Balassa Sándor 1965-ben végzett a Zeneművészeti Főiskolán, és már a főiskola utolsó évében a Magyar Rádió zenei rendezőjeként dolgozott. Egészen 1980-ig töltötte be a posztot, majd 1981-től a Zeneművészeti Főiskola hangszerelés-tanára lett, 1993-tól egyetemi tanár.
1991-1992 fordulóján Makovecz Imrével, Somogyi Józseffel, Schrammel Imrével, Gyurkovics Tiborral és sok más művésszel együtt részt vett a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetet megalakításában. 1992 és 1997 között, valamint 2001-2004-ig a alelnök volt, majd 2011-ben a szervezet rendes tagjává választották.
Zeneszerzőként 1969-ben debütált a Rekviem Kassák Lajosért című művével, amely hatalmas siker lett, ezután a szakma Balassa csaknem minden kompozícióját méltatta. A Wolfgang Borchert-dráma nyomán készült operája, Az ajtón kívül (1973-1977) az új magyar operaműfaj kiemelkedő sikerét reprezentálta a szerző elsődleges drámaformáló készségét, stiláris, művészi érettségét tanúsítva.
Zenekari, kamarazenei és vokális területen hasonló jelentőségű eredményeket ért el – szakmai munkásságát külföldön is elismerték.
Ő volt az első, aki művet írt az ’56-os szabadságharcról, Négy arckép című munkája pedig jeles magyar alkotókat – Kőrösi Csoma Sándort, Sinka Istvánt, Szervánszky Endrét és Szabó Dezsőt – idéz meg.
Különleges viszony fűzte hazájához, Csoóri Sándor felkérésére írta meg az 1989 – Gondolatok a nemzeti zenéről című esszéjét, melyben leszögezte, hogy a kultúra csak nemzeti lehet.
Az utolsó évtizedekben Balassa zeneszerzői szemlélete, stílusa fontos átalakuláson ment keresztül. A korábbi szabad dodekafon struktúrák alkalmazásával szakítva egy konzekvens diatonikus stílus iránti elkötelezettségéről tett tanúságot, amelynek legfőbb forrásaiként az európai zenetörténet bécsi klasszicista korszakát és a magyar népi tradíciókat tekintette.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1972-ben Erkel-díjat, 1978-ban Érdemes művészi kitüntetést, 1983-ban Kossuth-díjat, 1988-ban és 1998-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 1989-ben a Kiváló művész kitüntetést adományoztak neki. 2014-ben az elsők között lett a nemzet művésze „a magyar zenei hagyományokra épülő gazdag zeneszerzői munkásságáért, történelmünket megidéző és a nemzeti karaktert hitelesen megformáló művészetéért, oktatói tevékenységéért és példamutató életútja elismeréseként”. 2016-ban a köztestület a 2015-ben bemutatott Földindulás című munkájáért a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjában részesítette.
Balassa Sándort az MMA saját halottjának tekinti.
Fejléckép: Balassa Sándor (forrás: Marjai János / MTI)
hírlevél
