Klasszikus

Elfogulatlanul

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Tavaszi fáradtságom egyik péntek estéjén az MTA Dísztermében a Nemzeti Filharmonikusok tagjai adtak kamarakoncertet. Épp olyan nap volt, hogy semmihez se volt kedvem, nehezen vettem rá magam a hangversenyre. Aztán úgy jöttem el, hogy szép a tavasz, pláne Mendelssohn Oktettje, pláne ha ezek a kedves emberek játsszák.

Akkor nem írtam cikket: az előadók közt szerepelt jó barátom is, féltem, elfogultsággal vádolhatnának. Azóta a Nemzeti Filharmonikusokkal munkakapcsolatba keveredtem, melynek során több zenészt megismertem személyesen is. Ha nem muszáj, nem írok róluk kritikát – sajnos az kevés, ha én tudom, nem az elfogultság íratja velem a (többnyire pozitív) szavakat. Arról a tavaszi koncertről viszont tudtommal nem jelent meg semmi, és kicsit azóta is lelkifurdalásom van, hogy az olvasóközönség nem értesült róla, milyen nagyszerű hangversenyben volt része azon keveseknek, akik ott lehettek. Most tehát, a december 16-i koncert után úgy döntöttem, bevallom elfogultságomat – de megírom, milyen hangvesrenyt hallottam az MTA Dísztermében az NFZ tagjainak előadásában. Adjon írásomnak hitelt az, hogy aláírom a nevem.

Az első szám inkább érdekesnek tűnt, mint közönségcsalogatónak. Talán egy kicsit elrettentésből is tűzhették műsorra az illetékesek Wenzeslaus Matiegka op.21-es Notturnóját, hátha így jobban elfér a közönség, melynek nagy része vélhetőleg a koncert utolsó száma miatt érkezett. Így Matiegka műve nem okozott csalódást: azt kaptuk, amire számíthattunk, biedermeier zenét, néhány jó ötlettel, szép pillanatokkal – ám alapvetően közepes zenei megoldásokkal. A kissé eklektikus műnek talán a Landler-tétele tűnt a legőszintébbnek. Jellemző, hogy a – ha jól emlékszem – G-dúr alaphangnemben íródott mű utolsó tétele D-dúrban zárul, akár töredéknek is tűnhet, de ha nagyon őszinték vagyunk, kijelenthetjük: ez az a fajta zene, ahol egy tétellel több vagy kevesebb alig számít. A mű egyetlen érdekessége az, hogy a csellószólamot Schubert írta hozzá – és ez ezúttal azért örvendetes különösen, mert az előadók közül is a csellószólamot játszó Bajner Zsuzsannát illeti a legnagyobb dicséret. Mellette Porzsolt György (brácsa) teljesítménye figyelemreméltó, egyébként mindketten állandó kamarazenészei a Filharmonikusok MTA-koncertjeinek, Porzsolt pedig az Új Haydn onósnégyes brácsása is. Szilvágyi Sándor gitárszólama inkább kellemesnek, kedvesnek tűnt, mint izgalmasnak. Az interpretáció egyetlen gyenge pontját abban érzem, hogy Gáspár Kornélia (fuvola) nem vállalta eléggé magára a vezető szerepet, így adódhatott, hogy inkább a kísérőszólamok határozták meg a zenét – a folyamatok, ívek ennek következtében kevésbé érvényesültek.

Mint utólag kiderült, az est igazi fénypontja Mozart Klarinétötöse (K. 581) volt. Nemcsak azért, mert Szatmári Zsolt igazi klasszis, aki mindvégig irányította az együttest, nemcsak azért, mert lenyűgözően szép hangon fújt akár a hangos, akár a pianissimo részeknél, nemcsak azért, mert a többnyire meglehetősen gyors tempókat technikai megingás nélkül volt képes előadni. Hanem négy kamarapartnere miatt is. Bár ők sem először kamaráznak, ebben a felállásban mégis alkalmi vonósnégyest alkotnak. Papp Dániel kísérőként és irányítóként is jeleskedett, a többiek – Dúlfalvy Éva, Balogh Enikő, Deák György – pedig mesterien alkalmazkodtak a két irányító rezdüléseihez. Nem csoda persze, ezek az emberek éjjel-nappal zenélnek: a szekundot játszó Dúlfalvy Éva például egy amatőr együttesben is koncertmesterkedik, irányít és betanít. A belső szólamok talán bátrabban vállalhatták volna kevéske szólószerepüket, de ez, úgy tűnik, általánosságban jellemző a Kocsis-féle vonóshangzás esztétikájára: inkább a prím és a basszus szokott dominálni. A Klarinétötös nemcsak jól, hibátlanul sikerült, hanem igen szépen, finoman is szólt, külön kiemelném a második tétel szordinált vonóshangzását. Megkockáztatom: ennek a vonósnégyesnek érdemes lenne többször összeállnia, szemmel láthatóan értik egymást – és a zenét.

A szünet után kisebb lazításként a NFZ ütősei madrigál-összeállítást adtak elő ismertebb és ritkábban hallható madrigálokból. Bár a műfaj nem tartozik a kedvenceim közé, Weisz Nándor, Bíró Gergely, Joó Szabolcs és Szabó Mátyás teljes összhangban játszott, hol finom, hol virtuóz produkciójuk joggal csalt elégedett mosolyt a közönség arcára. A műsornak mégis az utolsó száma: Bartók Kétzongorás-ütőhangszeres szonátája volt az, ami miatt nehéz volt jegyet szerezni a koncertre, és feltehető, hogy emiatt, illetve az előadók (Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Weisz Nándor és Joó Szabolcs) miatt vonult ki a szakma színe-java. Úgy tűnt, ezúttal Jandó vezette az előadógárdát, Kocsis – tőle szokatlanul – háttérben maradt. Az előadásból hiányoltam a megállíthatatlan vehemenciát, melyet Kocsis zongorajátékában nemcsak megszoktam, de szeretek is. A két ütős közül pedig az üstdoboknál ülő Weisz Nándor inkább lazának tűnt, mint precíznek, szemben a nemcsak jó, hanem kiváló Joó Szabolccsal. Általában: voltak olyan pillanatok, mikor a két zongora és a két ütős együtt volt – de csak hangszercsoportonként. Igaz, ezt nehéz megítélni, az MTA Díszterme vonóskamarazenére alkalmas, de e műhöz igen gyatra az akusztikája. Így aztán a műnek különösen az első tételében inkább a dallamosságra, az izgalmas harmóniákra figyelhettünk, kevésbé a ritmikusságra. A harmadik tételre megszokhatták az előadók a termet, itt már minden és mindenki együtt volt – mégis valószínű, hogy inkább a Klarinétötösre fogok emlékezni évek múlva is.

2005. december 16. 19:30. MTA Díszterme – A Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagjainak hangversenye. Wenzeslaus Matiegka: Notturno, op. 21; Mozart: A-dúr klarinétötös (K 581); Madrigál-összeállítás; Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. Km.: Gáspár Kornélia (fuvola), Porzsolt György (brácsa), Bajner Zsuzsanna (gordonka), Szilvágyi Sándor (gitár), Szatmári Zsolt (klarinét), Papp Dániel, Dúlfalvy Éva (hegedű), Balogh Enikő (brácsa), Deák György (gordonka); Weisz Nándor, Bíró Gergely, Joó Szabolcs, Szabó Mátyás (ütőhangszerek) Jandó Jenő, Kocsis Zoltán (zongora)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.