem a klasszikus zene világából érkeztek: például a Szamos Marcipán néhány éve megalkotta a Cziffra-szeletet, a Takler Borászat a művész emlékére alkotta meg a Rubato Cuveé-t. Az elmúlt évek zenei eseményeit prózai, edukációs és tehetség támogató programok is színesítették, hasonlóképpen lesz ez az emlékévben is. A klasszikus zene a legmélyebb érzelmeinket hozza felszínre, ezért beszélgetünk mentolhigiéniás szakemberrel, pszichológussal, képzőművészekkel, művészet- és zenetörténészekkel, tudósokkal, közéleti emberekkel – hiteles személyekkel. A társadalomnak értő és érző emberekre van szüksége, szeretnénk ehhez mi is hozzájárulni a következő egy év eseményeivel. Ha ezt elérjük, hűek lehetünk Cziffra György emlékéhez és munkájához.

czf100_image_1920X1080-102207.jpg

Cziffra Fesztivál (Fotó/Forrás: Cziffra Fesztivál)

Boris Berezovsky és Balázs János zongoraestje 2021. június 9-én 19.30 órakor látható a MOM Kulturális Központban.

További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>

Támogatott tartalom.

Cziffra és Liszt műveket játszik a két zongoravirtuóz, Boris Berezovsky és Balázs János

Kapcsolódó

Cziffra és Liszt műveket játszik a két zongoravirtuóz, Boris Berezovsky és Balázs János

Június 9-én Liszt Ferenc és Cziffra György szólózongora művei és négykezes átiratai hangoznak el Boris Berezovsky és Balázs János zongoraestjén. A Cziffra György-emlékév kiemelt eseményét a MOMkultban rendezik meg, melyet a közönség már élőben élvezhet.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Wunderlich Józsefet két hétre felfüggesztette a Vígszínház

Ahogyan beszámoltunk róla, Wunderlich József a múlt héten többször is nyilvános Facebook-posztban kritizálta a Vígszínház vezetőségét, bírálta a Covid-ellenes intézkedéseket, illetve egy kolléganőjével szembeni bánásmódot. A színház belső vizsgálat lefolytatása mellett döntött.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Zenés színház

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.
Klasszikus interjú

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt
Klasszikus magazin

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Klasszikus ajánló

Decemberi kanapékoncertek a Bécsi Filharmonikusokkal

A koronavírus miatti lezárás következtében a Bécsi Filharmonikusok idén télen sem tud közönség előtt játszani, ezért az emberek otthonába viszi el a muzsikát.